Őrült uralkodók

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: január  •  Nap: 4
46 találat
[1]

1643. január 4.

Megszületett Sir Isaac Newton angol fizikus

Woolsthope-ban látta meg a napvilágot, középiskoláját Granthamba-n végezte, majd 1661-ben a cambridge-i Trinity College hallgatója lett. Az egyetemen a tananyag mellett megismerkedett a heliocentrikus világrendszerrel, Galilei kísérleteivel, Descartes mechanikus materialista világmagyarázatával. 1665-ben befejezte tanulmányait, felfedezte a binomiális tételt, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítást. Dolgozatot írt a színekről, vizsgálata a körmozgást, és megállapította, hogy a bolygókra ható sugárirányú erő a Naptól mért távolság négyzetével arányosan csökken. Két év múlva beválasztották a Trinity College tanárai közé. Közreadta a végtelen sorokról írt dolgozatát, amely ismertté tette a nevét. Előadásait 1670-ben kezdte meg, a fénytan kérdéseiről - ebből született az Optika első kötete. Fontos felismeréseket tett a színekre vonatkozóan, ő mondta ki először, hogy a fehér fény a színekből tevődik össze. 1671-ben készített tükrös távcsöve nagy sikert aratott, a Royal Society tagjává választották. 1675-ben dolgozatot írt a vékony rétegek színjelenségeiről - ez lett az Optika második kötete. Felfedezte a Newton-gyűrűket, amelyek sík és domború üvegfelület között keletkeznek, s távolságuk a levegőréteg vastagságától függ. 1679-től a rejtélyes jelenségeket - a kémiai affinitást, a vegyi reakciók során jelentkező hőt, a felületi feszültséget, a hajszálcsövességet és a testek kohézióját - az anyagi részecskék között vonzással és taszítással kezdte magyarázni. Ezt később kiterjesztette a bolygók mozgására is. Nyolc év alatt készült el a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica, amelynek első kötete 1686-ban jelent meg. Ez a modern fizika alapműve, amely a látható testek mozgásának egzakt leírását adta, s amely a mechanika általa alkotott és az ő nevét viselő három alaptörvényén alapult. Kimutatta, hogy a Hold-Föld távolság kb. 60-szorosa a Föld sugarának. A Hold 1 mp alatt 3600-szor kisebb távolsággal tér el az érintő irányától, mint a Földön egy nyugalmi állapotból zuhanni kezdő test, tehát a hatás a távolsággal fordítottan és négyzetesen arányos. Úgy találta, hogy ez mindig érvényesül, s a jelenséget gravitációnak nevezte el. Megalkotta az egyetemes tömegvonzás törvényét. A bolygórendszer kialakulását is a gravitációval indokolta, amely a szétszórt anyagot testekké tömörítette össze. A Principia azonnal nemzetközi hírnevet szerzett Newtonnak, aki Londonba költözött és ott a Pénzverde őre, majd vezetője, 1703-ban a Royal Society elnöke lett. 1705-ben Anna királynő lovaggát ütötte, ő volt az első tudós, aki nemességet kapott. Kensington-ban hunyt el 1727. március 31-én.

[2]

1782. január 4.

Meghal Jacques-Ange Gabriel francia építész

A korai klasszicizmus egyik kialakítója, a 18. századi francia építészet egyik legfontosabb és legtermékenyebb alkotója Párizsban született 1698. október 23-án. Építészcsalád sarja volt, az ötödik Jacques Gabriel fia. Párizsban az Építészeti Akadémián és apjánál tanult. Később apja hivatalait örökölte, s a dinasztia legnevesebb tagjává vált, amikor 1741-ben XV. Lajos a `király építésze` címet adományozta neki. 1742-ben az Építészeti Akadémia igazgatója lett. Az ő irányítása alatt alakították át, nagyobbították meg és renoválták a legtöbb királyi kastélyt és palotát, hogy megfeleljenek Lajos személyes igényeinek. Megbízták a fontainebleau-i, a La Muette-i, a compiegne-i és a choisy-i kastélyok bővítésével, a párizsi Louvre és a versailles-i palota új szárnyainak építésével. Ő fejezte be a versailles-i Operaházat, ő tervezte a Kis Trianon kastélyt, Párizsban pedig a École Militaire épületét. Az összes királyi lakóhelyen színházat épített, továbbá pavilonokat, remetelakokat és vadászházakat. Várostervezői képességeiről tanúskodik a párizsi XV. Lajos tér, a mai Place de la Concorde, két pompás, szimmetrikus épületével, a Tengerészeti palotával és az Hotel Crillonnal. Gabriel nem volt nagy újító, de nagyszerű építész, akinek épületei harmonikus elrendezésükkel, klasszikus díszítésükkel nemes egyszerűséget és harmóniát sugároznak. Palotái impozáns arányúak, a homlokzatokon és a belső terekben pilaszterek helyett egész oszlopokat alkalmazott.

[3]

1786. január 4.

Meghal Moses Mendelssohn német filozófus

Dessau-ban született 1729. szeptember 6-án. Apja, Menachem Mendel Dessau szegény tóramásoló volt, fia az ő emlékére vette fel a Mendelssohn, Mendel fia nevet. Gyermekkorában a bibliát és a talmudot tanulta, gyenge idegei és púpos gerince miatt sokat betegeskedett. 1743-ban Berlinbe ment tanulni, Locke, Leibniz és Wolff munkáit tanulmányozta. 1750-ben Issak Bernhard selyemgyárosnál lett házitanító, aki később üzletébe is bevonta őt. 1754-ben ismerkedett meg Gotthold Ephraim Lessinggel, aki A zsidók című, 1749-es drámájának hősét vélte benne felfedezni. Későbbi, 1779-es darabját A bölcs Náthánt Mendelssohnról mintázta, akit ekkor már csak német Szókratésznek neveztek. 1763-ban elnyerte a Porosz Tudományos Akadémia irodalmi díját, ezután II. Frigyes király mentesítette őt a zsidókat sújtó korlátozások alól. Díjnyertes tanulmánya a metafizikai állítások bizonyíthatóságát a matematikai tételekével vetette össze. Leghíresebb munkája, a Phaedon, vagy a lélek halhatatlanságáról. 1771-ben vitába bonyolódott J. C. Lavater svájci teológussal, aki felszólította őt, hogy ha nem tudja megcáfolni egy másik svájci teológus, Charles Bonnet érveit a kereszténységgel kapcsolatban, térjen át erre a hitre. Mendelssohn ugyan gyűlölte a hitvitát, de úgy érezte, ez esetben hangot kell adni a zsidóságának. Végül idegösszeomlást kapott, amelyből csak 1774-ben lábalt ki, ekkor kezdte fordítani a Zsoltárok könyvét. 1778-ban írta A zsidók vallási törvényeit, ebben a polgári jogokkal is foglalkozott. 1781-ben alapította Berlinben a Zsidó Szabadiskolát, ahol vallási és világi ismereteket tanítottak németül. Mendelssohn munkássága azt bizonyította, hogy a judaizmus szelleme összeegyeztethető a felvilágosodás eszméivel. Így lett a zsidó felvilágosodás, a haszkala vezéralakja és fő szószólója. E szellem hozzájárult ahhoz, hogy a zsidóság bekapcsolódhatott a modern európai kultúra főáramába. A vallási tolerancia hirdetésével, tudományos eredményeivel Mendelssohn jelentősen hozzájárult a német zsidókat sújtó társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági megszorítások megszűnéséhez, s az asszimiláció lehetőségeinek kialakításához. Mózes és Maimonides után ő a zsidóság harmadik Mózese. Kölnben halt meg. Unokája volt Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző.

[4]

1797. január 4.

Bonaparte Napoleon Rivolinál legyőzi a Joseph Alvintzi vezette osztrák seregeket

[5]

1809. január 4.

