A vb-döntős vereség ellenére ujjongó tömeg fogadta a magyar csapatot a Keletinél 1938-ban

Nem volt ez mindig így, ugyanis az első, 1910-es magyar–olasztól (6 : 1) egészen 1928-ig nem tudtunk olyan gyenge csapatot kiállítani, amely ne verte volna meg az olaszokat, ám akkor fordult a kocka, és 1952-ig nem született magyar győzelem.

A közelgő háború árnyékában zajló, 1938-as franciaországi világbajnokság mezőnye távolról sem volt teljes: a rátarti Anglia távol maradt, Spanyolországban polgárháború dúlt, Uruguay megsértődött, hogy nem ő kapta a rendezési jogot, a korszak egyik legnagyobb futballhatalma, Ausztria pedig az Anschluss következtében megszűnt létezni.

Az egyenes kieséses rendszerben Magyarország Holland-Indiával (a mai Indonézia) kezdett. Csatáraink bombáival szemben az egyébként igen lelkes ellenfél játékosai tehetetlenek voltak, olyannyira, hogy az első félidőben Samuels, aki megpróbált belefejelni Toldi Géza egyik lövésébe, egyszerűen elájult. A 6 : 0-ás győzelmet követően a Németországot kiverő Svájccal kerültünk szembe, ellenük 2 : 0-ra nyertünk, pedig a mérkőzés előtt földrengés rendezte át a lille-i pálya fűcsomóit, és csatáraink igencsak botladoztak.

A svédek elleni elődöntőben már az első percben hátrányba került a magyar csapat, amely közel húsz percig kereste magát. A második gólt szintén svéd játékos rúgta, ám ezúttal a saját kapujába. Innentől nem volt megállás, és végül 5 : 1-gyel küldtük haza a skandinávokat.

Míg a magyarok könnyedén jutottak el a döntőbe, addig az olaszok vérrel, verejtékkel vágták át magukat a norvégokon, a franciákon és a brazilokon. Az anyagiak tekintetében fordított volt a helyzet: míg a magyarok harmadosztályú vasúti kocsikban jutottak el az 1500 kilométerre lévő Párizsba – miközben Reimsben például fürdőszoba nélküli turistaszálláson laktak – az olaszok repülővel tették meg az utat, ami akkoriban nagy szenzációt jelentett.

A világ legjobbjának számító itáliaiak már a negyeddöntőben kiverték Franciaországot, így a taljánok érthetően nem voltak a helyi közönség kedvencei. Azt sem bocsátották meg nekik, hogy nem kékben, hanem Mussolini előtt tisztelegve feketében léptek pályára.

Dietz Károly szövetségi kapitány – aki 1919-ben budapesti rendőrfőkapitányként Kun Béla letartóztatásával híresült el – alaposan felforgatta a döntőre a mieink összeállítását. Nemcsak hogy kihagyta a csapat erősségét, Turay Józsefet, állítólag olasz, más szóbeszéd szerint magyar politikai nyomásra kitette a csapatból az igen keményen játszó Toldi Gézát.

A tudósítások szinte mind elismerik, hogy az olaszok valóban jobbak voltak a mieinknél, és bár kikapott a magyar csapat, az ezüstérmeseket a Keleti pályaudvaron ujjongó tömeg fogadta. Nem úgy mint 16 évvel később.

További érdekességeket olvashat az elmúlt vébékről a Múlt-kor nyári mellékletében

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok