Hónap: december • Nap: 18
1369. december 18.
I. (Nagy) Lajos Brassó városa számára az idegen (lengyel, német) posztókereskedőkkel szemben árumegállító jogot adományoz
1437. december 18.
Királlyá választják V. Habsburg Albertet
Albert herceget, Zsigmond király leányának, Erzsébetnek a férjét az országnagyok Pozsonyban választják meg. Magyar királyként 1439-ig uralkodott, s eltörölte az I. Zsigmond által bevezetett újítónak számító intézkedéseket:
- mentesítette az egyházakat az adófizetéstől,
- megszűntette az egyházi javadalmak világi kézre juttatását,
- kikötötte, hogy a királyi jövedelmek kezelését nem bízza külföldiekre s az országnagyok nélkül nem dönt a tisztségek betöltéséről,
- elrendelte, hogy a királyi jogokat és a korona jogait csak az országnagyok hozzájárulásával lehet elidegeníteni.
[3]
1674. december 18.
Bethlen várában kivégzik Bánffy Dénest
[4]1685. december 18.
Caraffa generális Kassán közli Apafi Mihály fejedelem követével, hogy a november 27-i ebesfalvi szerződést nem fogja megtartani
[5]1705. december 18.
A lengyel rendek sandomierzi konföderációja XII. Károly svéd király, és az általa a lengyel királyi székbe ültetett Leszczynsky Szaniszló ellen, I. (Nagy) Péter orosz cárral szövetséget köt
[6]1788. december 18.
A király Zichy Károly grófot kinevezi országbíróvá. Tisztségét haláláig, 1795-ig viseli
[7]1803. december 18.
Elhunyt Johann Gottfried von Herder nyelv- és történetfilozófus
Weimarban, 59 éves korában elhunyt Johann Gottfried von Herder német nyelv- és történetfilozófus, teológus és költő, aki jelentős hatással volt a német és az európai gondolkodás történetére. Herder szerint a történelem nem más, mint az ember organikus fejlődése a humanitás felé, aminek legtökéletesebb kifejeződése a vallás. A népek fejlődését környezetük határozza meg.
[8]1812. december 18.
Megkötik a tauroggeni egyezményt
Oroszország és az eladdig Franciaországgal szövetséges Poroszország között közeledés kezdődik a franciák oroszországi hadjáratának katsztrofális kimenetele után. Johann David Ludwig von Yrock, I. Napóleon császár hadseregében a porosz segédsereg főparancsnoka, királyának, III. Frigyes Vilmosnak engedélye nélkül semlegességi egyezményt köt Iván J. Dibics-Zabalkaszkij orosz tábornokkal a litvániai Tauroggenban. A tauroggeni egyezmény semlegesíti a porosz csapatokat és szabad elvonulást biztosít nekik arra az esetre, ha I. Sándor cár vagy a porosz király nem erősítené meg a megállapodást. Dibics tábornok tanácsadója az Oroszországba emigrált porosz tiszt, Karl von Clausewitz volt. Clausewitz azok közé a vezető porosz reformpolitikusok közé tartozott, akik a Napóleontól 1806-ban elszenvedett vereség után arra törekedetek, hogy újjászervezzék az államot és a hadsereget, s azt felkészítsék a franciák elleni döntő harcra. A porosz király ingadozó magatartását látva - aki egyébként tauroggeni egyezményt sem volt hajlandó jóváhagyni - Clausewitz más porosz tisztekkel együtt Oroszországba emigrált. Miután a megállapodás Németországban ismeretessé vált, Tauroggen valósággal a Napóleon-elleni felkelésre szólító jeladás lett. Először Kelet-Poroszországban, majd az egész királyságban felfegyverzik a porosz hadsereget, s egész Németországból önkéntesek özönlenek a hadszíntérre.
[9]1851. december 18.
