Hónap: november • Nap: 23
912. november 23.
Megszületett I. (Nagy) Ottó
Ottó szász herceg 936-tól 961-ig, német király 936-tól és német-római császár 962-től; a lázongó hűbéresek leverésével és a magyarok felett aratott döntő győzelmével megszilárdította a német birodalmat.
A Liudolfing- vagy szász dinasztiából származó I. (Madarász) Henrik király fia volt. Keveset tudni ifjúságáról, de valószínűleg részt vett apja néhány hadjáratában. 930-ban feleségül vetette Editet, Idősebb Edward wessexi angol király lányát. Miután Henrik utódjának jelölte ki, Ottót a német fejedelmek Aachenben 936. augusztus 7-én, egy hónappal Henrik halála után királlyá választották. A mainzi és a kölni érsek koronázta meg.
Apjával ellentétben az új király keményen éreztette hatalmát a hűbéres fejedelmekkel, és ez azonnal háborúhoz vezetett. 939-ben aztán Ottó öccse, Henrik lázadt fel, szövetségben Eberhard frank és Giselbert lotaringiai herceggel, valamint IV. Lajos francia király támogatásával. Ottó győzött: Henrik meghódolt bátyja előtt, ám 941-ben mégis részt vett a király elleni összeesküvésben. A terv kitudódott, és míg a többi összeesküvőt megbüntették, Henrik ismét bocsánatot nyert. Ezután hűséges maradt bátyjához, és 947-ben elnyerte a bajor hercegséget.
A belső nehézségek ellenére Ottónak maradt ideje a királyság határainak megerősítésére és kiterjesztésére is. Keleten sikeresen harcolt a szlávok ellen; északon három püspökséget (majd 968-ban egy negyediket is) alapított a király a kereszténység dániai terjesztése céljából. Ottó első csehországi hadjárata azonban vereséggel végződött, és csak 950-ben sikerült I. Boleszláv cseh fejedelmet meghódolásra és adófizetésre kényszerítenie. Burgundiára is kiterjesztette befolyását; sőt, amikor hozzá fordult segítségért Adelaide (Adelhaid) burgundi hercegnő - Itália özvegy királynője, akit Berengár ivreai őrgróf fogságba vetett - Ottó 951-ben Itáliába vonult, felvette a "lombardok királya" címet, és feleségül vette Adelaidét (első felesége 946-ban meghalt). Berengár, 952-ben meghódolt előtte az itáliai királyság hűbéreseként.
Ottónak meg kellett szakítania első itáliai hadjáratát, mert Németországban felkelés tört ki. Ottó kénytelen volt visszavonulni Szászországba, ám a felkelők helyzetét rontotta, hogy a magyarok 954-ben betörtek Németországba (a lázadókat így most már azzal lehetett vádolni, hogy a birodalom ellenségeinek cinkosai). Hosszas küzdelem után 955-ben Liudolfnak meg kellett hódolnia. Ez tette lehetővé, hogy Ottó döntő győzelmet arasson a magyarok felett a Lech-mezei csatában, Augsburg közelében 955 augusztusában; ez volt az utolsó alkalom, hogy a kalandozó magyarok behatoltak Németországba. További hadjáratok eredményeképpen 960-ra az Elba és az Odera középső folyása közt élő szlávokat sikerült alávetni a német királyságnak.
Ottó 961 májusában elérte, hogy a 6 éves II. Ottót, Adelaidétől született fiát német királlyá válasszák és meg is koronázzák. Ezután másodszor is Itáliába ment XII. János pápa hívására, akit az ivreai Berengár fenyegetett. Miután 962. február 2-án megérkezett Rómába, a pápa császárrá koronázta, tizenegy nappal később pedig megszületett a Privilegium Ottonianum elnevezésű szerződés, mely szabályozta a császár és a pápa viszonyát. Ez megerősítette és kiterjesztette a pápaság világi hatalmát. Az viszont tisztázatlan, hogy a császárt a pápaválasztás jóváhagyására feljogosító záradék már a szerződés eredeti szövegének a része volt-e, vagy csak 963 decemberében csatolták hozzá, amikor Ottó elmozdította XII. Jánost (mert az tárgyalni kezdett Berengárral), és helyette VIII. Leót tette meg pápának. Berengárt elfogták és Németországba vitték, 964-ben pedig leverték a rómaiak VIII. Leó elleni felkelését.
Amikor 965-ben VIII. Leó meghalt, a császár XIII. Jánost szemelte ki pápának, de őt a rómaiak elűzték. Ezért Ottó harmadszor is Itáliába vonult, és ott is maradt 966-tól 972-ig. Megtörte Róma ellenállását, sőt egészen a dél-itáliai birtokokig hatolt előre. A Bizánccal folytatott hosszas tárgyalások eredményeképpen II. Ottó 972-ben feleségül vette Theophano bizánci hercegnőt. Miután Ottó visszatért Németországba, nagyszabású udvari gyűlést tartott Quedlinburgban 973. március 23-án, néhány héttel később azonban meghalt. Első felesége mellé temették el Magdeburgban.
