A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
2019. szeptember 3. 18:02 Múlt-kor
Korábban
A lehetőségek
A középkori utazóknak kevés választásuk volt a közlekedés módját illetően: lóra vagy kocsira ülhettek, vagy gyalogolhattak. Ez utóbbi volt a leggyakoribb eset, mivel a legtöbb ember számára kizárólag ez állt rendelkezésre.
Mai szemmel egészen hihetetlennek tűnhet, de a középkorban sokan valóban elgyalogoltak Itália nagyvárosaiból a francia tengerpartra, de a spanyolországi Toledóból az itáliai Salernóba, és Párizsból Konstantinápolyba is.
Marjorie Nice Boyer, a középkori közlekedés neves szakértőjének a 14. századi francia forrásokban végzett kutatásai szerint a gyalog közlekedők körülbelül 50 kilométert voltak képesek megtenni naponta. Ekkora távolság nyolc-tíz órányi folyamatos gyaloglást jelentett, a modern túrabakancsok és zoknik kényelme nélkül.
A kocsikkal együtt való haladás ennél lassabb volt, különösen, ha azokat sok áruval pakolták meg. I. Eduárd angol király hetedik lánya, Margit 1290-ben feleségül ment Brabant hercegéhez, 1297-ben pedig úgy döntött, teljes ruhatárát átszállíttatja új lakhelyére. Az alaposan megrakott kocsinak 18 napba telt a London és Ipswich közötti 130 kilométeres táv megtétele annak ellenére, hogy öt lovat fogtak be elé.
A lovon ülő utazók ezzel szemben lényegesen gyorsabban tudtak közlekedni a gyalogosoknál. Boyer az ő esetükben napi 50-65 kilométert számolt. Rövidebb távokon az ember jobban meghajthatta lovát, azonban a napi 65 kilométernél nagyobb sebesség nemigen tartható egyetlen állat számára.
Egyes rendkívül fontos esetekben, különösen az államügyek szempontjából fontos hírek kézbesítése esetén volt lehetőség arra, hogy a futár útközben új, pihent lóra váltson, ezáltal megnövelve átlagsebességét. Ez azonban korántsem volt gyakori eset, már csak az anyagi vonzatát tekintve sem.
Két, Boyer által vizsgált esetben, amikor hivatásos hírnök sürgős ügyben indult útnak, lóváltással 83, illetve 90 kilométert tudott megtenni egy nap alatt.
Nem volt azonban mindenki számára kényelmes a lovas utazás: a legtöbb forrás szerint a lovas utazók többsége szolgával vagy inassal ment, aki gyalogolt a lovas mellett. Ha pedig valaki plusz málháslóval indult útnak, és Boyer kutatásai szerint ezekre az esetekre is igaz az a szabály, hogy nagyobb távokat tettek meg gyorsabban, mint a gyalogosok önmagukban – a kísérőnek valahogy lépést kellett tartania.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
holokauszt
- Holokauszttúlélők rajzait tekintheti meg a közönség a Magyar Nemzeti Galériában
- Svéd és svájci diplomaták is mentették a budapesti zsidóságot
- Megnyílt a Holokauszt 80 emlékév a Dohány utcai zsinagógában
- Csak a rendszerváltás után lett elismert Kertész Imre írói munkássága
- Szinte egész életét a humanitárius tevékenységnek szentelte id. Antall József
- A holokauszt áldozataira emlékezünk a mai napon
- Kiállítást nyitnak a volt jugoszláv országok az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban
- Sztehlo Gábor gyermekmentő tevékenysége a holokauszt árnyékában
- Érzelmi hullámvasút – Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szerelme
- Az Eufrátesztől a Magyar Királyságig tartott a kétszer is trónra ültetett II. Mehmed birodalma 16:05
- Börtönbe zárták a Mediciek a politikatudomány megteremtőjét, Machiavellit 15:05
- A maffia információi segítették a szövetségeseket a szicíliai partraszállásnál 09:05
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap