20 éve halt meg Willy Brandt

2012. október 8. 11:24 MTI

Húsz éve, 1992. október 8-án halt meg a Bonn melletti Unkel am Rheinben Willy Brandt Nobel-békedíjas szociáldemokrata politikus, szövetségi kancellár, a német "új keleti politika" elindítója.

Korábban

Brandt 1913. december 1-jén született Lübeckben Herbert Ernst Karl Frahm néven. Anyja bolti eladóként dolgozott, apját sohasem ismerte, gyerekkorában szociáldemokrata munkás nagyapja volt rá a legnagyobb hatással. Tizennégy éves diákként kapcsolódott be a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ifjúsági szervezetének munkájába. A pártba tizenhét évesen lépett be, egy év múlva a radikálisabb Szocialista Munkáspárthoz csatlakozott. Érettségije után tisztviselőként helyezkedett el, cikkeit ekkor kezdte Willy Brandtként szignálni.

A nácik 1933. januári hatalomra kerülése után bujkált, majd az év áprilisában Norvégiába menekült. Itt létrehozta az SPD oslói irodáját, amely a nácizmus üldözötteit segítette. Szervezte a németországi antifasiszta ellenállást, illegálisan többször járt Németországban. Megtanult norvégül és angolul, filozófiát és történelmet hallgatott az egyetemen. 1940-ben (miután odahaza megfosztották a német állampolgárságtól) norvég állampolgár lett. Norvégia német megszállása után Svédországba emigrált.

A világháború után norvég lapokat tudósított, többek között a nürnbergi perről, majd a berlini norvég katonai misszió sajtóattaséja lett. 1947-ben Willy Brandt néven ismét felvette a német állampolgárságot, és bekapcsolódott a politikai életbe. Az NSZK 1949-es megalakulása után tagja lett az első Bundestagnak, 1957 és 1966 között Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt. 1962-ben lett az SPD alelnöke, 1964-ben elnöke, 1961-ben és 1965-ben az SPD kancellárjelöltjeként indult a választásokon. Vereségét nem kis részben az ellene indított propaganda hadjárat okozta: szemére hányták, hogy emigrált a nácik elől, de törvénytelen származásával is igyekeztek lejáratni.

A kereszténydemokrata CDU/CSU és az SPD 1966-os nagykoalíciója után a közös kormányban alkancellár és külügyminiszter lett. 1969-ben, az SPD és a liberális Német Szabaddemokrata Párt (FDP) választási győzelme után ő lett az NSZK negyedik szövetségi kancellárja. Kormányzása során hadat üzent a másik német állam létét tagadó Hallstein-doktrínának, nevéhez fűződik az "új keleti politika".

1970 márciusában Erfurtban találkozott az NDK vezetőivel, az év augusztusában Moszkvában aláírta a Szovjetunió és az NSZK viszonyát normalizáló szerződést, majd decemberben Varsóban a német-lengyel szerződést, amelyben az NSZK elismerte az Odera-Neisse határt. Az egykori varsói gettó helyén jelképesen megkövette a nácizmus áldozatait, ezt követte 1972 decemberében a két német állam viszonyát normalizáló szerződés. Az NSZK 1973-ra rendezte kapcsolatait az összes kelet-európai országgal, az év júniusában első német államférfiként Izraelbe is ellátogatott.

A kelet-nyugati enyhülésben játszott szerepéért 1971-ben Willy Brandtnak ítélték a Nobel-békedíjat. 1972-ben ismét kancellárrá választották, de két év múlva egyik munkatársának kémügye miatt le kellett mondania. Az SPD pártelnöki tisztét 1987-ig megtartotta, ezt követően az SPD tiszteletbeli elnöke volt. 1976-ban a Szocialista Internacionálé elnökévé választották, és ellátta az Észak-Dél Bizottság elnöki tisztségét is.

A politikus - akit az NDK-beli szociáldemokrata párt is tiszteletbeli elnökének választott - 1989-ben az elsők között állt ki a német újraegyesítés mellett. Gyakran idézett kijelentése volt az 1990. október 3-án megvalósult német egyesítés kapcsán: "Összenő, ami összetartozik."

A 181 centiméter magas Brandt az egyik legjobban öltözött politikus volt. Szivarozott, szeretett olvasni, zenét hallgatni, horgászni, úszni, síelni, barátai közé számíthatta a német értelmiség krémjét. Kedvelte a nőket, 1974-es lemondásában állítólag ez a biztonságpolitikai szempontból "gyenge oldala" is közrejátszott. Két norvég feleségétől négy gyermeke született, harmadszorra 1983-ban beszédíróját vette el. A gyakran komor, melankolikus embernek feltüntetett Brandt kedvelte a humort: az 1930-as évektől feljegyezte a kortársaitól hallott tréfákat, anekdotákat, ezek gyűjteményét A nevetés segít - politikai viccek címmel 2001-ben özvegye adta közre.

A hosszabb ideje rákbeteg Willy Brandt 78 éves korában, Unkelben hunyt el 1992. október 8-án. Személyes irattárát a Friedrich Ebert Alapítvány kapta meg. 2011 óta emlékére Nemzetközi Willy Brandt-díjat adományoznak azoknak, akik sokat tesznek a különböző kultúrák, ideológiák közötti különbségek megértetése érdekében.