Megszületett Imre József orvos
1874-től tanársegéd volt a budapesti szemészeti klinikán. Külföldi tanulmányútja után 1878-80 között Gyomán, majd szülővárosában, Hódmezővásárhelyen folytatott gyakorlatot. Az 1884-ben felállított önálló szemosztálynak ő lett a vezetője, 1887-től pedig a városi kórház igazgatója. Főleg a trachomaellenes küzdelemben ért el figyelmet keltő eredményeket. 1909-től a kolozsvári egyetemen tanított, 1924-ben már Szegedről ment nyugdíjba. 1926-ban az Országos Orvosszövetség, majd a Magyar Szemorvostársaság választotta elnökévé. Orvosetikai kérdésekkel is foglalkozott. 1927-ben felsőházi tagnak választották.
[10]1856. december 18.
Megszületett Sir John Joseph John Thomson angol fizikus
20 éves korától élete végéig Cambridge-ben élt, a kísérleti fizika professzora, a híres Cavendish Laboratórium igazgatója volt. Óriási szellemi műhelyt alakított ki, utódjául - 1919-ben visszavonult - ő maga nevezte ki Rutherfordot, tanítványai közül heten kaptak Nobel-díjat. 1919 után a Trinity College rektori teendőit látta el. 1897-ben kimutatta, hogy a katódsugárzás negatív elektromos részecskékből áll, 1904-ben pedig ő alkotta meg az első, szerkezettel rendelkező atommodellt. 1906-ban Nobel-díjat kapott `a gázokon áthaladó elektromosságra vonatkozó elméleti és kísérleti vizsgálatok terén szerzett nagy érdemeiért`. 1940. augusztus 30-án hunyt el. A nagy tekintélyű tudóst a westminsteri apátságban, Isaac Newton sírhelye közelében temették el.
[11]1865. december 18.
Az Egyesült Államokban eltörlik a rabszolgaságot
Az Egyesült Államok Kongresszusa ekkor ratifikálta a híres 13. alkotmánykiegészítést:
Amendment XIII
Section 1.
Neither slavery nor involuntary servitude, except as a punishment for crime whereof the party shall have been duly convicted, shall exist within the United States, or any place subject to their jurisdiction.
Section 2.
Congress shall have power to enforce this article by appropriate legislation.- alkotmánykiegészítések IX-XXVII
(Avalon Project) - a fekete ellenállás múzeuma
(AFRO-Amerik@)[12]1880. december 18.
Meghal Michel Chasles matematikus
Párizsban elhunyt Michel Chasles matematikus, a geometria algebrai irányzatának képviselője. 1812-14-ben az École Politechnique-n tanult, majd 1841-től ugyanott és a Sorbonne-on is a matematika professzora volt, 1851-ben a Francia Akadémia rendes tagja lett. Egyike volt a legnevezetesebb matematikusoknak, első dolgozatai a másodrendű felületekre vonatkoztak, melyeknek elméletét új tételekkel gazdagította. Ő volt az ún. újabb geometria megalapítója, amely egységes szempontokból tárgyalta a geometriai alakzatok különböző tulajdonságait. Legfőbb műve az Értekezés a magasabb geometria köréből. Történelmi műve az Aperçu historique sur l'origine et le développement des méthodes en géometrie kiemelkedő fontosságú, és annyiban különbözik más geometriatörténeti művektől, hogy benne nem a tudósok életrajzát, hanem a tudományos vezéreszmék fejlődésének történetét írta meg.
[13]1890. december 18.
Megszületett Edwin Howard Armstrong
Régi presbiteriánus manhattani családból származott, apja könyvkiadó, anyja tanár volt. Tizennégy évesen olvasott Marconiról, s ő is rádióval kezdett kísérletezni. A középiskola után a Columbia Egyetem mérnök karára iratkozott be. A Lee De Forest által feltalált háromtagú vákuumcsőhöz olyan visszacsatolásos áramkört tervezett, amely a jeleket ezerszeresére erősítette fel, így ezeket az egész szobában lehetett hallani. Azt is felfedezte, hogy maximális erősítés mellett a cső áramköre vevőből a rádióhullámok primer generátorává alakul át. A szabadalom kérdésében 14 évig pereskedett De Foresttel, a bíróságok végül az utóbbi elsőbbségét is merték el, de a tudományos közvélemény ezt sosem fogadta el, s a Rádiótechnikai Intézet sem volt hajlandó visszavonni az Armstrongnak ítélt aranyérmet. Később a Franklin-érmet is megkapta. Armstrong egy ideig a Columbia Egyetemen tanított, az I. világháború alatt az amerikai hadsereg párizsi híradástechnikai laboratóriumában dolgozott. Itt találta fel a szuperheterodin kapcsolást, amely igen szelektív eszköz a nagyfrekvenciájú, gyenge elektromágneses hullámok vételéhez és erősítéséhez - ma ez majdnem minden rádió- és tévé-vétel alapja. A háború után visszatért a Columbiára, majd eladta szabadalmi jogait az Amerikai Rádiózási Társaságnak. 1933-ban szabadalmaztatta találmányait, melyek a rádiózást új elvek szerint valósították meg: az amplitúdó vagy áramerősség váltakozása helyett a frekvenciákat változtatta. Ezt a vivőhullámot a természetes statikus zörejek, az elektromos viharok nem zavarják. A frekvencia-moduláció (FM) tette lehetővé a torzításmentes rádiózást. A változásokat az ipar a költségek miatt nem üdvözölte, Armstrong maga építette meg 1939-ben az első FM-állomást 300 ezer dollárért, majd tovább is fejlesztette, s fenntartotta a II. világháború alatt. Küszködött a későbbi szabályozási próbálkozásokkal, és újabb szabadalmi perekbe bonyolódott. Vagyonát és erejét felemésztette e harc, 1954-ben öngyilkos lett. Ma az FM a televízió, a rádió, a mikrohullámú és műholdas kommunikáció közege. A Nemzetközi Távközlési Unió Armstrongot halála (1954. február 1.) után beválasztotta az elektromosság nagyjainak panteonjába, Ampére, Bell, Faraday és Marconi mellé.
[14]1890. december 18.
Megszületett Sergio Failoni olasz karmester
Szülővárosában, Veronában csellistaként debütált, 1908-tól tanult zeneszerzést a milánói konzervatóriumban. Tanulmányai befejeztével két évig Toscanini asszisztense volt, karmesterként 1921-ben Rameau Platée-jával mutatkozott be Milánóban. Hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert, Buenos Airesben, az USA és Európa nagyvárosaiban, a nagy olasz operaházakban, a milánói Scalában, a New York-i Metropolitanben vezényelt. Főként az operairodalom nagy német mestereinek népszerűsítésével szerzett hírnevet. 1928-tól Budapesten működött, ahol először az Aidát és a Falstaffot vezényelte, Tóth Aladár csodálatos kritikát írt róla. Csakhamar az Operaház örökös tagja és vezető karnagya lett. Halhatatlan érdemeket szerzett a magyar operaélet formálásában, amelyhez Verdi, Wagner, Puccini műveinek betanításával és vezénylésével, valamint énekesek és hangszeres zenészek művészi fejlődésének támogatásával járult hozzá. Lelkes híve és népszerűsítője volt Bartók és Kodály művészetének, ő dirigálta a Székelyfonó ősbemutatóját. A háború alatt sokaknak szemet szúrt nyíltan hangoztatott antifasizmusa, bántódás mégsem érte. Az ostromot Budapesten élte át. A II. világháború után nemzetközi karrierje is felívelt, ő kezdeményezte a veronai Arena operaelőadásait. 1947-ben a Chicago Civic Opera és a New York-i Metropolitan karnagya lett. Művészi példaképének Toscaninit vallotta, ő maga is a Toscanini-típusú, dinamikus karnagyok közé tartozott, akik a művek belső lendületét szólaltatták meg. Beethoven IX. szimfóniájának vezénylése közben hullott ki kezéből a karmesteri pálca. Agyvérzés érte. A Magyar Állami Operaház Kamarazenekarát Sergio Failoniról nevezték el. Írásai: Hazugságok a művészetben (1943), Hangfogó nélkül (1945).
[15]1906. december 18.
