Hónap: augusztus • Nap: 11
955. augusztus 11.
I. Ottó felakasztatja Lél, Bulcsú és Súr magyar vezéreket
1253. augusztus 11.
Meghal Assisi Szent Klára
Clara Offreduccio 1194. július 12-án. 1212. március 18-án Assisi Szt. Ferencnek tette le a szerzetesi fogadalmat. Ekkor a bencésrendi apácák Bastia melletti Szt. Pál kolostorába vonult, majd később Szt. Ferenc ugyanennek a rendnek a panzói apácakolostorába küldte. Utóbb a San Damiano-templom szegényházában, Assisi város szélén, Klára lett a ferencrendi apácák, a klarisszák házfőnöknője. Klára igen szigorú regulát fogalmazott, roppant szigorú életvitelt és szegénységet követelt. Negyven évig állt zárdája élén. 1253-ban a pápa jóváhagyta a rendet, s ezzel a klarisszák jövője biztosítva lett. Ünnepélyes temetésén IV. Ince pápa is megjelent. IV. Sándor pápa 1255-ben szentté avatta.
1456. augusztus 11.
Meghal Hunyadi János
Nem sokkal a nándorfehérvári győzelem után pestisben életét vesztette Hunyadi János, Magyarország egykori kormányzója. Hunyadi 1405 táján született. Apja, Vojk, Havasalföldről beköltözött román előkelő volt. Zsigmond 1409-ben adta neki az erdélyi Hunyadvár (Vajdahunyad) falut és a hozzá tartozó uradalmat. Hunyadi János fiatal éveit különböző nagyurak udvarában töltötte. 1430-ban elkísérte Zsigmondot nyugati útjára, majd két évig szolgált Filippo Visconti milanói hercegnél, ahol a modern hadviselés egyes elemeit is megtanulhatta. 1434-ben Zsigmond udvari lovagjai közé emelte, majd a déli végekre küldte. Albert király 1439-ben rábízta a szörényi várak védelmét, és hamarosan báni címmel is felruházta. Felemelkedését a bátaszéki csatának köszönhette. 1441 január elején itt aratott döntő győzelmet Ulászló király Albert király özvegye, Erzsébet felett. A hadműveletekben Hunyadi mellett Újlaki Miklós is kivette részét. A király ennél fogva megbízott bennük, és magas tisztségekkel (erdély vajdái, számos megye ispánjai, a déli végvárrendszer kapitányai) halmozta el őket. Hunyadi így számos birtokot szerzett meg, és jövedelmeit az ország szolgálatába állította. Fellépése fordulatot hozott a török-magyar harcokban, 1442-ben egymás után két jelentős győzelmet aratott. Március 23-án megsemmisítette a Dél-Erdélyt pusztító Mezid béget, szeptemberben pedig az európai oszmán hadak fővezérét, Sehabeddin beglerbéget verte meg. A sikerek óriási népszerűséget hoztak a hadvezérnek, a nemesi közvélemény teljes erejével felé fordult. 1443-1444 téli hónapjaiban mélyen benyomult a Balkánra, egészen Szófiáig hatolt előre. A hosszú hadjárat inkább erkölcsi sikert hozott. Murád szultán békét akart kötni, míg a katolikus államok a háború mellett foglaltak állást. Hiába kötötték meg a váradi békét, amelyben az oszmánok komoly hadisarcot fizettek volna, Ulászló seregei 1444. szeptember 22-én átlépték a határt. A végzetes várnai csatára november 10-én került sor, ahol a magyar király is életét vesztette. Ulászló halálával Hunyadi mozgástere is megnőtt. 1446. június 6-án kormányzóvá választották és korlátozott királyi hatalommal ruházták fel. Hatalmának kiterjesztésével azonban számos ellenséget szerzett (Cillei és a Garai család), ráadásul az V. László (Albert és Luxemburgi Zsigmond leánya, Erzsébet fia) pártján álló Giskra is komoly problémát okozott. Hunyadi kormányzóként is több hadjáratot indított a törökök ellen, de 1448-ban, a második rigómezei csatában súlyos vereséget szenvedett. 1452 végén le kellett mondania kormányzóságáról, mert az időközben felcseperedő V. László király részt kért a hatalomból. A volt kormányzó nagyon komoly kárpótlást kapott, ami tovább mélyítette a főurak közti ellentétet. A feszültség végül nem vezethetett háborúskodáshoz, mivel II. Mehmed hatalmas haderővel az országra támadt. Nándorfehérvárnál azonban a Hunyadi és Kapisztrán János által vezett keresztesektől vereséget szendvedett. A diadal Európa szerte nagy visszhangot keltett (a harangszót már korábban elrendelte III. Calixtus pápa). A győzelemnek azonban nagy ára volt, augusztus 11-én Hunyadi, október 23-án Kapisztrán János halt meg a táborban kitört pestisjárvány következtében.