Megszületik a francia származású Louis Braille, a vakok részére kifejlesztett speciális ABC feltalálója

[6]

1821. január 4.

Meghal Amerika első szentje

Emmitsburg-ban meghal Elisabeth Ann Seton, Amerika első szentje, a `Szeretet nővérei` rendjének megalapítója. A protestáns családból származó özvegyasszony 1805. március 14-én öt gyermekével együtt katolikus hitre tért. Baltimore-ban 1809-ben letette a hármas szerzetesi fogadalmat, majd négy társával szegényeket gondozott, betegeket ápolt, gyermekeket nevelt. Már kilencen dolgoztak, amikor a környék lakosai elnevezték őket a `Szeretet nővéreinek` (Sisters of Charity). Szabályzatuk 1811-ben érseki jóváhagyást nyert. Seton anyát, az Egyesült Államok első szentjét 1975. szeptember 14-én közel 14 ezer észak-amerikai hívő, hat bíboros és 40 püspök jelenlétében a római Szent Péter téren ünnepélyes szertartás keretében avatta szentté VI. Pál pápa.

[7]

1832. január 4.

Megjelent Széchenyi István lapja

Helmeczy Mihály, a Jelenkor lap szerkesztője hetenként kétszer adta ki az újságot, amellyel `a nemzeti köz értelemnek s haza- és királyszeretetnek` akart hangot adni. A Jelenkor valódi új típusú politikai lappá az adott feltételek között - főként a cenzúra miatt - nem válhatott, bár 1843-48 között itt jelentek meg Széchenyinek Kossuth-tal vitatkozó cikkei. Ezenkívül közölt tőzsdei árfolyamokat, piaci híreket és hirdetéseket is. De főleg melléklapja révén, - amely `Társalkodó, tudományos, művészeti s mesterségi tekintetben` címmel ugyancsak hetenként kétszer jelent meg - a liberális eszmék terjesztésével jelentős hatással volt a közvéleményre. A lap 1848-ban megszűnt.

[8]

1849. január 4.

Megkezdődik a téli visszavonulás

A főváros kiürítése előtt, január 2-án tartott haditanács határozott a magyar erők tiszántúli összpontosításáról. A haditerv értelmében fel kellett adni a Délvidéket. A felső-tiszai és a Perczel-hadtestnek pedig a Tisza vonalán kellett állást foglalnia. Az összpontosítás sikere érdekében Görgey fel-dunai hadtestének egy északnyugati irányú diverziót kellett végrehajtania az ostromlott Lipótvár felmentésére, majd a bányavárosokon át kellett visszavonulnia a Felső-Tiszához. A terv sikert hozott. Görgey felvidéki hadjáratának következtében Windischgrätz nem mert elmozdulni Pest-Budáról, s az így nyert két hét elegendő volt ahhoz, hogy megszilárduljon a magyar védelem. A Mészáros Lázár helyére kinevezett Klapka György ezredes megállította a Felső-Tiszánál Schlick csapatait. A Közép-Tisza védelmét ellátó Perczel vezérőrnagy január 22-23-án Franz Ottinger vezérőrnagy lovasdandárát űzte egészen Pest határáig, s ezzel annyira megrémítette Windischgrätzet, hogy a Görgeyt üldöző erők egy részét is visszarendelte. Február elején Görgey is megjelent Schilck hadtestének hátában. Úgy látszott: eljött az ellentámadás ideje.

[9]

1849. január 4.

A Görgey tábornok vezette VII. hadtest Pestről elvonul Vác felé

[10]

1869. január 4.

A betyárvilág végéhez közeledik

Ráday Gedeon grófot királyi biztosként megbízzák az Alföld déli vidékein megromlott közbiztonság helyreállításával, azaz a betyárvilág felszámolásával.

[11]

1871. január 4.

