7 végzetes pillanat
Paul McEvans

Célkeresztben a Nehru–Gandhi-dinasztia

A történelem során gyakorlatilag példátlan, ami Indiában a XX. század második felében végbement. A valódi – vagyis nem csak a vezető politikusok szólamaiban – plurális demokráciaként működő, hatalmas területű államot néhány éves megszakításoktól eltekintve több évtizeden át egy olyan dinasztia kormányozta, amelynek tagjai mindannyiszor demokratikus választásokon kerültek hatalomra. A számos vallási és etnikai törésvonal által szabdalt országban azonban két, a Nehru–Gandhi-dinasztiából kikerült miniszterelnök is merénylet áldozatává vált.

A „nagy lélek” és a többi Gandhi

A múlt században India nemzetközileg legismertebb történelmi személyiségei többnyire a Gandhi nevet viselték. A közkeletű vélekedéssel ellentétben azonban a hatalmas országnak három miniszterelnököt is adó Nehru–Gandhi-dinasztiát nem fűzték rokoni szálak az indiai függetlenségi mozgalom vezéréhez, Mohandász Karamcsand Gandhihoz. A névegyezés hátterében az áll, hogy a független India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru egyetlen gyermeke, Indira egy, a függetlenségi mozgalomban aktív szerepet játszó politikushoz, Feroze Gandhihoz ment feleségül. Igaz, Feroze eredetileg Ghandy néven született, ám nevét a „nagy lélek” iránti tiszteletből Gandhira változtatta.

Ha rokoni szálak nem is, eszmei és politikai kötelékek azonban annál inkább összekötötték Mahatmát és a többi Gandhit. A dinasztia alapítója, Dzsaváharlál Nehru az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik legjelentősebb politikai vezetőjeként Mahatma Gandhi egyik legközelebbi társa volt az India függetlenségének kivívása érdekében folytatott küzdelemben.

A „nemzet atyja” és a Nehru–Gandhi-dinasztia tagjai között akad még egy hasonlóság: előbbi ugyanúgy merénylet áldozata lett, mint a dinasztia két tagja. Mahatma Gandhit 1948. január 30-án egy hindu nacionalista ölte meg, mivel sérelmezte, hogy beletörődött Pakisztán Indiából történő kiválásába, Indira Gandhi egy szikh, fia, Radzsiv pedig egy tamil nacionalista áldozata lett.

Egy tragédiasorozat nyitójelenete

A Brit Birodalomtól 1947-ben elszakadó független India alapjait a rendkívüli népszerűségnek örvendő, és nem kevésbé művelt miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru rakta le, az ország arculatát a politikus 1964-ben bekövetkező halálát követő két és fél évtizedben pedig javarészt lánya és unokái formálták tovább.

A Nehru-örökség továbbvitele egy rövid, kétéves intermezzót követően lányára, Indira Gandhira várt, aki apjához képest azonban jóval radikálisabban képviselte az általa célul kitűzött programok megvalósítását. Indira folytatta apja feudális maradványok felszámolására törekvő programját, és célul tűzte ki a szegénység teljes felszámolását is. A szocialisztikus intézkedéseknek köszönhetően azonban a gazdaság stagnált, miközben a népesség ugrásszerűen növekedett. Gandhi és tanácsadói a demokratikus gyakorlat korlátozásával igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, 1975 és 1977 között még rendkívüli állapotot is hirdettek. Ám annak ellenére, hogy minden eszköz megvolt a választási ciklus meghosszabbítására, 1977-ben helyreállították a szabadságjogokat, és választásokat írtak ki, amelyek Indira Gandhi vereségével végződtek.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. tél számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok