Kereskedelmi szokások változása okozhatta a maja összeomlást

2012. május 29. 14:05

Egy tanulmány új perspektívát nyújt a közép-amerikai maja központok ezer évvel ezelőtti bukására, amelynek történelmi folyamata már sokszor zavarba hozta a régészeket. Az elmélet szerint nem az éghajlatváltozás, hanem a kereskedelmi útvonalak földrajzi helyzetének megváltozása okozhatta a civilizáció végét.

Korábban

„Kutatásunk arra enged következtetni, hogy a kereskedelmi minták erőteljes változása nagy szerepet játszhatott a maja összeomlásban” – mondta el Gary Feinman, a Field Múzeum antropológiai részlegének kurátora, aki a chicagói Illinois Egyetem munkatársaival együttműködve dolgozta ki az új elméletet.

Az új kutatás kétségbe vonja azt a korábbi elképzelést, hogy az éghajlatváltozás volt az egyetlen vagy legalábbis a legfőbb oka a civilizáció összeomlásának – közölte Feinman, megjegyezve, hogy néhány maja központ, amelyek a pusztulás után még sokáig virágoztak, a maja régió legszárazabb részein feküdtek. Feinman úgy véli, hogy a vezetés és a hadvezetés ellehetetlenülése és egyéb tényezők is hozzájárulhattak az összeomláshoz, azonban a kereskedelmi hálózatok változékonysága lehetett a döntő tényező.

Egy maja számára, akinek nem voltak fémeszközei, igen fontos volt az obszidián (vulkanikus üveg), amit vágásra tudott használni. A maja elit ereje abból származhatott, hogy kezében tartotta az obszidián hozzáférése feletti kontrollt; az obszidián fontos kereskedelmi áru illetve ajándék volt, amelyet a régió többi maja vezetője kapott meg.

A Field Múzeum kutatói megállapították, hogy a belföldi maja központok bukása előtt az obszidiánt a hazai folyami útvonalakon szállították. Idővel azonban a part menti kereskedelmi hálózatok és útvonalak előtérbe kerülésével a belvizek szerepe lecsökkent. A kereskedelemben történő váltás nem csak az obszidiánt érintette. Mark Golitko terepkutató szerint „a fő következtetés az, hogy más fontos kereskedelmi áruk is elhagyták a szárazföld belsejét.”

A kutatók összegyűjtötték a maja területeken lévő obszidiánleleteket, és kémiai elemzések segítségével megállapították lelőhelyeiket. Három fő lelőhelyet azonosítottak: Guetamala, Közép-Mexikó és Honduras. Az adatokat az i.sz. 250-800 közötti időszakból vették. A források és a rajzolt térképek segítségével ki tudták következtetni azt a hálózati struktúrát, amelyen keresztül az obszidiánt szállították.

Az adatok összevetése után készült térképek szerint a klasszikus időszakban (800-1050) a hálózat a belső szárazföldi területeken futott, az alföldi folyók mentén, a mai Guetamala északi részén, a mexikói Chiapas állam területén, a Yucatán-félsziget déli részén és Nyugat-Belizében. Azonban a későbbi időszakok szállítási útvonalai a félsziget part menti területeire korlátozódtak.

A tanulmány azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért változtak meg a korábbi megszokott útvonalak. Feinman szerint elképzelhető, hogy katonai ellenségeskedés tette bizonytalanná a szárazföldi utak helyzetét, de az is lehetséges, hogy a nagyobb kenuk készítésével a tengeri utazás biztonságosabbá és hatékonyabbá vált.