A vörösterror 133 napja

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 20
12 találat
[1]

1314. április 20.

Meghal V. Kelemen pápa

Bertrand de Got 1264 körül születt, Saint Bertrand de Comminge püspöke majd Bordeaux érseke lett. 1305. június 5-én választották pápává. Tevékenységét jeletősen meghatározta, hogy IV. (Szép) Fülöp kiterjesztette befolyását a Szentszékre. Ekkor kezdődött a pápaság avignon-i fogsága, igaz, hogy Kelemen a székhelyét még Carpentras-ba vitte. (Az első avignon-i pápának XXII. János tekinthető.) Magyar szempontból fontos, hogy támogatta Károly Róbertet, ügyét Gentilis bíboros legátusságával kívánta elősegíteni. Gyászos szerepet játszott a templomos rend felszámolásában. 1312. április 13-án a vienne-i zsinaton a francia király jelenlétében adta ki `Vox in coelo` bulláját, amelyben megszüntette a lovagrendet. Egy hónappal később jóváhagyta a rend vagyonának elkobzását. Roquemaure (Gard) kastélyában érte a halál.

[2]

1353. április 20.

I. Lajos király bevonja a hiteleshelyek pecséteit

Az egykori nemzetségi monostorok fokozatosan elszegényedtek. Tagjaikat pestisjárvány tizedelte meg. Az egy-két szerzetesnek otthont adó ún. törpekonventek a kegyurak korlátlan befolyása alatt álltak. Pártatlanságukban nem bízva 1351-ben eltiltották e konventeket attól, hogy birtokelidegenítésről oklevelet állítsanak ki. Két évvel később az ország összes hiteleshelyének pecsétjét magához kérette a király. Csak azok folytathatták tevékenységüket, amelyek pecsétjüket visszakapták. A hiteleshelyek száma ekkor közel felére csökkent. Egy-egy hiteleshely csak meghatározott területen működhetett, mindössze néhány volt jogosult az egész ország területén eljárni.

[3]

1605. április 20.

A fölkelt rendek országgyűlése Szerencsen Magyarország fejedelmévé választja Bocskai Istvánt

[4]

1768. április 20.

Meghal Velence festője, Canaletto

70 éves korában, Velencében elhunyt, a híres városképfestő Giovanni Antonio Canal. A művész, aki hírnevét a Velencéről készített rajzoknak és rézkarcoknak köszönhette, miután édesapjánál, a színházi rendező-festő Bernardo Canalnál tanult, 1719-ben egy évre elhagyja Velencét, Rómába megy, ahol tájképeket fest. Velencébe visszatérve kifejlődött vonzódása a valósághű városképek iránt, és szülővárosáról híres látképeket festett, mint a „Canal Grande”, a „Rialto”. Nemsokára, főleg brit kereskedők felkérésére számtalan vedutát festett Velencéről, amelyek meghozták számára a sikert. A művész 1742-ben járt másodszor Rómában. Ekkor festette az „Ideális tájak”-at, melyen Canaletto a valódit az álombelivel keverte. 1746 és 1753 között Canaletto több évet töltött Nagy-Britanniában, ahol számtalan látképet festett Londonról. Ezek, mint szinte minden vedutája, az előtérbe helyezett színes utcai forgatag révén válnak élettelivé.

[5]

1792. április 20.

Megkezdődik a koalíciós háború

Amikor a forradalmi Franciaország hadat üzen Ausztriának, megkezdődik a monarchikus Európa első koalíciós háborúja a forradalmi Franciaország ellen. 1789-ben, a forradalom kitörésekor Poroszország, Ausztria és a többi európai ország semleges maradt. De a helyzet szemmel láthatóan feszültebbé vált, mivel Európa nagy része félt a forradalom terjedésétől (pillnitzi nyilatkozat, 1791. VIII. 27.), Franciaország pedig az emigránsok befogadását – akik közül sokan Koblenzben tartózkodtak, s ott ellenforradalmi csapatokat toboroztak – értékelte a francia ügyekbe való beavatkozásként. A porosz király, II. Frigyes Vilmos, aki tart egy Franciaországgal való konfliktustól, szövetséget köt Ausztriával (1792. II. 7.). Franciaország fenyegetve érzi magát ettől a szövetségtől, s hadat üzen Ausztriának, amely mellé odaáll a szövetségi partner, Poroszország is. Franciaországban elsősorban a király, XVI. Lajos örül a hadüzenetnek, hiszen a külföldi hatalmak intervenciója lehetőséget adhat abszolút uralma helyreállítására. A koalíciós csapatok győzelmei megerősítik a francia királyt, valamint Poroszország és Ausztria uralkodóit abban a hitben, hogy a forradalmi Franciaországot gyorsan legyőzheti. De a porosz és osztrák seregek hiányos szervezettsége folytán a franciaországi előrenyomulás elhúzódik. A franciák növekvő nemzeti érzése viszont elkeseredett ellenálláshoz vezet a külföldi invázióval szemben.

[6]

1809. április 20.

Napoléon győzelmet arat Abensbergnél

[7]

1841. április 20.