Megszületett Zelk Zoltán költő
Érmihályfalván látta meg a napcilágot. 1925-től jelentek meg expresszionista szabadversei Kassák Lajos lapjaiban, a akkor költözött Budapestre. Alkalmi munkákat vállalt. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagjaként letartóztatták, kitoloncolták Romániába, de hazaszökött. Akkori verseiben formailag a Nyugat ízlésvilágához közelített. 1936-1942 között írt verseit A lélek panaszaiból címmel gyűjtötte össze. 1945 tavaszától a Népszava munkatársa, majd az Atheneum kiadó lektora volt. 1948 és 1953 között elkötelezetten pártos költő volt (A hűség és a hála éneke, A nép szívében). Később világnézeti válságba sodródott, 1956-ban már tagja volt az Írószövetség forradalmi csoportjának. Ezért 1957-ben bebörtönözték, de 1958-ban amnesztiát kapott. A Tűzből mentett hegedű című kötetében többek között halott feleségét siratta el (Sirály). 1964-től karcolatokat, jegyzeteket, tárcákat is publikált. Gyermekversei és verses meséi a műfaj termékeny és népszerű művelői közé emelték. Több kötet szépprózát is írt. Kossuth-díjjal 1949-ben és 1954-ben, József Attila-díjjal 1951-ben és 1974-ben tüntették ki. Budapesten hunyt el 1981. április 23-án.
[16]1910. december 18.
Megszületett Varga László
A Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán 1939-ben szerzett diplomát. Ezután Budapesten ügyvédjelöltként, majd 1948-ig ügyvédként működött. A II. világháború idején részt vett a németellenes ellenállásban. 1944-ben a nyilas számonkérő szék letartóztatta. 1945-től a Független Kisgazdapárt budapesti törvényhatósági képviselője, 1947-től a Demokratikus Néppárt tagjaként országgyűlési képviselő volt. 1948-ban elhagyta Magyarországot. 1949-50-ben a zürichi Híradó szerkesztőjeként dolgozott. 1950-től az Egyesült Államokban élt, ahol 1950-64 között New Yorkban a Szabad Európa Rádió sajtóosztályának munkatársa volt, majd 1957-től ügyvédként dolgozott. 1953-ban megalapította a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségét, amelynek 1956-90 között elnöke is volt. Közben, 1960-1964-ben a Nemzetközi Önrendelkezési Bizottság és 1985-től az Európai Rab Nemzetek Közgyűlésének elnöki tisztét is ellátta. 1984-ben létrehozta a New York-i Magyar Színház és Művész Egyesületet. 1989-ben hazatelepült. 1990-től az újjászerveződő Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) társelnöke, 1991-94-ben elnökhelyettese volt. 1997-ben a - KDNP-ből kivált politikusok részvételével alakult - Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagja lett. 1994-től országgyűlési képviselő, 1994-97 között a KDNP, 1997-től a Fidesz színeiben. 1995-97 között az alkotmányelőkészítő bizottság tagja, 2002-től a Fidesz parlamenti frakciójának helyettes vezetője, az Országgyűlés legidősebb képviselője volt. 2002 végén a KDNP elnökévé választották. 2003. május 15-én halt meg Budapesten. Főbb művei: Human Rights in Hungary (1967), Kérem a vádlott felmentését (1979), A Fecske utca és a Park Avenue sarkán (1984), Színművek (1986), New Yorktól Mallorcáig és vissza (1987), Jelesek és elbukottak (1990). Több színdarabot és számos tanulmányt is írt.
[17]1912. december 18.
Az Egyesült Államok Kongresszusa megtiltja az írástudatlanok bevándorlását
Az intézkedésre nem kis részben éppen az Osztrák-Magyar Monarchia területéről érkezők miatt került sor.
A századfordulóra már jelentős méretű cseh telepek jöttek létre Chicago, New York, St. Louis és Cleveland városában. Iowa, Wisconsin, Nebraska és Texas államokban a cseh telepesek inkább a farmerek számát gyarapították. Nebraska és Texas egy-egy városa ma is a Prague (azaz Prága) nevet viseli. Csupán Nebraska állam területén a cseh nyelvű újságokat és énekes kórusokat is fenntartó közösségek 44 településen emeltek templomot maguknak.
