Az edelényi kastély építtetője egy elzász-lotaringiai származású nemes, Jean-François L’Huillier, aki a Habsburgok hadseregében futott be katonai karriert. Részt vett Buda visszavívásában, majd évekig a törökellenes háborúkban szolgált. Az edelényi birtokot 1700-ban II. Rákóczi Ferenc sárosi főispánként zálogosította el neki. A szabadságharc kitörésekor L’Huillier kis időre vizsgálati fogságba került, mert megvádolták, hogy közreműködött a fejedelem francia kapcsolatainak kiépítésében.

Az egri vár ura

Miután tisztázódott a vádak alól, itáliai állomáshelyekre vezényelték. Szolgálataiért, valamint azért, mert fia elesett a törökellenes harcokban, később bárói rangot kapott III. Károly királytól (VI. Károly néven német-római császártól). Családjával 1715-ben visszatelepült Magyarországra, az országgyűlés pedig még ugyanebben az évben honfiúsította. 1727-ben örökös jogon megkapta az edelényi birtokot, amely Rákóczi száműzetésbe vonulása után a királyi kamara kezére került. L’Huillier ezekben az években Északkelet- Magyarországon szolgált, de a kastély építésekor már az egri vár kapitánya volt. Csak a birtokadományozás után látott neki a munkálatoknak, ám 1728- ban meghalt. A befejezés így feleségére, Maria Magdalena Santa Crocéra maradt. A kastély homlokzatán olvasható latin felirat szerint az épület 1730-ban készült el, de a tervező és az építőmester neve ismeretlen.

Az építtetőknek egy lányuk volt, L’Huillier Mária Terézia, akit Forgách Ferenc grófhoz, apja katonatársához adtak feleségül. A párnak csak lányai születtek, de az edelényi birtokot örökíthették, mert Mária Terézia királynő Ludmilla nevű lányukat fiúsította. Forgách Ludmillát szintén egy katonatiszthez, Dessewffy Ferenc grófhoz adták feleségül. A fiatal férj elesett a poroszok ellen vívott háborúban, azonban a házasságból született egy fiú örökös, aki szintén a Ferenc nevet kapta. Az özvegy Ludmilla feleségül ment az Esterházy család zólyomi ágából származó Esterházy István grófhoz. Az új férj 1763-tól kezelte a birtokot. Forgách Ludmilla 1795-ben halt meg, miután Edelény átkerült fia, Dessewffy Ferenc kezelésébe, aki 1820- ban hunyt el örökös nélkül.

A kastély legértékesebb része, az emeleten található hat, pazar rokokó falképekkel díszített szoba Esterházy István idején, 1771-ben készült el. A festő az iglói Franz Lieb volt, aki Felső-Magyarországon tevékenykedett. A legfontosabb alkotásainak egyike a közelben fekvő monoki Andrássy-kastély dísztermének és kápolnájának a kifestése volt. Az edelényi átalakítások áldozatául esett egy korábbi díszítés, de az a sokkal színvonalasabb mai dekorációnak adta át a helyét. A falképek a görög-római mitológia alakokat felvonultató különféle allegóriák mellett a rokokó főnemesi életet és az évszakokhoz köthető mezőgazdasági tevékenységeket mutatják be. Később, a XVIII–XIX. század fordulója körül egy jelenleg ismeretlen mester másik, különálló szobát virágmintás dekoratív festéssel díszített. Ez a helyiség a díszterem mellett található, és a már zajló helyreállítási munkálatokat követően a VIP-váró szerepét tölti majd be.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tavasz számában olvasható.