A félszeműekről legelőször a kalózok jutnak az emberek eszébe, alábbi példatárunkban azonban egy kampóskezű, falábú sem akad. Ellenben találhatunk egy tengeri medvét, egy Róma-verő punt, egy Napóleon-üldöző oroszt, egy Hitlert likvidálni kívánó katonát, egy feleségfaló makedónt, egy látcsőbe soha többet nem tekintő izraelit, s egy ma is valahol a pakisztáni pusztaságban bujkáló afgán vezért.

Hannibál

„Hannibal ante portas”, vagyis Hannibál a kapuk előtt – a Krisztus előtti Róma történetében valószínűleg ez volt a legnagyobb jajveszékelést kiváltó mondat, pedig a punok, s egyben a világ egyik legnagyobb hadvezére – aki a történelem első klasszikus bekerítő hadmozdulatával verte tönkre a büszke, az ókori Itáliában soha ekkora mennyiségű katonát nem számláló, 86 ezer fős római sereget Cannae mezején – nem ostromolta meg az Örök Várost, csupán környezetét pusztította.

Az ősi karthágói katonacsalád fiaként született harcos, miután hadat üzent az afrikaiaknak a területi érdekeiben sértett Róma, megelőző hadjáratra vezette a pun hadsereget. Hajós nemzethez illően vízen kellett volna elindulnia, ám váratlanul akart Itáliába törni, ezért a nehezebb utat, az Alpok 3 ezer méter magas hegyi ösvényeit választotta. A rómaiak azt várták, hogy Hannibal megfordul, mivel meg voltak róla győződve, hogy nem mer átkelni az Alpokon, ám a Hispánia hegyi törzseiből verbuvált 30 ezer fős zsoldos sereggel, 5 ezres afrikai numidiai lovassággal, és 37 harci elefántjával a Pireneusok után az Alpokon is megkísérelte az átkelést. Egy legenda szerint egy járhatóbb hegyi ösvényt elzárt egy kőomlás következtében útra gördült szikla. A punok azonban megoldották a krízist: fát tettek köré, amelyet meggyújtottak, majd nem sokkal később ecetes borral öntötték le az akadályt, amely porként omlott össze.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. ősz számában olvasható.