Legendás apák és fiúk

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 17
12 találat
[1]

1330. április 17.

Záh Felicián sikertelen merényletet követ el a királyi család ellen

Záh Felicián jómódú nógrádi birtokos kivont karddal a visegrádi palotában étkező királyi családra rontott. A király csak könnyebben sérült meg, Erzsébet királyné négy ujját veszítette, gyermekeiket a nevelők mentették meg súlyos sebek árán. Feliciánt a király vitézei a helyszínen felkoncolták, családjával szemben Magyarországon példátlan vérbosszút alkalmaztak. Serdült fiát ló farkához kötve vonszolták halálra. Klárát, fiatalabb leányát csúful megcsonkították, az idősebbiket, Sebét Léva vára előtt lefejezték. A család valamennyi tagját harmadízig (tehát a dédapa testvéreinek leszármazottait is) halálra ítélték. Az ítéletlevél a legtekintélyesebb országnagyok nevében kelt május 15-én, a Záh nemzetség kiírása azonban Károly becsületén ejtett csorbát. A merénylet indítéka máig bizonytalan: bár Záh Csák Máté bizalmi embere volt, mielőtt Károly hűségére állt, tettét valószínűleg nem politikai sérelem, hanem egyéni bosszú sarkallta: így akart elégtételt venni Klára leánya elcsábításáért. Az udvari pletykákból merítő külföldi források szerint a csábító királyné öccse, a későbbi III. Kázmér lengyel király volt. Az újabb kutatások szerint nem zárható ki egy szervezett összeesküvés lehetősége sem. Ebben a Záh és a Palásty család tagjai vettek volna részt.

[2]

1413. április 17.

Luxemburgi Zsigmond öt évre fegyverszünetet köt Velencével

[3]

1541. április 17.

Meghal Celio Calcagnini latin nyelvű olasz költő

Ferrarában született 1479. szeptember 17-én. Fiatal korában Miksa császár hadseregében katonáskodott, majd az Este-ház szolgálatában állt. Ferrara követe volt III. Pál pápánál. Versei, elméleti művei közepes színvonalúak. Az ég mozdulatlan, a föld pedig forog című alkotása azonban jelentős, mert valamelyest előkészítette Kopernikusz tételeit. Szerepet játszott a magyarországi Erasmus-kultusz kialakulásában. Szülővárosában érte a halál.

[4]

1711. április 17.

Bécsben meghal I. József német-római császár és magyar király

Bécsben született 1678. július 26-án. 1705. május 5-én lépett trónra, de már apja I. Lipót életében, 1687. december 9-én megkoronázták. Uralkodása idején tovább folyt a spanyol örökösödési háború, s hogy a birodalom teljes katonai erejét a franciák ellen fordíthassa, 1706-ban - közvetítéssel - béketárgyalásokat kezdett a kurucokkal. Az 1703-ban kezdődött Rákóczi-szabadságharc befejezése érdekében közbocsánatot, vallásszabadságot, a rendi alkotmány visszaállítását ígérte. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, mert I. József nem volt hajlandó elismerni az önálló erdélyi fejedelemséget. Végül 1707-ben az ónodi országgyűlés kimondta a király és a Habsburg-ház trónfosztását. 1711-ben az ő meghatalmazásával kezdődtek a szatmári békéhez vezető tárgyalások, I. József azonban néhány nappal a béke megkötése előtt meghalt. Az udvar ezt eltitkolta és így a békét aláírták. A trónon öccse, Károly - magyar királyként III. Károly - követte.

[5]

1768. április 17.

II. József Magyarországra utazik

József császár negyedszázados társ- és egyeduralkodása (1765-1790) alatt mintegy hét esztendőt töltött el utazásokkal, amelyekből három alkalommal (1768, 1770, 1773) összesen nyolc hónapot fordított a magyar Szent Korona országainak megismerésére. Egyetlen útja során sem mulasztotta el felkeresni a Bánátot (Temesi Bánságot), mely ez időben a török elleni védelem szempontjából a legfontosabb területnek számított. A császár példaképe Nagy Frigyes (1740-1786) volt, aki szemleutakat tartott az országában. József hosszas előkészületek után, ugyanakkor mindennemű feltűnést mellőzve járta be a déli határőrvidékek erődítményeit, szemlélte meg a csajkás katonaságot, vezetett katonai gyakorlatokat, és jegyezte útinaplójába az újonnan betelepített lakosság és határőr-katonaság társadalmi, gazdasági, egészségügyi stb. problémáira vonatkozó benyomásait. Felvilágosodott uralkodó módjára ezek birtokában készült birodalma gondjainak megoldására és jólétének megjavítására.