Meghal Adler Vince zongoraművész

Erkel Ferenc tanítványa volt, majd a XIX. század hatvanas éveiben Párizs legjobb zongoraművészei közé tartozott. Több hangversenykörút után Genfben telepedett le, ahol tanított a konzervatóriumban. Számos zongoraetüdöt és brilliáns szalondarabot írt.

[12]

1878. január 4.

A törökök kivonulnak Szófiából

Az 1877-78 évi orosz-török háború végén, 1878. január 4-én egy kozák felderítő osztag behatolt Szófiába, és a török kormányzósági épület homlokzatáról letépte a Porta hatalmát jelképező zászlót. A török helyőrség elmenekült a városból, rengeteg lőszert és élelmiszert hagyva maga után. A háború az oroszok 1877. április 24-i hadüzenetével kezdődött. Az orosz birodalom, kihasználva a Balkán népeinek törökellenes küzdelmeit, saját befolyásának növelésére tört a régióban. 1878. március 3-án kötötték meg a San Stefanó-i békét, amely Bulgária jelentős területi növekedését eredményezte, de ezt a berlini kongresszuson (1878. június-július) módosították, elvették Makedóniát és kiszakították belőle Kelet-Ruméliát. E terület 1885-ben tért vissza Bulgáriához. A tirnovói nagy nemzetgyűlés 1879. április 3-án nyilvánította az ország fővárosává Szófiát. A több mint négyezer éves település az ország negyedik fővárosa lett, Priszka, Preszlav és Tirnovgrád után. Szófiának akkor 20 ezer lakosa volt, ma több mint 1,1 millió.

[13]

1878. január 4.

Megszületik Augustus John, walesi festő

[14]

1881. január 4.

Megszületett Lengyel Géza

Az újságíró és kritikus Hevesen született. Több újság és a Nyugat munkatársa volt. Rövid elbeszéléseiben a korabeli modern, realista törekvésekhez kapcsolódott; történetei főként a városi és falusi kisemberek sorsát mutatták be.

[15]

1881. január 4.

Megszületett Wilhelm Lehmbruck német szobrász

A német expresszionista szobrászat egyik legjelentősebb alakja Duisburg-Meiderich-ben látta meg a napvilágot. Hosszabb itáliai tanulmányút után Párizsban folytatta tanulmányait. Művészetét a formák nyugodt tisztasága jellemzi, bár főképp nyújtott arányai gyakran emlékeztetnek a német gótikus szobrászatra. Fő műve az Álló nő, a Térdeplő nő és a Hátranéző. Berlinben hunyt el 1919. március 25-én.

[16]

1884. január 4.

Megalakul a szocialista Fábiánus Társaság Londonban

[17]

1885. január 4.

Az Amerikai Egyesült Államokban Iowa államban végre hajtják az első sikeres vakbélműtétet

[18]

1890. január 4.

Megjelenik az angol képes újság, a Daily Graphic első száma

[19]

1896. január 4.

Utah az Amerikai Egyesült Államok egyik tagállamává válik

[20]

1901. január 4.

5000 munkanélküli tüntet Budapest utcáin

[21]

1913. január 4.

Ellenzéki bojkott kezdődik a képviselőházban

Az ellenzék bejelenti, hogy bojkottálja a képviselőházi üléseket, tiltakozásul a kivételes törvény és választójogi javaslat miatt.

[22]

1925. január 4.

Megalakul a Fővárosi Szabadelvű Párt

Vezetői: Bárczy István, Heinrich Ferenc, Rassay Károly, Ugron Gábor és Márkus Jenő

[23]

1927. január 4.

Megszületett Keleti István rendező

Pályájának kezdetén az amatőr színjátszó mozgalomban dolgozott, majd a Népművészeti Intézet, illetve az Országos Közművelődési Központ munkatársa volt. Több mint két évtizeden át munkálkodott az amatőr színházi mozgalomban. Egyik alapítója volt a Szkéné Színháznak, s 1969-ben a Pince Színháznak, amely több hivatásos színészt indított el pályáján. 1985-89 között, nyugdíjbavonulásáig a Budapesti Gyermekszínház, későbbi nevén az Arany János Színház igazgatói tisztét töltötte be. 1990-től a Paulay Ede utcai társulat stúdióvezetőjeként és dramaturgjaként tevékenykedett. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának is. Budapesten hunyt el 1994. március 21-én.

[24]

1935. január 4.

Floyd Patterson, amerikai bokszoló

[25]

1936. január 4.

New Yorkban közzéteszik az első, a lemezeladások alapján összeállított könnyűzenei listát

[26]

1937. január 4.

Megszületett Grace Bumbry amerikai operaénekes

[27]

1939. január 4.

Megszületik Dyan Cannon, amerikai színésznő

[28]

1941. január 4.

Meghal Bergson Nobel-díjas francia filozófus

Henri Louis Bergson a francia fővárosban született 1859. október 18-án. Pozitív metafizikát akart alkotni, filozófiájának lényege az intuitivizmus: ha meg akarjuk ismerni a dolgok lényegét, olyan intellektuális megérzésre van szükségünk, amellyel valamely tárgy belsejébe képzeljük magunkat, hogy megtaláljuk azt, ami abban egyetlen és kifejezhetetlen. Szerinte az élettelen anyagban a mindent meghatározó okság, a determinizmus törvényei uralkodnak, míg az élő világ fejlődésében a meghatározatlanság, az indeterminizmus. Harcolt Darwin tanai ellen; szerinte ugyanis a természetnek nem nehezebb valamit létrehozni, mint nekünk fölemelni a kezünket. Filozófiáját négy könyvben fejtette ki, tanulmányai két kötetben jelentek meg. Érdekes munkát írt A nevetés címmel, amely Magyarországon is megjelent, s komolyan elemzi benne a komikumot, főként Moliere művészetét. E műve egymillió példányban jelent meg, ami egy elméleti munka esetén ritkaság. Esztétikai kérdésekkel foglalkozó művei igen fontosak. Munkássága erősen hatott a magyar irodalomra, főként Kosztolányira és Babitsra. Az irodalmi Nobel-díjat 1928-ban kapta `gazdag és termékeny eszméiért és az azokat kifejező kiváló művészi formakészségéért`.

[29]

1942. január 4.

A magyar hadsereg megtorló akciót kezd a Délvidéken

1941 novemberében az ún. Sajkásvidéken, Csurog és Zsablya térségében egy szervezet partizánosztag működött. A partizánok január 4-én egy lakatlan tanya körül tűzpárbajt folytattak magyar karhatalmi alakulatokkal, az ütközetnek mindkét részről több halálos áldozata volt. A csendőr- és honvédcsapatokat január 5-én egységes karhatalmi vezetés alá rendelték Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagynak, a szegedi V. hadtest parancsnokának az irányításával. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök elrendelte az egész Sajkásvidék razziaszerű átkutatását. A vezérkari főnökség 100-110 főre becsülte a partizánok létszámát, a valóságban 40-en voltak. A partizánosztagot a magyar csendőr- és határvadász-alakulatok január 5-6-án szétverték. Megkezdődött a razzia, melynek során a Zsablya községben kb. 1000 szerb ajkú, békés polgári lakost megöltek.
Január 12-én Feketehalmy-Czeydner a tényekkel ellentétben azt jelentette Szombathelyinek és Keresztes-Fischer belügyminiszternek, hogy a partizánok behúzódtak Újvidékre. Január 20-án este a karhatalmi erők körülzárták a várost, megszüntettek minden távközlési összeköttetést a külvilággal, beleértve a főispán és a polgármester telefonvonalait is. Másnap reggel megkezdődött a "tisztogatás". A várost három részre osztották, amelyeket 240 járőr kutatott át. Akinek nem találták megfelelőnek az igazolását, azt a leventeotthonban működő igazolóbizottság, majd Grassy József városparancsnok minden törvényes alap nélkül működő vésztörvényszéke elé vitték. Ez mindenkit további eljárás nélkül halálra ítélt, az elfogottakat a jeges Duna strandján kivégezték, és a holttesteket jégbe vágott lékbe taszították. A mészárlás 23-án este ért véget. A razzia során összesen 3340 embert gyilkoltak meg, 2550 szerbet, 743 zsidót, valamint más nemzetiségűeket, közöttük 11 magyart. Az áldozatok között 2102 volt férfi, 792 nő, 299 időskorú és 147 gyermek. 1942 áprilisában - többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre és Bethlen István követelésére - Szombathelyi elrendelte a nyomozást a délvidéki események ügyében. Az újvidéki tömeggyilkosság ténye bebizonyult, de a kormányzó elrendelte, hogy a katonatisztek ellen az eljárást szüntessék be. 1943 októberében a hadi események hatására Horthy elrendelte az eljárás folytatását a katonatisztek ellen. A hadbírósági tárgyalás december 14-én kezdődött. A vádlottakat Szombathelyi utasítására nem tartóztatták le. Ezt kihasználva, Feketehalmy-Czeydner, Grassy és még egy társuk január 15-én Németországba szökött, Albrecht főherceg féltoronyi birtokán jutották át osztrák (akkor birodalmi) területre.
A Délvidékre 1944-45-ben újra bevonultak a szerbek, és több hónapos irtó hadjáratot kezdtek a relatív többséget alkotó, többnyire ártatlan magyar polgári lakosság körében: Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban. Ez a megtorlás legkevesebb tízszer annyi magyart érintett, mint az 1942-es "hideg napok" áldozatainak száma. 2006-ban a szerbiai parlament elfogadta a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhattak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek, illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból.

