A modell szemében rejtőző festő - László Fülöp, a „nagyvilág művésze”

Lefestette az európai arisztokrácia krémjét, uralkodók és miniszterelnökök álltak modellt neki, Magyarországon mégis kevesen ismerik a nevét. A pesti bérházak világából jutott el a csúcsra, amit a tehetségének ugyanúgy köszönhetett, mint a szívélyes természetének. Megbízásai révén pedig bejárta a világot, érdemeiért Ferenc Józseftől nemesi címet nyert, de a hazai megbecsültség ellenére életét brit állampolgárként fejezte be.

A zsidó családba született Laub Fülöpöt kisiskolás korában minden érdekelte, csak a tanulás nem. Álmodozó intellektusát nem kötötte le a számtan vagy a történelem, idejét leginkább rajzolással töltötte, vagy színdarabokat rendezett, ahol a karaktereket alakító kartonfigurákat maga rajzolta meg, vágta formára, majd festette ki. Shakespeare Othellója is életre kelt a kezei között, máskor árnyjátékkal szórakoztatta a családját. Pesti gyerek volt, aki a dualizmus első éveiben megtapasztalta a város hihetetlen fejlődését – annak minden örömével és kihívásával együtt. Apja női szabóként dolgozott, mogorva természete miatt a fiával nehezen kapcsolódott. Melegszívű és türelmes anyjától kapta meg azt az érzelmi biztonságot, amelyet gyermekként mindig keresett. Keserű tapasztalata volt, amikor felnőve rádöbbent, mennyi mindenben hasonlít az apjára.

Kilencéves korában egy kisebb botrány után kicsapták az iskolából. Már hetek óta le sem tudta venni a szemét az egyik szőke copfos iskolatársáról, akit reggelente a nevelőnője kísért az órákra. Egyik reggel elbújt a kapualjban, és megcsókolta a kilépő lányt, aki a közeledését pofonnal jutalmazta. Az ügy hamar eljutott az igazgatóhoz, és amikor Fülöpöt az osztály elé állítva szembesítették a tettével, elviselte a büntetést, de végtelen megalázottságot érzett. Nem tért vissza az iskolapadba – csak évekkel később lett újra diák különböző festőiskolákban.

Sipos Zsófia teljes cikke a Múlt-kor őszi számában olvasható.