Az USA államaiba érkező szlovákok harmada írástudatlan volt - ők adták az amerikai szén- és acéltermelés munkásainak garmadát.
1870 és 1890 között több mint 270 ezer lengyel is érkezett az Egyesült Államokba. Legtöbbjük Wisconsin-ba ment, ahol 1878-től kezdve adták ki az első amerikai lengyel újságot, a Przysci Ludn-t. Egy év múlva Milwaukee-ban megalapították a Kuryer Polski-t, mely később az amerikai lengyel közösség legnagyobb lapja lett. 1891 óta Wisconsin állam törvényeit lengyelül is kiadták.
A magyarok leginkább New York, Chicago, Cleveland és Detroit városokban települtek le, de kisebb földműves közösségeik megtalálhatók a kaliforniai Budapesten, az iowa-i New Budán valamint a floridai Koussuthville-ben is.
1820 és 1920 több mint 3,7 millió ember vándorolt ki az Osztrák-Magyar Monarchiából az Egyesült Államokba. Azonban még ennél is többen érkeztek Németországból (5,5 millió), Írországból (4,4 millió) és Olaszországból (4,2 millió).
Egy 1978-as vizsgálat szerint 1820 óta összesen több mint 4,3 millió ember vándorolt ki az Osztrák-Magyar Monarchia területéről, ám mindez az összes bevándorló 9 százalékát sem éri el.
Íme néhány név az ismertebbek közül:
Kossuth Lajos, Joseph Pulitzer, Harry Houdini, Felix Frankfurter, Luise Rainer, Victor Berger, Rosika Schwimmer, Walter Trier, Joseph Bromberg, Antonin Dvorak, Poli Negri, Paul Muni.
-
Bogárdi János genealógiai oldalai - alapos linkgyűjteménnyel
[18]
1960. december 18.
Niger köztársaság lesz
A Közép-Afrikában fekvő, tengerpart nélküli köztársaságot fő folyójáról, a Nigerről nevezték el. 1 267 000 négyzetkilométeres területének kétharmada a Szaharához tartozó sivatag. Niger területén a középkortól kezdve fontos karavánutak haladtak át, s ezek mentén több nagy birodalom is kialakult. Ezek a 18-19. században felbomlottak, a térség a harcos tuaregek, majd a franciák birtoka lett. 1911-ben Francia Nyugat-Afrikához csatolták, 1922-ben pedig megszervezték Niger gyarmatot. 1958. december 18-án - a Francia Közösségen belül - kikiáltották a Niger Köztársaságot. A köztársaság 1960. augusztus 3-án nyerte el a függetlenséget.
[19]1971. december 18.
Az ENSZ betiltja a biológiai fegyvereket
Az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszaka 1971. december 18-án jóváhagyta a biológiai (baktérium) fegyverek, valamint a mérgező anyagok kidolgozásának, gyártásának és felhalmozásának betiltásáról és az ilyen fegyverek megsemmisítéséről szóló egyezményt. A közgyűlés egyidejűleg határozatot hozott, amelyben minden államot felszólított, hogy tartózkodjék a katonai célokat szolgáló mérgező vegyi anyagok további kidolgozásától, gyártásától és felhalmozásától. Az egyezményt 1972. április 10-én írták alá egyidejűleg Washingtonban, Londonban és Moszkvában, s 1975. március 26-án lépett hatályba.
[20]1975. december 18.