1221. november 23.
Megszületett X. (Bölcs) Alfonz, Kasztília és Leon királya
Alfonso el Sabio 1252-82-ig uralkodott, 1257-ben pápai nyomásra Németország királyává választották, de hatalmát nem tudta ott érvényesíteni (soha nem járt német földön). A középkori tudomány kiemelkedő alakja volt. Általános és Nagy Történelem című enciklopédikus jellegű műve a kultúra számos területét felölelte. Udvarába gyűjtötte korának legjelentősebb zsidó, muzulmán és keresztény tudósait, s iskolát teremtett, amelynek munkásságát magas kultúra, vallási és eszmei türelmesség jellemezte. A latinnal szemben az anyanyelvet részesítette előnyben, és ezzel megteremtette a spanyol prózát. Hatással volt - mint az arab tudomány és filozófia közvetítője - nemcsak hazája, de az európai szellemi élet fejlődésére is. Nagy szerepe volt az arab csillagászat eredményeinek ez európai kultúrába való átmentésében, bevezette az arab számok használatát. Sevillában hunyt el 1284. április 4-én.
1457. november 23.
Meghal V. (Utószülött) László
Prágában váratlanul meghal V. László cseh és magyar király. László 1440. február 22-én született Komáromban. Édesanyja Luxemburgi Erzsébet (Zsigmond király leánya) volt. Édesapja, Albert nem érte meg fia születését, mivel vérhas áldozata lett 1439-ben. Még meg sem látta a napvilágot, máris politikai játszmák középpontjába került. Édesanyja őt szerette volna a trónon látni, ezért udvarhölgyével ellopatta a Szent Koronát. A magyar rendek azonban a lengyel Ulászló mellett foglaltak állást. Lászlót III. Frigyes német-római császár gondjaira bízták, aki kiváló nevelésben részesítette. Ulászló halála után Hunyadi János lett Magyarország kormányzója. Amikor 1452-ben nagykorú lett a magyarok és csehek szinte követelték, hogy adja ki törvényes uralkodójukat. Frigyes ezt csak 1453-ban hajtotta végre. Főtanácsadója Cillei Ulrik lett, akinek teljesen a befolyása alá került. A Hunyadi-párt nem nézte jó szemmel Cillei megerősödését, ezért Hunyadi László megölte. László annak ellenére, hogy esküt tett, leszámolt a Hunyadi fiúkkal. Mivel tartott a magyarok lázadásától, ezért Bécsbe majd Prágába menekült. A cseh fővárosban hirtelen meghalt. Korábban úgy gondolták, hogy mérgezés áldozata lett, de az újabb kutatások szerint fehérvérűség vagy bubópestis végzett vele. A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.
1760. november 23.
Megszületett Francois Noël Babeuf
A francia forradalmár, utópista szocialista Saint-Quentin-ben született. Egyszerű foglalkozásokat űzött, s olvasmányai és mindennapi tapasztalatai meggyőzték, hogy a francia földbirtokrendszer igazságtalan, a földek egyenlő elosztására van szükség. A francia forradalomban a föld, később már a vagyonok egyenlő elosztását követelte, emiatt a nép forradalmi elemeire támaszkodó forradalmi diktatúra szükségességét hirdette. 1796-ban a Direktórium megbuktatására szervezte az Egyenlők Társaságát, de összeesküvését leleplezték és őt kivégezték. Egy tanítványa által írt, Az ún. babeufi Egyenlők összeesküvésének története (1828) című mű közvetítésével a babeufizmus a XIX. században elterjedt és hatással volt a blanquizmusra is.
1786. november 23.
II. József várossá nyilvánítja Nyíregyházát
A török hódoltság idején fokozatos hanyatlásnak, elnéptelenedésnek indult településen - amely a honfoglalás idején Nyír néven az egyik nagyobb lakott hely volt a térségben, majd Szent István király tette egyházi központtá `Ecclesi de Nyír` Nyír-Egyháza néven - 1753. május 16-án határozta el Károlyi Ferenc földúr, hogy tót ajkú lakosságot telepít a fogyó népesség helyébe. A kezdeményezésre Szarvason Petrikovics János csizmadiamester toborozta társait az áttelepítésre, és végül 350 család költözött Szarvasról, Békéscsabáról, Orosházáról és Mezőberényből Nyíregyházára. 1780-ra megtízszereződött a lakossága a szabolcsi településnek. 1786. november 23-án nyilvánította várossá Nyíregyházát II. József. A város 1803-ban és 1824-ben megváltotta az összes földesúri jogokat, biztosítva teljes függetlenségét. 1837-ben járási, majd 1876-tól megyei székhely lett, akkor már 22 ezer lakossal. 2004-ben több mint 116 ezren éltek a településen, s így Nyíregyháza az ország hatodik legnagyobb városa.