[30]

1943. január 4.

Megszületett John McLaughlin brit blues és jazz gitáros

[31]

1944. január 4.

Olaszországban az 5. brit hadsereg támadást indít a Monte Cassino kolostornál elhelyezkedő német állások ellen

[32]

1947. január 4.

Megjelent a Der Spiegel

Az első lap Hannoverben került az utcákra. A hamarosan már Hamburgban kiadott újság alapítója, Rudolf Augstein, aki Jens Daniel álnéven ontotta csípős kommentárjait a lapban, azt vallotta, hogy `a demokrácia számára létfontosságú a sajtó, mint ellenőrző hatalom`. Az újságírói elégedetlenség jelszó életfelfogás lett a lapnál, amelynek irányvonalát így határozta meg: liberális, kétség esetén baloldali. Stílusa precíz, pimasz, soha nem behódoló, gyakran sértő sokszor szellemes és kissé bonyolult nyelvezetű. A közélet tisztátalanságait feltáró ügye közül a legemlékezetesebb az 1962-es Spiegel-affér volt, amely Franz-Josef Strauss egykori hadügyminiszter látványos bukását eredményezte, és amelyet mind a mai napig a német sajtószabadság próbaköveként emlegetnek. Az ügynek köszönhetően Augustein és két helyettese belülről is megismerhette a német börtönéletet: hazaárulással gyanúsították őket, mert megírták, hogy a Bundeswehr, a slampos irányításnak hála csak korlátozottan hadra fogható. Közben állításaikat három napig vitatta a bonni parlament, az emberek pedig az utcára vonultak, hogy megvédelmezzék az akkor még törékeny sajtószabadságot. A Spiegelnél úgy tartják, kis közük volt ahhoz, volt az NSZK-ban demokrácia és nem demokratúra lett. Az egymillió példányban megjelenő újság mindig rendkivüli érzékkel derítette fel a visszaéléseket, leleplező cikkei nélkül számos gazdasági bűnügy, korrupció és visszaélés feltehetően homályban maradt volna. Augsteinnek, a hírmagazin alapítójának és kiadójának 2002. évi halálakor elhangzott méltatások szerint: ha nem lenne a Spiegel, `Németországban sok mindent nem mondtak volna ki, sok mindent nem írtak volna le`.

[33]

1948. január 4.

