Sebesültek és halottak '56-ban

Becslések, számok

A Kádár kormány 1957-ben kiadott Fehér Könyve szerint 11 milliárd Ft volt a veszteség és anyagi kár, ebből egy milliárdot okozott a rombolás. Akárcsak az anyagi károk nagysága, az áldozatok és sebesültek száma is jelentékeny volt. A forradalom alatti veszteségekről és károkról kiadott hivatalos magyar adatok lehetővé teszik ezek felbecsülését.

A Központi Statisztikai Hivatal folyóirata, a Statisztikai Szemle 1990. októberi számában közölte az Eltűnt statisztikák nyomában című reprint-rovatában az egykor „Szigorúan bizalmas"-nak minősített jelentések közül az egyik legérdekesebbet: Az október 23-i és az azt követő eseményekkel kapcsolatos sérülések és halálozások című kiadványt. A füzet mindössze húsz oldal terjedelmű,, és 1957. május 15-én adták ki, 100 példányban. A jelentés szerint „Az állami egészségügyi szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig (tehát 1956. december 31-ig) közel 20 000 harci cselekmény következtében megsérült személyt részesített kezelésben. Az ellátott sebesülteknek 61%-a kórházi ápolásra szoruló fekvőbeteg volt. A kórházban ápoltak 8%-a meghalt." A jelentés vizsgálta a halálozások területi alakulását, amely szerint az 1956. október 23. és 1957. január 16. közötti időszakban „az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatban" Budapesten 1945, vidéken 557 volt az elhunytak száma.

Ha ezeket az adatokat összevetjük egy - a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban őrzött - a Belügyminisztérium Országos Rendőrkapitányságának 1957. december 8-án készített kimutatásával, akkor a fővárosi kórházak, klinikák, rendelőintézetek, valamint az ideiglenesen berendezett vöröskeresztes intézmények és segélyhelyek a tárgyidőszak alatt (vagyis 1956. október 23-tól november 2l-ig) 11 449 sebesültet láttak el, ebből meghalt 559 fő. A Fővárosi Temetkezési Vállalat kb. 1200 halottat temetett el.

A szám nem végleges, hiszen ehhez a számhoz még hozzávetőleges adatok járulnak, mégpedig a köztereken eltemetettek, akiknek számát 4-500 főre becsülték, és az október 23-tól október 26-ig a temetőkben magánszemélyek által eltemetett mintegy 200-300 fő. Vagyis a halottak száma a magasabb becsült adattal 2559 fő, de ha az alacsonyabb becsült számot vesszük alapul, akkor is 2359 fő halt meg 1956. október 23-tól november 21-ig. Ez pedig nem tér el nagymértékben az Egészségügyi Minisztérium által becsült 1400 főtől.

Ezek alapján a budapesti kórházakban, klinikákon és rendelőintézetekben 10 709 sebesültet láttak el, ugyanakkor a kórházakban 344 fő, a Pest megyei Tanács kórházaiban 43 fő, az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézményekben 42 fő, a MÁV kórházban 8 fő, a Klinikákon 127 fő, a rendelőintézetekben pedig 43 fő halt meg. Tehát összesen 607 fő halálozott el. Kirívóan magas számadat szerepel a Péterfy Sándor utcai kórháznál, ahol a 280 ellátott sebesültből 121 fő meghalt. Feltételezve, hogy az 1956. december 19-én keltezett összesítés pontos, mégsem vethető össze a korábban tárgyalt forrásokkal, mert nem tudni, hogy hány, a harcokban elhunyt személy nem került kórházba.

A Statisztikai Szemle közlése alapján - hónapok szerinti bontásban - Budapesten október 23-31. között 757, novemberben pedig 926 fő halt meg a harci cselekmények következtében. Megállapíthatjuk, hogy novemberben sokkal többen haltak meg, mint október 23-31. között, ami arra utal - beleszámítva a kórházi kezelés közben napokkal később elhaltakat is -, hogy a szovjet csapatok november 4-ei támadása után az ellenállás feltételezhetően legalább annyi áldozatot követelt, mint a forradalom mozgalmas októberi napjaiban.

Az 1956. december 23-án az Országos Rendőrkapitányságnak készült jelentés beszámol egy nagy (Péterfy Sándor utcai kórház), egy közepes (Sportkórház) és egy akkor még kis ágylétszámú kórház (Margit kórház) munkájáról, mégpedig a naponként beszállított és ellátott sebesültek számát közölve. Az adatok elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a sebesülések napi száma, mennyisége a helyi harcok hevességétől függött, másrészt azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy a legtöbb sebesülés és haláleset 1956. október 24-én, 25-én és 26-án következett be, ekkor érte el csúcspontját, majd fokozatosan csökkent.

November 5-én, 6-án és 7-én ismét emelkedő tendenciát mutatott a szovjet csapatoknak a forradalmi fegyveres csoportokkal vívott harca miatt, majd ezután, az élet normalizálódásától függően, állandóan csökkent. Már a jelentés is leszögezi, hogy csak hozzávetőleges képet tudnak adni a valóságos helyzetről, mivel a nyilvántartásokat az októberi zűrzavaros időkben nem vezették pontosan. Másrészt sok könnyű sebesültet nem vettek nyilvántartásba, mivel ők elsősegélynyújtás után elhagyták a kórházakat. Csak a Bakáts téri és a Szövetség utcai kórház közölte az ambulánsan ellátott sebesültek számát is.

1. Siralmas állapotban az orvosképzés
2. Az egészségügyi miniszter intézkedései
3. Becslések, számok
4. A kórházak nem voltak felkészülve
5. Sokszor tüzet nyitottak a mentőkre is

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• A rossz időjárási viszonyok mentették meg Hitler életét
• Versenyeztek a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Titkos diplomáciai küldetésben is részt vett a háború alatt Szent-Györgyi Albert
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring