Horthy Miklós és Purgly Magdolna a négy gyermekük közül hármat veszített el. Magdolna lányuk 1918 őszén halt meg skarlátban, Paulette tüdőbetegség következtében 1940. június 26-án hunyt el, Horthy István kormányzóhelyettes pedig 1942. augusztus 20-án a keleti fronton egy harci bevetés során veszítette életét. 1944 őszén tehát már csak Miklós, vagy ahogyan nevezték, Nicky élt.

Ifj. Horthy Miklós 1907. február 14-én született Polában. Bécsben, Badenben, majd pedig Budapesten és Keszthelyen tanult. 1927 nyarán vette feleségül gróf Károlyi Mária Consuelót. Két gyermekük született, Zsófia és Nikolett, azonban a házasságuk nem tartott sokáig, 1930-ban elváltak. Bátyjához, Istvánhoz hasonlóan Nicky élete is élénk médianyilvánosság előtt telt. Aktív részvétele az éjszakai életben gyakori beszédtémának számított. Rendszeresen sportolt, lovagolt, úszott, teniszezett, illetve rajongott az autó- és motorversenyzésért.

A húszas évek második felében két súlyos balesete is volt. 1929 októberében például a Margit-szigeten egy lovaspóló-mérkőzésen koponyatörést, agyrázkódást szenvedett el. Ennek tudható be, hogy élete végéig – bizonyos időszakonként – fejfájás, kettős látás és beszédnehézségek keserítették a napjait. Szellemi képességeire – az elterjedt megállapításokkal ellentétben – a baleset nem hatott negatívan. A harmincas években a magyar sportéletben látott el vezetői feladatokat. A Magyar–Angol Bankban folyamatosan emelkedett a ranglétrán, végül eljutott az igazgatói pozícióba. Annak ellenére, hogy diplomáciai tapasztalatokkal nem rendelkezett, 1939 júliusa és 1942 májusa között rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként vezette a brazíliai magyar követséget Rio de Janeiróban. Feladata a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak erősítése volt, azonban a tevékenysége nem járt érdemi eredménnyel.

Önkéntes várfogságban

Nicky a második világháborúig nem foglalkozott a politikával. Világképét mérsékelt konzervatív-liberális nézetek, a nyugati (angolszász) orientáció, illetve a nemzetiszocialista és a bolsevista eszmékkel való szembenállás határozta meg. Miután 1942 őszén hazatért Brazíliából, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye felsőházi taggá választotta. Ezzel megkezdődött a politikai szerepvállalása. 1943-ban pedig pótolta az elmaradt katonai szolgálatát. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. nyár számában olvasható.