Bejelentik Burma függetlenné válását

Az angol gyarmatbirodalom további részeit veszíti el: 1948. január 4-én bejelentik Burma függetlenné válását, 1948. február 4-én Ceylon kap önkormányzatot, és a Brit Nemzetközösség részeként parlamentáris monarchiává alakul át. Burma első miniszterelnöke U Nu is kötött Nagy-Britanniával megállapodásokat. 1947. október 17-én Londonban aláírták a Nu-Attlee-szerződést, melyben Nagy-Britannia elismeri a független és önálló Burmai Uniót. Ugyanakkor a két állam jövőbeli kapcsolatainak szabályozása érdekében különböző katonai, pénzügyi és gazdasági kérdésekben is megegyezésre jutottak. Novemberben az angol parlament végleges hozzájárulását adta a Burmai Unió megalakulásához. Ceylon már 1947-ben a ceyloni nemzeti erők nyomására a Brit Nemzetközösséghez tartozó állammá vált. 1945-ben olyan alkotmányt dolgoztak ki, mely a belpolitikai kérdésekben önkormányzatot biztosított, ugyanakkor a védelem és a külpolitika területén meghagyta az angolok ellenőrzési jogát. A függetlenség kikiáltásával angol mintára létrehozott új alkotmány lép életbe.

[34]

1957. január 4.

Meghal Rudnay Gyula festő

A magyar kritikai realizmus nagy alakja Pelsőcön született 1878. január 9-én. 1894-ben végezte el a budapesti Iparművészeti Iskolát, majd 1895 és 1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. Első nagyszerű kiállítását 1918-ban, az utolsót 1953-ban rendezte, hazánkon kívül kiállított Milánóban és Zürichben is. Képeinek témáját szívesen merítette a régi magyar korokból, ilyen ihletésű műve például az Országház részére készült Pusztaszeri országgyűlés című gobelinje. Képeivel Bécsben és Genovában nagy aranyérmet szerzett, a barcelonai világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet nyert. Ő volt az alföldi iskola vezéralakja, a bajai művésztelep alapítója és vezetője. Számos képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de több műve került külföldi gyűjteményekbe. 1922-től foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét is festett. 1922-1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Budapesten hunyt el.

[35]

1958. január 4.

Meghal Ralph Vaughan Williams, angol zeneszerző

[36]

1958. január 4.

Meghal Kittenberger Kálmán Afrika-kutató

Léván született 1881. október 10-én. 1902-ben Kelet-Afrikába utazott, majd hatszor kereste fel Afrika keleti részének Egyenlítő vidéki, állatföldrajzi szempontból leggazdagabb és legértékesebb területeit. 1902-1906 között a Kilimandzsáró környékének őserdeiben, 1908-12-ben a Viktória-Nyanza partvidékén, 1913-14 között Ugandában végzett tudományos megfigyeléseket, gyűjtött és vadászott. Az első világháború kitörésekor azonban internálták és Indiába toloncolták, ahonnan csak a háború befejezése után, 1919-ben szabadult. 1925-26-ban ismét Ugandában, az ottani őserdőkben gyűjtött és vadászott, végül 1928-29-ben utoljára is Uganda nyugati vidékén kutatott. Több mint 60 ezer példányból álló anyagot hozott haza útjairól a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A gyűjtemény mintegy 300 új állatfajt tartalmaz, közel negyvenet róla neveztek el. Szerkesztője volt a Nimród című vadászújságnak. Élményeiből több irodalmi értékű könyvet írt, melyek máig népszerűek. 1956-ban a Széchenyi Zsigmond és az ő gyűjteményéből álló trófeakiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban leégett. Élővad-befogással is foglalkozott. 1912-ben 120 állat Magyarországra juttatásával megalapozta az akkor újjászervezett és -épített állatkert egzotikus állományát. Az 1910-es években sok dokumentumértékű fényképfelvételt is készített. Nagymaroson érte a halál.

[37]

1960. január 4.

