Így vált pokollá az ígéret földje az első „hazatérő” afroamerikaiaknak
2022. február 6. 08:20 Múlt-kor
Amikor hajójuk 1820. február 6-án, a New York-i kikötőből kifutott az ígéret földje felé, a 88 afroamerikai utasnak fogalma sem volt arról, hogy milyen megpróbáltatások várnak majd rájuk Afrikában. A járványok gyötörte fekete telepesek halálozási rátája elképesztő magasságokba szökött új otthonukban. Mindez a legkevésbé sem érdekelte az Amerikai Kolonizációs Társaság tagjait, akik eltökélték, hogy egy életerős, fekete kolóniát hoznak létre Afrikában.
Korábban
Az afroamerikaiak Afrikába való visszatelepítését az Egyesült Államok fehér társadalmának különböző ideológiák mentén szerveződő csoportjai támogatták.
Egyesek úgy érveltek, hogy a feketék nem fognak tudni beilleszkedni a fehérek uralta társadalomba, így jobbnak látták, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.
Hasonlóan gondolkodtak a gazdag déli rabszolga-tulajdonosok is, akik a rabszolgafelkelések potenciális felbújtóinak tekintett szabad feketék növekvő száma miatt aggódtak.
Az érem másik oldalán a humanitárius gondolkodók álltak, akik szerint a feketék soha nem fognak egyenlő jogokat birtokolni a fehérekkel, ezért azt hirdették, hogy az afroamerikaiaknak egy saját államot kell létrehozniuk, ahol diszkrimináció nélkül, szabadon élhetnek.
Az új állam pedig elősegítheti a keresztény kultúra és értékrend elterjedését a fekete kontinensen. A különböző megoldásokat hirdető csoportok végül 1816-ban megalakították az Amerikai Kolonizációs Társaságot és hozzákezdtek az afroamerikaiak Afrikába történő kivándorlásának megszervezéséhez.
Az első emigránsok Libéria északi partjainál a Mesurado-foknál alapították első szálláshelyeiket egy 58 kilométer hosszú partszakasz mentén. A területet, amely közel esett a mai Libéria fővárosához, Monroviához, egy helyi királytól vásárolták.
Az első évtizedek keserves nyomorúságban teltek. A 4571 telepesből, akik az 1820-as években érkeztek Afrikába 1843-ra mindössze 1819 személy élte túl a nélkülözéseket és a járványokat.
A gyógyszerek hiánya, a borzalmas lakhatási körülmények, a járványok és az alultápláltság rendre szedte áldozatait a telepesek közül, akiknek még a helyi őslakosokkal is meg kellett küzdeniük a föld birtoklásáért.
A nehézségek ellenére a bevándorlók gyökeret vertek és 1838-ban megalapították a Libériai Nemzetközösséget, majd egy évtizeddel később 1847-ben a libériai elit az Amerikai Kolonizációs Társaság hathatós támogatásával, amelynek egyre nagyobb gondot okozott az afrikai kolónia ellátása, kikiáltotta függetlenségét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Huszonöt év telt el, mire elismerték Henri Dunant humanitárius munkásságát tegnap
- A rekordot hajszoló francia pilóták eltűnése ma is a repüléstörténet egyik legnagyobb rejtélye tegnap
- Megvakult egyik szemére a Róma előtt megtorpanó Hannibál tegnap
- A Liszt Ferenc Kamarazenekar izgalmas átiratokkal is készül a jövő évadra tegnap
- Május közepén kezdődik a Margitszigeti Szabadtéri Színház idei szezonja tegnap
- Híresebbé tette a halála, mint a politikája Teleki Lászlót tegnap
- Visszautasította a BBC főigazgatói posztját a filmezés miatt David Attenborough tegnap
- Csak késve követte amerikai hadüzenet a Lusitania elsüllyesztését 2024.05.07.