1821. november 23.
Megszületett Bartalus István népzenekutató
Bálványosváron született, Kolozsvárott jogot, bölcsészetet és teológiát tanult, egyidejűleg az ottani konzervatórium növendéke lett. 1843-tól a zsibói Wesselényi-házban zenei nevelő volt, 1846-tól zongoratanításból élt Kolozsváron. Pestre költözése (1851) után néhány évig koncertezett. 1852-ben Gönczy Pál nevelőintézetének tanára lett. 1858-tól publikált. A Zenészeti Lapok szerkesztőbizottságának tagja (1860-63), írásait később a Budapesti Szemle és a Koszorú közölte. A magyar zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a magyar zenetudomány történetében. 1867-ben a Kisfaludy Társaság felvette tagjai sorába. Számos zenetörténeti, zenepadagógiai művet írt, s zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Nevezetes népdalgyűjteménye, bár a népzene és a népies műzene közti különbséget nem ismerte fel. Budapesten hunyt el 1899. február 9-én.
1852. november 23.
Megjelennek a postaládák Angliában
Az első angol postaládákat Jersey szigetén helyezték el.
1856. november 23.
Meghal Keczkés Károly vízépítő és hajózási mérnök
Lőcsén született 1798. november 18-án. Diplomáját 1822-ben szerezte a pesti Institutum Geometricumban. 1823-tól a Duna feltérképezésével foglalkozott, 1829-ben hajózási mérnök lett. 1830 körül a Rábán és a Pinkán végzett felméréseket, elkészítette a folyók szabályozási terveit. 1837-ben Pozsonyba helyezték a Duna szabályozásához. 1844-ben az országos építési főigazgatóság főmérnöke lett, ekkor kezdett a Tisza szabályozásának kérdésével foglalkozni. Vásárhelyi Pál halála után, 1847-től a Tiszavölgyi Társulat főmérnöke. 1848-ban Széchenyi megbízta a Duna szabályozási terveinek felülvizsgálatával. Tiszai működése a szabadságharc kitörésével megszűnt. 1853-ban a bécsi kereskedelmi minisztériumban középítési felügyelő lett és a magyarországi vízügyek vezetését bízták rá. 1855-ben az Alsó-Tisza árvizeinek okait vizsgálta. Ez évben próbálták ki saját tervezésű kotrógépét a bogyiszlói átvágásban. A Tiszára vonatkozó tanulmányát Képessy József adta ki A magyar alföld hydrográphiája című munkájában, 1867-ben. Pécs városában érte a halál.
1889. november 23.
Üzembe helyezik az első wurlitzert
Az első wurlitzert a san francisco-i Palais Royal bárban áééították fel.
1890. november 23.
Luxemburg függetlenné válik Hollandiától
III. Vilmos holland király halála után lánya, Vilma lép örökébe. A holland uralkodó Luxemburgot perszonálunióban igazgatta, amely elnyeri függetlenségét. Adolf, aki a német egyesítés előtt nassaui herceg volt, Luxemburg nagyhercege lett. A Hollandiához fűződő politikai kapcsolatok továbbra is megmaradnak, éppúgy a Német Vámszövetséghez tartozás (1843-1919). Adolf ezeken túl az ország semlegességének megőrzésén fáradozik. Hollandia új uralkodója, a tízéves Vilma tizennyolc éves koráig anyja, Emma királynő - született Waldeck hercegnő - gyámsága alatt marad.
1890. november 23.
Meghal Schenzl osztrák meteorológus
Grazban meghal Guido Schenzl osztrák bencés szerzetes, meteorológus, akadémikus. 1855-ben az akkor létesített budai főreáliskola igazgatója lett. Ebben az iskolában az ő munkája nyomán alakult ki a meteorológiai intézet alapja, a budai észlelde. 1870-ben az ő javaslata nyomán szervezték meg a Meteorológiai Intézetet, amelynek első igazgatója lett. Főként földmágnességi vizsgálatokat végzett. Jelentős szakkönyveket írt.
1943. november 23.
Göbbels házát bombatalálat éri
Berlin kétnapos angol bombázása során több mint 4000 berlini halt meg. Joseph Göbbelsa náci párt propagandafőnökének háza is találatot kapott.
1980. november 23.
Földrengés pusztít Olaszországban
1980. november 23-án Olaszország déli és középső részét 6,5 fokozatú földrengés rázta meg. A halálos áldozatok száma legkevesebb 1000 volt. Az azután is ismétlődő nagyerejű földmozgások még közel 10 ezer halálos áldozatot követeltek. Az anyagi kárt 570 milliárd lírára becsülték.