Meghal Theodosius Dobzhansky evolúciókutató
Davis-ben (Kalifornia) meghal Theodosius Dobzhansky orosz származású amerikai orvos, genetikus, evolúciókutató. Matematikatanár fia volt, a kijevi egyetemen tanult. Tanulmányai befejeztével az egyetemen oktatott, majd 1924-ben Leningrádba (Szentpétervárra) költözött. 1927-ben Rockefeller-ösztöndíjjal a New York-i Columbia Egyetemre került, majd a pasadenai műszaki egyetemen oktató lett, s ezért az Egyesült Államokban maradt. 1940-ben már a zoológia professzoraként tért vissza a Columbia Egyetemre, ahol 1962-ig maradt, később a Rockefeller Intézetben dolgozott. Már nyugdíjasként, 1971-től a davosi California Egyetemen működött. A biológusok 1920-35 között egy új elméletben egyesítették a darwini evolúcióelméletet és a mendeli genetikát. Dobzhansky csaknem kezdettől részt vett e munkában, könyve, a Genetika és a fajok eredete (1937) a téma első nagyszabású összefoglalása. A muslincák populációit vizsgálva, nagyfokú változatosságot talált. Azt is bebizonyította, hogy egy-egy csoportjukon belül bizonyos gének gyakorisága az évszakoknak megfelelően szabályosan váltakozik. E gyors változások nagy különbséget eredményeznek a különböző éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásban. Más kísérletei azt mutatták, hogy a kevert genetikai összetételű muslincák fennmaradási és szaporodási képessége jobb a tiszta típusoknál. Dobzhansky elmélete szerint a környezeti változásokra a genetikai rendszer igen gyorsan képes reagálni, mivel a számtalan genotípus közt sok van, amely már alkalmazkodott az új viszonyokhoz. Másik fontos kutatási területe a fajok változása volt: kimutatta, hogy nemcsak egyes jellegzetességek változnak meg, de a faj is kettészakadhat. Humángenetikai munkásságának eredménye A fejlődő ember (1962) című könyve, amely az antropológiára hatott maradandóan. Elméleti munkássága mellett számos faj példányait gyűjtötte be egész Amerikában, és más kontinenseken is. Nagysága abban rejlett, hogy a szakirodalom óriási mennyiségű adatát szintetizálni tudta és témájáról széles, átfogó képet alkotott.
[21]1989. december 18.
Ceausescu Iránba látogat
Úgy tűnt, Nicolae Ceausescura semmilyen hatást nem gyakoroltak a kormányellenes tüntetések. A pártvezető háromnapos látogatásra Iránba utazott, hogy gazdasági szerződéseket kössön. Felesége, Elena, aki hivatalosan is az ország második legjelentősebb politikusának számított, nem kísérte el útjára, mint ahogy eddig az tőle megszokott volt, hanem a fővárosban Bukarestben maradt, hogy kézben tarthassa a kritikus belpolitikai helyzetet. Teheránban Ceausescu úgy jellemezte országa helyzetét, hogy `jó, stabil és kiegyensúlyozott`.
[22]1990. december 18.
Az ENSZ fellép a vendégmunkások érdekében
Az ENSZ 1990. december 18-án fogadta el a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló megállapodást, amely 2003. július 1-jén lépett hatályba. A Migrációs Világnapon az emberek és a kultúrák sokfélesége előtt tisztelgünk. A XXI. században egyre többen hagyják el szülőföldjüket, becslések szerint a világ népességének több mint két százaléka, mintegy 175 millió ember él más országban, mint ahol született. Közülük mintegy 56 millióan Európában, 50 millióan Ázsiában, 41 milliónyian Észak-Amerikában élnek, Afrikában 16 millió, Latin-Amerikában hatmillió, a karib-tengeri térségben és Óceániában szintén hatmillió migráns él. Az Európai Unió 25 országának népessége 1,8 millióval nőtt 2003-ban, s ennek 90 százalékát a bevándorlók tették ki.
[23]1992. december 18.
Az ENSZ kisebbségi jogokról szóló nyilatkozatot fogad el
ENSZ 1992-ben december 18-án fogadta el a Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló Nyilatkozatot. A Nyilatkozat az olyan első átfogó nemzetközi dokumentum, amely az államok számára előírja a kisebbségek létének, identitásának védelmét, önazonosságuk előmozdítását, rendelkezik a kisebbségek saját kultúrához, hitélethez és nyelvhasználathoz való jogáról, a kisebbségeket érintő ügyek eldöntésében való érdemi részvételről, a határokon átívelő szabad kapcsolattartásról. Lényegi pontja a dokumentumnak, hogy e jogok gyakorlását nemcsak egyénekhez, hanem azok közösségeihez is köti. A Nyilatkozat az államok feladatává teszi egyebek között a kisebbségi nyelv és kultúra fejlesztéséhez szükséges kedvező feltételek kialakítását, az anyanyelvi oktatás és a kisebbségi nyelv elsajátítása lehetőségének biztosítását, a kisebbségi történelem, hagyományok és kultúra terjesztésének előmozdítását.
