Az 1960-as évek Amerikáját alapjaiban rázta meg a „szex, drogok és rock and roll” hármas első eleme, a szexuális forradalom. Elsősorban azért, mert ennek megjelenésére gyakorlatilag semmi nem utalt az előző évtizedben. A második világháború után minden egyszerűnek, fekete-fehérnek tűnt. A nők „tudták, hol a helyük”, a kisebbségek nem, vagy csak helyi szinten lázadoztak a felülről rájuk osztott szerepek ellen, miközben az új médium, a televízió alapjaiban alakította át a viselkedési, szórakozási és fogyasztási szokásokat. Megjelent a tinédzser, mint ikon (James Dean) és marketing-célpont (autó, farmer, rágógumi, zene, stb.), miközben a Republikánus Amerika szorgalmasan vívta keresztes hadjáratát az ateista kommunizmus ellen, bel- és külföldön egyaránt. A társadalomtudósoktól és művészektől érkező kritikus hangokat csak kevesen hallották meg. A hatvanas évek által előidézett robbanás a szexualitás terén volt leginkább látványos, mivel korábban kőbe vésett (vagy addig annak tűnő) tabukat bontott le meglepően rövid idő alatt.

A szexualitás hagyományosan tabunak számít az Újvilágban, bár a romantikus-populáris irodalomban, illetve prostitúció formájában mindig is jelen volt a tengerentúlon. A protestáns Amerika „hivatalos” álláspontját Theodore Dreiser „Amerikai tragédia” című regénye (1925) éppúgy jelezte, mint a Hollywoodban az 1930-as években bevezetett Hays-kód, amely részben a korai filmek leplezetlen szexualitását volt hivatott rövidre zárni. Szexuális tartalom miatt könyveket is cenzúráztak: így járt az idő tájt David Herbert Richards Lawrence regénye, a Lady Chatterley szeretője, valamint 1950-ben Jonathan Latimer „Solomon’s Vinyard” (Salamon szőlőskertje) című „hardboiled” krimije is. Az első áttörést a negyvenes-ötvenes évek fordulóján egy tudományos könyv, a két kötetben megjelent Kinsey-jelentés („Kinsey Report”) hozta meg.

„Férfiakra nincs is szükség”

Alfred Kinsey kutatócsoportja az első kötetben a férfiak, a másodikban a nők szexualitását vizsgálta. A képzettségét tekintve zoológus Kinsey 7-fokú skálát (0-6) állított fel a teljes heteroszexualitástól a teljes homoszexualitásig, „x”-szel (nyolcadik kategóriaként) jelölve a teljes szexuális passzivitást. A „Sexual Behavior in the Human Male” (A férfiak szexuális viselkedése, 1948) című kötet heves kritikákat váltott ki, elsősorban azért, mert egyesek szerint a szerző a homoszexualitását próbálta így legitimálni. 1953-ban jelent meg a második kötet, amely a nők szexuális életét vizsgálta („Sexual Behavior in the Human Female”). Ebben a szerző bizonyítva látta az amerikai nők állítólagos frigiditását, vagy legalábbis annak fokozódását a tanultabb nők körében. A Kinsey-jelentés fontosságát az adja, hogy megindított egy fokozatosan, egyre őszintébbé váló párbeszédet az addig tabunak számító szexualitás témájában. A következő áttörésre azonban újabb tíz évet kellett várni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. nyár számában olvasható.