1678. augusztus 11.
A nijmwegeni béke lezárja a francia-holland háborút
A nijmwegeni békével ér véget a Franciaország és Hollandia között 1672-ben kirobbant háború. XIV. Lajos francia király már 1667-ben is háborút indított Hollandia ellen, hogy birtokba vegye Hollandia gazdaságilag fejlett tartományait, és hatalmi befolyását a Schelde torkolatáig, Antwerpen gazdag kereskedővárosáig kiterjessze. A saint-germaini (1668. április) és az aacheni (1668. május) békében azonban Franciaországnak meg kellett hátrálnia ellenfelei (Anglia, Hollandia, a császár, Svédország, Spanyolország) előtt és meg kellett elégednie néhány spanyol-németalföldi várossal. XIV. Lajos azonban nem nyugodott bele a kudarcba és új háborúra készült. Négy évvel később Anglia és Svédország is az oldalára állt. A franciák 1672-ben törtek be Spanyol-Németalföldre. A hollandok azonban vízzel elárasztott területeikkel elzárták ellenségeik útját. III. Orániai Vilmos herceg, a köztársaság főkapitánya biztos kézzel szervezte az ellenállást. A francia király hamarosan erős európai szövetséggel került szembe. A nijmwegeni békével XIV. Lajos mégis sikerrel fejezi be a háborút, ami elsősorban kezdeti hadi sikereinek és a seregtől való félelemnek tudható be. Franciaország ismét néhány németalföldi határerődöt kap Spanyolországtól, valamint végleg megszerzi Franche-Comtét. A császár lemond Freiburg és Kehl birtokáról és Lotaringia francia birtok marad.
1801. augusztus 11.
Felszentelik a pesti görög templomot
A 18-19. század fordulóján görög kereskedők bonyolították le uszályaikon a dunai kereskedelmet. A pestiek közéjük sorolták a macedóniai vlahokat is, ám ők megkülönböztették egymást, de közös volt a vallásuk, a görögkeleti ortodox felekezet. Ennek korábban nem volt temploma, ezért az ortodox szerb templomokat látogatták, ahol szerb nyelvű szertartásokat hallgattak. 1784-ben elérték, hogy görögül is tartottak istentiszteletet. 1790-ben kaptak engedélyt a helytartótanácstól, hogy saját templomot építhessenek. A gazdag görög kereskedő, Argiri Demeter vezetésével a piaristáktól vásároltak telket az akkori Kis utcában. Itt állt 1937-ig a Görög udvar, a pesti görögök központja. A templom terveit Jung József készítette el, a helytartótanács nem engedélyezte a túl magas tornyokat - ezért záródtak azok lapos gúlával. 1791-ben tették le az alapkövet, de a tervezett három év helyett tízig tartott az építkezés, az építész és a görög közösség elszámolási vitái miatt. 1801-ben készült el, a budai ortodox püspök és a temesvári püspök jelenlétében szentelték fel. A pazar ikonosztázt Joannovics Miklós, a Naxosz szigetén született faszobrász készítette, aki akkor már évek óta Magyarországon dolgozott. Az általa faragott galambpár a görög és vlah hívek testvériségét szimbolizálta, de ezt 1806-ban levették, mivel faragott kép nem lehetett ortodox templomban. (A szobrot ma Miskolcon őrzik, a Görög udvar egy kereskedője a galambot választotta cégérül, s erről kapta későbbi nevét a Kis utca, ma Galamb utca.) A famunkák 1806-ig tartottak, a templom csúcsos tornyait csak 1873-ban kapta, Ybl Miklós tervei szerint. A déli torony a II. világháborúban elpusztult, helyreállítását a XXI. században tervezik. A görögök és a vlahok 1812-től már külön tartották szertartásaikat, s 1888-ban a románok a Holló-utcába költöztek.