[6]

1790. április 17.

Meghal Benjamin Franklin

83 éves korában, Philadelphiában meghal Benjamin Franklin amerikai író és államférfi. Franklin, aki az észak-amerikai gyarmatok Függetlenségi Nyilatkozatának egyik aláírója volt (1776. VII. 4.), 1776 és 1785 között követként Párizsban tevékenykedett, ahol igyekezett népszerűsíteni a függetlenségi eszmét. Hazatérése után szülőállamának kormányzója lett. A politika mellett természettudományi jellegű kutatásokkal is foglalkozott.

[7]

1801. április 17.

Megszületett Fogarasi János jogász

Felsőkésmárkon született, Sárospatakon tanult, ügyvédként végzett, s bíróként is dolgozott. Több jogi munkát írt, ám nyelvtudományi munkássága sokkal jelentősebb. Ő fogalmazta meg a magyar szórendnek azt a legfontosabb szabályát, hogy a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül. Előbb Czuczor Gergellyel együtt, majd annak halála után egyedül szerkesztette a magyar nyelv hatkötetes szótárának anyaggyűjtését. Zeneszerzéssel is foglalkozott, és úttörő jelentőségű munkásságot folytatott a folklorisztika területén. Budapesten halt meg 1878. január 10-én.

[8]

1946. április 17.

Franciaország kivonja utolsó csapatait Szíria területéről

A XVI. század elejétől török uralom alatt álló Szíriát 1920-ban nyilvánították francia mandátumterületté, függetlenségét 1941-ben nyerte el, az ország 1945-ben részt vett az ENSZ alakuló ülésén. 1958-ban Egyiptommal és Jemennel együtt megalakította az Egyesült Arab Köztársaságot, majd 1961-ben mai nevén független államként újjáalakult. Az arab államban sokáig puccsok sorozata követte egymást, míg 1970-ben Nureddin Ataszi megbuktatása után Háfez Asszad került hatalomra. Az előbb kormányfővé, majd egy év múlva államfővé választott, a Baasz (Baath) Párt jobboldali, pragmatikus szárnyát képviselő Asszad majd három évtizedig vezette az országot. 1999-ben még további hét évre elnökké újraválasztották, de 2000 júniusában meghalt. Utóda fia, Bassár el-Aszad lett.

[9]

1948. április 17.

Megalakul az MNDSZ

Az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) az MKP kezdeményezésére alakult 1945. február 18.-án. A Szövetség az első években más társadalmi nőszervezetekkel karöltve szinte életmentő szociális-egészségügyi munkát végzett. A fordulat éve után a legtöbb nőszervezet `csatlakozik` a Szövetséghez, s ezzel gyakorlatilag megszületik az MDP befolyása alatt álló egységes nőmozgalom. Az MNDSZ 1956-ban megszűnik, majd 1957-ben Magyar Nők Országos Tanácsa néven szerveződik újjá, s működik 1989 júniusáig.

[10]

1961. április 17.