Stockholmban létrejön egy második nyugat-európai gazdasági unió

Nem egészen három évvel az Európai Gazdasági Közösség megalapítása (1957. II. 25.) után Stockholmban létrejön egy második nyugat-európai gazdasági unió: Nagy-Britannia, Írország, Ausztria, Svájc, Lichtenstein és Portugália, valamint Dánia, Norvégia és Svédország egyezményt ír alá az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) létrehozásáról. Ezzel reagál a kilenc szabadkereskedelmi ország arra, hogy a hat EGK-országon belül megszüntetik a vámokat és a kereskedelmi korlátozásokat. Az EFTA számottevő céljai közé tartozik a tagországok kereskedelmi területének kiszélesítése igazságos versenyfeltételekkel és a kölcsönös behozatali és kiviteli vámok megszüntetése iparcikkeket illetően. Első lépésként szerepel az 1960. július 1-jére kitűzött 20 százalékos vámcsökkentés, utána évente 10 százalékkal csökkennek majd a vámok, míg meg nem lesz a teljes vámmentesség. Az EGK-val ellentétben az EFTA viszonylag laza piaci tömörülés, amelyből a tagországok egyévi felmondási idővel újra ki is válhatnak. Az EFTA lemond a közös piacról és a gazdaság- és valutapolitika koordinálásáról. A mezőgazdasági termékeket kirekesztették a szabadkereskedelmi egyezményből. Míg Finnország 1961-ben társulási egyezményt köt és Izland 1970-ben csatlakozik; Nagy-Britannia, Írország, Dánia és Norvégia tárgyalásokat kezd az EGK-val a csatlakozás ügyében.

[38]

1960. január 4.

Meghal Albert Camus, francia regény és drámaíró

[39]

1965. január 4.

Meghal T.S. Eliot, amerikai kritikus és költő

[40]

1972. január 4.

Rose Heillbron az első nőként Nagy-Britannia történelmében először elfoglalhat egy bírói széket

[41]

1973. január 4.

Meghal Pálóczi-Horváth György író

Budapesten született 1908. március 20-án. A második világháború idején, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága után Egyiptomba ment és Kairóban a brit hírszerzés, a SOE (Special Operations Executive) szolgálatába lépett. 1943-ban Törökországban tartózkodott és angol oldalon részt vett a Kállay-kormány kiugrási kísérletével kapcsolatos tárgyalásokon. 1945-ben Londonban a BBC magyar osztályára került. 1947 májusában hazatért. Budapesten kommunista párttag és a Tovább című kommunista hetilap felelős szerkesztője lett. 1948-49-ben a Magyar Rádió idegen nyelvű adásait vezette, majd a Hungária Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. Koholt vádak alapján 1949. szeptember 25-én letartóztatták, 1950. november 29-én, majd másodfokon 1951. január 12-én 15 évi fegyházra ítélték. 1954. szeptember 13-án szabadult, 1955-ben rehabilitálták, majd az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott és az Irodalmi Újság cikkírója lett. 1956 novemberében Nyugatra menekült, Londonban telepedett le és részt vett az Irodalmi Újság szerkesztésében, valamint kiadásában. Magyar Írásait az Irodalmi Újság és Szemle közölte. Angol lapoknak is dolgozott, a többi között a Timesnak, a Sunday Timesnak. Londonban érte a halál.

[42]

1981. január 4.

A Broadway színpadán megbukik a Frankenstein című show műsor

[43]

1985. január 4.

Meghal Brian Gwynne Horrocks brit tábornok

[44]

1986. január 4.

Meghal Christopher Isherwood, angol regény és drámaíró

[45]

1991. január 4.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elítéli Izraelt, az általa megszállt területeken élő palesztinokkal szembeni magatartása miatt

[46]

1997. január 4.

A ciprusi görög kormány aláírja azt az egyezményt, amelynek keretében a görög fél 300 föld-levegő rakétát vásárol Oroszországtól, veszélyeztetve a kényes erőegyensúlyt Cipruson