1804. augusztus 11.
II. Ferenc Ausztria császárának kiáltja ki magát
Az osztrák örökös tartományok császársággá emelése megnöveli a német-Római uralkodó, II. Ferenc rangját. Az új méltóság célja, hogy hatalmi egyensúlyt teremtsen Bonaparte Napóleon első konzullal, aki a franciák császárává kívánja koronázni magát (1804. XII. 2.). Mivel az európai jogfelfogás a német-római császári méltóságot kezdettől fogva az ókori római császárok egyedüli utódának tekintette, Bécsben már magának a császári címnek a párizsi használatát is bitorlásnak tekintik. Az osztrák lépést indokolttá teszi az is, hogy az árnyékéletet élő Német-Római Birodalom már nem jelent ellensúlyt Franciaországgal szemben.
1820. augusztus 11.
Meghal a magyar verbunkos egyik úttörője
1820. augusztus 11-én Tállyán meghal Lavotta János zeneszerző, hegedűművész. Lavotta 1764. július 5-én született Pusztafödémesen, középiskolai tanulmányait Nagyszombaton illetve Pozsonyban végezte. Pesten jogot is hallgatott. Katonaévei után Bécsbe, majd Fraknóra ment. 1786-ban Pestre költözött, ahol a kancellária hivatalnoka lett, majd Zichy Károly fiainak nevelőjeként tevékenykedett. Ezután döntött végérvényesen a zenei pálya mellett. 1792-93 között a pest-budai magyar színjátszó társaság muzsikadirektoraként működött. 1797-99-ig Miskolcon tartózkodott. 1802-04-ben a kolozsvári színtársulatot irányította. 1816-ig sorra járta a nemesi kúriákat, vándoréletet élt. 1816-ban zongorát és hegedűt oktatott, majd Debrecenben zeneműboltot nyitott. Igen művelt muzsikus volt, művein a nyugati kultúra hatása is érződik. Egyik tagja volt - Biharival és Csermákkal - a 'virtuóz-triász'-nak. Ő volt az első, aki nagyobb, átfogóbb formában kísérelte meg a verbunkost feldolgozni. Kortársainak tiszteletét is kivívta, szívesen hallgatta Kazinczy is, Kölcsey pedig az ő muzsikáját állította szembe - mint kulturált magyarságot - a cigányzenével és a verbunkos tánccal.
1849. augusztus 11.
Kossuth Lajos lemond kormányzóelnöki tisztségéről
A legfőbb polgári és katonai kormányzati hatalmat Görgey Artúr tábornokra ruházza, aki azt este 8 órakor átveszi.
1861. augusztus 11.
Az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanács elhatározza a magyar országgyűlés feloszlatását.
1868. augusztus 11.
Balázsfalván görög katolikus román nemzeti egyházi kongresszus zajlik.
Ion Vanceát görög katolikus román érsekké választják.
1871. augusztus 11.