CIA-invázió kezdődik a Disznó-öbölben

Az amerikai titkosszolgálat, a CIA vezetésével kubai emigránsok által végrehajtott támadás meghiúsul. A csapat április 10-én szállt partra a kubai Disznó-öbölben (Bahía de Cochinos). Az Egyesült Államok Fidel Castro kubai miniszterelnök (1959. I. 1.) szovjetbarát politikája miatt fenyegetettnek érzi biztonságát a Karib-tenger térségében. Az amerikaiak abban reménykedtek, hogy az invázió kiváltja a Castro-ellenes csoportok felkelését, amelyhez a CIA véleménye szerint a fegyveres erők bizonyos egységei is csatlakoznának. Csakhogy az amerikaiak teljesen félreismerték a tényleges helyzetet. A kubaiak elkeseredett ellenállást tanúsítottak a betolakodókkal szemben, és néhány nap alatt legyőzték őket. A támadók nagy része életét vesztette, 1113 túlélőt foglyul ejtettek és politikai túszként kezeltek. A kubai emigránsok, akik az Egyesült Államokban forradalmi tanácsot alakítottak, a CIA-tól katonai kiképzést kaptak. Az Egyesült Államok hadfelszereléssel is ellátta őket, a többi között az amerikai légierő kiszolgált B-26 típusú harci repülőgépeivel. Az invázió előkészületei már 1960 májusában megkezdődtek. A meghiúsult támadás súlyos külpolitikai károkat okozott az Egyesült Államoknak. Kiváltképpen a Szovjetunió tiltakozott igen éles formában. Nyikita Sz. Hruscsov szovjet kormányfő és párttitkár J. Kennedy amerikai elnököt agresszornak minősítette és kubai szovjet intervencióval fenyegetőzött. Az Egyesült Államokon belül a kritika főleg a CIA ellen irányult, amiért nem helytálló információkat szállított. Emellett, Kennedy utasításai dacára, kirekesztették az invázióból annak a nem kommunista, forradalmi népi mozgalomnak a tagjait, amely a legütőképesebb ellenzéki csoportnak számít. Az Egyesült Államok és Kuba között megindulnak a tárgyalások a túszok kiszabadításáért. Castro előbb 28 millió dollárt kér, hogy gépeket vásárolhasson az épülő ipar számára; Eleanor Roosevelt bizottságot alakít az összeg összegyűjtésére. Az USA végül élelmiszert és gyógyszert szállít 53 millió dollárért.

[11]

1971. április 17.

Megnyitja kapuit az átépített Fővárosi Operettszínház

1922-ben Fővárosi Színház néven nyílt meg, majd 1923-tól Fővárosi Operettszínházként működött. Később többször változott a neve, majd a Királyi Színház megszűnése után, 1936-tól a fővárosi operett-színjátszás egyetlen rangos otthona lett. A mai épület Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült. A színházterem hatalmas színpadát két emeleten félkörívben intim páholyok szegélyezték. Díszes télikertje a legkiválóbb francia étteremnek adott helyet, s a hosszú utcafronton egy koncertkávéház is nyílt. 1966-71-ben átépítették az épületet, e ekkor jelentős mértékben megváltoztatták belső építészetét, tereit. 1971. április 17-én - a Csárdáskirálynő ezredik előadásával - nyílt meg az átépített Fővárosi Operettszínház. 1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai színpadtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pedig korábbi emeleti páholysorát. Ma a színház 917 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált. 1998. január 1-jétől Budapesti Operettszínház néven működik.

[12]

1989. április 17.

Újra működhet a Szolidaritás

A varsói kerületi bíróság hivatalosan újra engedélyezte a Szolidaritás nevű – hét éve betiltott – lengyel szakszervezet működését. Az eredetileg 1980 augusztusában alapított Szolidaritás a rendkívüli állapot 1981. december 13-i kihirdetése után illegálisan dolgozott tovább. Vezetőit – köztük Lech Walęsát – és több mint 6000 hívét (részben) 1986-ig fogva tartották. Ezentúl a Szolidaritás az ország összes üzemében működhet a hivatalos OPZZ szakszervezet mellett, kiadhat napilapot, és gyűléseket tarthat. Azt az utat, amely „az állam legfőbb ellenségétől” („Der Spiegel”) egy legális politikai erő elismeréséig vezetett, a kerekasztalnál folytatott tárgyalások egyengették, ahol a kormány és az ellenzék képviselői nyolc hétig tartó vita után 1989. április 5-én közös nyilatkozatot írtak alá. A megállapodást, amelynek az a feladata, hogy kivezesse Lengyelországot a gazdasági és társadalmi válságból, Walęsa az évszázad szerződésének nevezte. Az állam kommunista vezetői először engedik az ellenzéket beleszólni az ügyek intézésébe; a politikai klubok és egyesületek – nem pártokról van szó! – szabadon működhetnek. A megállapodás júniusra országgyűlési választások megtartását is előírja, melyek során a lakosok szabadon dönthetnek a parlamenti (Szejm) képviselők 35%-áról, valamint az új második kamara (szenátus) 100 tagjáról. A későbbi fejlemények azt igazolják, hogy míg az elnyomás összetartja a mozgalmakat, a szabad működés engedélyezésekor a széthúzó csoportok erősödnek meg.