Publikálják az első detektívtörténetet

Edgar Allan Poe, az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja a detektívregények előfutárának tekinthető. A Murders in Rue Morgue c. elbeszélése (magyar fordításban: Gyilkosság a Morgue utcában, A Morgue utcai kettős gyilkosság) a manapság `krimi`-nek nevezett bűnügyi, illetve nyomozó regényt alapját jelentette. Ebben egy rejtelmes kettős gyilkosságot a nyomozó hatóságok, a hivatásos detektívek sehogyan se tudnak tisztázni: a gyilkosnak nyoma sincs. De egy nagyon okos, filozófiával foglalkozó férfi pusztán logika. úton leleplezi, mi és hogyan történt. A detektívregény innét indul. A krimi lényege, a logikával győzedelmeskedő detektív itt kezdődik. Gaboriau, Conan Doyle, Agatha Christie és társaik ezt folytatják. Sherlock Holmes, Hercule Poirot és a többiek a Morgue utcai esetből tanulták azóta is gyakorolt módszerüket.
"Ma, hajnali három órakor, a Quartier St. Roch lakóit álmukból rettenetes ordítozás zaja verte fel. A rémes hangok a Morgue utca egy négyemeletes házának legfelső emeletéről hallatszottak. A házban tudvalevően csak madame L'Espanaye és leánya, Mademoiselle Camilla L'Espanaye lakik. A szomszédok közül nyolcan-tízen két zsandár kíséretében rögtön fel akartak sietni az emeletre, de a kapu el volt reteszelve, és csak miután feszítővassal kinyitották, sikerült némi késedelemmel a házba behatolni. Időközben az ordítozás és sikoltozás megszűnt, de amikor a társaság az első emeletre ért, két vagy több nyers, veszekedő hang hallatszott újra, alighanem a ház legfelső emeltéről. A második emeletre érve ez a zaj is megszűnt, és a felsiető embereket teljes némaság fogadta. A kis csoport szétoszlott, és szobáról szobára sietve keresték, hogy mi történt. Így érkeztek a negyedik emelet egy nagy hátsó szobájához, amelynek ajtaja belülről kulccsal volt bezárva, és ezért fel kellett törni. A szemük elé táruló látvány minden jelenlevőt megdöbbenéssel és rémülettel töltött el."

[8]

1889. április 20.

Megszületett Adolf Hitler

[9]

1951. április 20.

Letartóztatják Kádár Jánost

[10]

1988. április 20.

Kibocsájtják az első kincstárjegyet Magyarországon

A költségvetés rövid távú hiteligényeinek kielégítésére kibocsátották a kincstárjegyet. Negyvenéves `kispolgárellenes propaganda` omlott össze: szelvényvagdosó polgári magatartás `felülről bevezetve` elfogadottá válik. Az idősebb generáció először az 1950-es évek békekölcsön-akcióira gondolt, aztán ráébredt: itt az állam `üzletet` kínál számára.

[11]

1996. április 20.

Meghal Tran Van Tra vietnámi tábornok

1938-ban csatlakozott az Indokínai Kommunista Párthoz, ahol propagandával és tagtoborzással foglalkozott. Katonai karrierjét a franciákkal szembeni ellenállási mozgalomban kezdte. 1963-ban Dél-Vietnamba ment, ahol tagja lett a Vietkong főparancsnokságának. Máig ő a legismertebb a kommunisták oldalán harcoló dél-vietnami tábornokok közül. A vietnami háború utolsó fázisában ő irányította Saigon 1975. évi bevételét. 1978-ban védelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, később azonban kegyvesztett lett. Az ok egy 1982-ben megjelent, de azonnal bevont könyve volt. Az Egy 30 éves háború tanulságai című művében ugyanis napvilágra hozta a nyilvánosság előtt egységet mutató kommunista vezetők ellentéteit és versengését. A tábornok könyvében nevetség tárgyává tett számos északi katonai vezetőt is, akik nem hittek igazán csapataik győzelmében és hírükkel ellentétben nem a déli harcokban tűntek ki, hanem a bombáktól távol, fenn északon éltek kényelemben. A szerző mindezek mellett kíméletlenül rávilágított a rendszer bürokratikus otrombaságaira is. `Bűnét` azzal tetőzte, hogy az 1980-as évek végén a politikai élet demokratizálását sürgette Vietnamban.

[12]

2001. április 20.

Meghal Guiseppe Sinopoli olasz zeneszerző és karmester

Velencében született 1946. november 2-án. Zenei tanulmányait Messinában és szülővárosában folytatta. 1971-ben a padovai egyetemen pszichiátriai diplomát, 1972-ben pedig a bűnügyi antropológiára vonatkozó orvosi diplomát szerzett. 1965-től zeneszerzést tanult, 1972-ben Hans Swarowsky karmester tanítványa volt Bécsben. 1975-ben alapította meg a Bruno Maderna együttest, amellyel kortárs zenei hangversenyeket adott. 1981-ben írt Lou Salome című operájának premierjét maga vezényelte Münchenben. Zenekari művek, kamarazenei alkotások és vokális művek szerzője volt. 1983-ban a londoni Covent Gardenben debütált karmesterként. Dolgozott a New York-i filharmonikusokkal, majd 1983-1987 között a londoni Filharmonikus Zenekar, 1992-1997 között a drezdai Staatskapelle vezető karmestere volt. Közben 1990-1993 között ő volt a taorminai fesztivál zenei igazgatója. Vezényelt a leghíresebb operaházakban, a milánói Scalától a New York-i Metropolitanig, a velencei Fenice színházig, a hamburgi és a bécsi operáig. Vezénylés közben, a berlini Deutsche Oper karmesteri pulpitusán halálos szívroham érte.