Megszületett Heltai Jenő író
Jogi pályára készült, de tanulmányait 1890-ben félbeszakítva hírlapíró lett. A Magyar Hírlap, a Pesti Napló, majd A Hét hasábjain ontotta a verseket, novellákat, krokikat, tárcákat, verses publicisztikákat. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban egy ideig a Vígszínház titkára, 1914-1918 között dramaturg igazgatója, 1918-tól az Athenaeum Könyvkiadó irodalmi igazgatója, 1929-től a Belvárosi, 1932-34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója volt. A modern nagyvárosi élet franciásan könnyed verselőjeként tűnt fel, majd Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegeivel vált népszerűvé. Az operettek, bohózatok, karcolatok, novellák írásának a mestere volt, aki műveiben könnyedén alkalmazta a humoros, ironikus hangnemet, s a különböző találó jellem- és helyzetkomikumokat, de vidám alkotásaiban is mindig ott rejlett a társadalmi bírálat, a valós emberábrázolás igénye. Heltai kényelmesen `hordhatóvá tette` a magyar nyelvet mindenki számára, műveit szellemesen összetett egyszerűség jellemezte. Ő alkotta a mozi szavunkat. Ismertek Kató dalai, valamint A néma levente és az Ezerkettedik éjszaka című verses színművei. Jelentős műfordítói munkássága, amiért 1927-ben a francia becsületrenddel jutalmazták, a Kossuth-díjat 1957-ben kapta. Még ugyanazon év szeptember 3-án hunyt el.
1886. augusztus 11.
Megjelenik I. Ferenc József leirata
Sajnálatosnak mondja, hogy `egyes tények miatt az egész hadsereg bírálat alá vétetik`, s ezzel jóváhagyja Tisza miniszterelnök Jánszky vezérőrnagy magatartását elítélő állásponját.
1904. augusztus 11.
Leverik Afrikában a hererók felkelését
Német Délnyugat-Afrikában (ma Namíbia) a Waterberg melletti csatában, a német gyarmati uralom ellen fellázadó hererók döntő vereséget szenvednek. A túlélő hererókat a német csapatok a Kalahári-sivatagba szorítják, ahol sokan meghalnak. Samuel Maharero vezetésével mégis sikerül egy kis csapat hererónak a biztonságos brit mandátum területére szökni. Őket a Ngami-tó partján telepítik le. Délnyugat-Afrika 1884-ben lett német gyarmat; a fehér telepesek elűzik mezőikről, vízlelő helyeik mellől a hererókat, egy állattartással foglalkozó bantu népet, ami ezen a különösen száraz vidéken a létfeltételektől való megfosztást jelenti. Az ellentétek egyre-másra fegyveres konfliktusokhoz vezettek. A januári felkelés néhány nap alatt kiterjedt az egész hereró-területre. A hererók megostromolták a megerősített városokat, vasút- és telefonvezetékeket vágtak el a farmokat támadtak meg. Összesen 120 fehért öltek meg. Theodor Leutwein kormányzó tárgyalásokat kezdett, de Lothar von Trotha, a gyarmati csapatok főparancsnoka mégis inkább a katonai megoldást választotta. A német parlamentben a szociáldemokrata képviselők viselték szívükön a gyarmati lakosság helyzetét.
1907. augusztus 11.
A király szentesíti az 1907:XLIX. törvénycikket.
Az 1892-es valutareform kiegészítéseként meghatároza, hogy milyen nemesfém pénzérmék verhetők.
1907. augusztus 11.
Megalakul a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége.
1911. augusztus 11.
Megszületett I. Tóth Zoltán történész
A verseci születésű tudós érdeklődésének középpontjában a magyarországi nemzetiségi kérdés, elsősorban a román kérdés állt. 1941-től az Erdélyi Tudományos Intézetben, majd az MTA Történettudományi Intézetében tudományos munkatárs volt. 1953-tól az ELTE-n tanszékvezető, 1955-ben a Magyar Történelmi Társulat alelnöke lett. Számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban. 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1954-ben az MTA levelező tagjává választották. Az 1956-os forradalom idején kitört utcai lövöldözésben halálos sebesülés érte október 25-én.
1914. augusztus 11.
Franciaország hadüzenete Ausztria-Magyarországnak
1919. augusztus 11.
Németországban érvénybe lép a weimari alkotmány
Németország mint szövetségi állam demokratikus köztársasággá lesz.
1923. augusztus 11.
Megalakul a Magyar Középosztály Szövetség.
Elnöke Bernát István lesz.
1923. augusztus 11.