[24]1995. december 18.
Meghal a számítógép egyik `atyja`
Hünfeld bei Fulda-ban elhunyt Konrad Zuse német tudós, feltaláló. Már diákkorában fényképező automatát, elliptikus mozit és olyan eladó-automatát szerkesztett, amely képes volt a visszajáró pénzt visszaadni. 1934-ben pedig már egy - még meglehetősen nagy, mintegy egy négyzetméternyi helyet elfoglaló - számítógépet készített. 1935-ben Berlinben szerezte meg építészmérnöki diplomáját, majd 1937-ig statikusként a berlini Schönefeldi Henschel Repülőgépgyár szolgálatában állt. Egy ideig katonai szolgálatot teljesített és légelhárító rakétákat épített. 1940-ben azután önállósította magát, és 1941-ben megjelent a piacon a Z 3-nak elnevezett, a világon elsőnek számító, programozható számítógépével. Az akkor 25 ezer birodalmi márkába kerülő berendezés három tágas hűtőszekrényt töltött meg. Ezután több száz számítógépet szerkesztett és mintegy 50 szabadalmat jegyeztetett be. 1944-ben a feltaláló háza és üzeme is megsemmisült az írásos feljegyzések többségével együtt. 1945-ben még próbaszámításokat végzett a szárnyasbombák megépítéséhez, majd a bombázások miatt Göttingenbe tette át székhelyét. A háború után, 1949-ben újjáépítette üzemét, megépítette Z 4-es számítógépét, majd újabb computereit. Az 1960-as évek közepére vállalatának jövedelme már kb. 25 millió márka volt. A növekvő költségek miatt azonban arra kényszerült, hogy 1966-ban cégével betársuljon a Siemens AG-be, az egyik legnagyobb nyugatnémet konszernbe. Önéletrajzi regényén kívül számos szakmai témájú könyvvel gazdagította a számítógépes irodalmat.
[25]2001. december 18.
Meghal Gilbert Bécaud francia sanzonénekes
Francois Gilbert Silly Toulon-ban született 1927. október 24-én. A touloni és a nizzai konzervatóriumban tanult zongorázni. A sokoldalú művész nemcsak mint temperamentumos énekes aratott sikereket (`Monsieur 100.000 volt`), hanem hírnevet szerzett mint komponista, zongorista és színész is. Első sikere a Quand tu danses című dal volt 1953-ban, s Edith Piafnak, a francia sanzon királynőjének unszolására kezdett énekelni. Karrierje 1954-ben a párizsi Olympia színpadáról indult, s ezen a pódiumon harminchárom alkalommal adott koncertsorozatot. 1996-ban az ő fellépésével avatták fel az újjáépített Olympiát, majd 1991 októberben ott tartotta utolsó hangversenyeit. Fénykorában évente gyakran kétszáznál többször lépett színpadra, de volt, amikor 250 hazai és külföldi koncertet adott. A francia - és általában európai - rajongói számára neve szinte ugyanazt jelentette, mint Elvis Presley az amerikaiaknak. Legismertebb sanzonja a Nathalie volt, amely dalt egy bizonyos Natalja nevű orosz tolmácslány iránti szerelem ihlette. Nagy sikert aratott a Le jour ou la pluie viendra (1957) és Et maintenant, amely What Now My Love címen angolul is világsláger lett az 1960-as években. Ő írta a zenéjét a Babette háborúba megy című musicalnak Barbra Streisand számára, akárcsak a Párizsban száznál több előadást megért operának, az Opera d' Aran-nak is. Sikerrel szerepelt Amerikában is, a Broadway-n heteken át ment a műsora. 2000-ben rögzített Mon Cap című albumának megjelenését már nem érte meg.
-
Bogárdi János genealógiai oldalai - alapos linkgyűjteménnyel
- alkotmánykiegészítések IX-XXVII