A Szovjetunió július 6-át az alkotmány elfogadásának napját ünnepnappá nyilvánítja
1926. augusztus 11.
Felavatják a Császár Uszodát
A Császár Uszoda fedett női medencéje 1860-ban épült a főváros első fedett uszodájaként. Ezzel egyidőben készült el a szabálytalan alakú férfi medence, amelynek helyén 1924-ben - Hajós Alfréd tervei alapján - kezdték el az 50x25 méter nagyságú versenymedence és az ezer személyes lelátó építését. A létesítményt 1926. augusztus 11-én avatták fel, majd augusztus 18-22. között itt rendezték az első úszó, műugró és vizilabda Európa-bajnokságot. Az uszoda mellett 1975-ben adták át a korszerű fedett, valamint kétezer személyes lelátóval felépült sportuszodát, amelyet Komjádi Béláról, az egykori vízilabda-aranycsapat kapitányáról neveztek el. A régi `Csaszit` 1989-ben lebontották, s a helyén 1997. július 17-én adták át az újjávarázsolt új uszodát.
1928. augusztus 11.
A feketeinges sasok új pártot alakítanak
Az úgynevezett `feketeinges sasok` kilépnek az Ébredő Magyarok Egyesületéből, és megalapítják a Magyar Fasiszta Munkások Országos Pártját.
1928. augusztus 11.
Véget ér a Szocialista Munkásinternacionálé III. kongresszusa Brüsszelben.
1930. augusztus 11.
A Magyarországi Szakszervezeti Tanács választmányi ülését tartja.
Peyer Károly bejelenti, hogy a kormánnyal folytatott tárgyalások nem hoztak eredményt a munkanélküliek és a munkabérek ügyében. Elhatározzák, hogy szeptember 1-jén utcai tüntetést rendeznek Budapesten.
1931. augusztus 11.
Magyarország és Románia kereskedelmi szerződést köt Sinaiában.
1959. augusztus 11.
Rendezik a személyi tulajdont
Az 1959. évi IV. törvény a `Polgári törvénykönyv`-ből személyi tulajdonként ismeri el az állampolgárok személyi szükségleteinek kielégítését közvetlenül szolgáló vagy előmozdító javakat: a családi házat, a berendezési és használati tárgyakat, úgyszintén a személyi tulajdon körébe vonja a kisegítő mellékgazdaság céljait szolgáló háztáji gazdaságot. Az új törvény a Rákosi-korszak tulajdonellenes politikájától való elhatárolódást volt hivatva jelképezni és bizonyítani.
1960. augusztus 11.
Csád elnyeri végső függetlenségét
Az Észak-Afrika középső részén fekvő Csád területén már korábban is léteztek államok, amelyek alapját a szaharai kereskedelem ellenőrzése adta. A térség 1900-tól fokozatosan francia befolyás alá került, majd a XX. század elején lett gyarmat. 1946-ban az afrikaiak a francia alkotmány keretében korlátozott politikai jogokat kaptak: Csádot francia tengerentúli területté nyilvánították. 1958. november 28-án - a Francia Közösségen belül - kikiáltották a köztársaságot. Az ország 1960. augusztus 11-én elnyerte függetlenségét, de a francia katonai jelenlét csak 1965-ben szűnt meg. A függetlenség elnyerése után azonnal polgárháború tört ki, azóta a béke és nyugalom csak rövid közjáték. 1975-ben államcsíny történt. 1980-ban újrakezdődtek a harcok Goukouni Veddey államfő és Hissene Habre hadügyminiszter között. Csád ekkor csaknem egy évtizedre kettészakadt, a konfliktusba belekeveredtek a líbiaiak és a franciák is. A változó sikerrel, de folyamatos hevességgel zajló harcok során mindkét rivális birtokolta a fővárost és mindkettő letette az elnöki esküt. 1987-ben Líbia és Csád között háború robbant ki a nyersanyagban gazdag Aouzou-földsáv birtoklásáért, a vitát végül nemzetközi bíróság döntötte el Csád javára.
