A vörösterror 133 napja

Valós személyről mintázhatták Quasimodót

2010. augusztus 18. 14:29

Sokáig csak az írói képzelet szülte, fiktív szereplőnek tartották Victor Hugo legendás hősét, de egy új felfedezés szerint valós személy inspirálhatta a Notre Dame-i toronyőr alakját.


A púpos, süket toronyőrről és az Esmeralda nevű cigánylány iránt érzett viszonzatlan szerelméről szóló történet valóságtartalma azután került reflektorfénybe, hogy kiderült: Henry Sibson brit szobrász, akinek memoárja egy hallgatag, hajlott hátú fafaragóról tesz említést, a könyv megszületése körüli időben kapott megbízatást a katedrális restaurálásánál.

Az iratok 1999-ben a cornwalli Penzance egyik házának padlásáról a tulajdonos elköltözése után kerültek a Tate archívumába. A púposhátú munkásról szóló feljegyzés azonban csak most látott napvilágot, miután az archívum negyvenéves fennállása alkalmából katalogizálták az iratcsomókat. A hétkötetes memoár Sibson életéről és megbízatásáról szól, aki az 1820-as években, a Notre Dame-i katedrális renoválása idején kerül Párizsba.

Az egyik bekezdésben a következőket írja: „a francia kormány parancsba adta, hogy meg kell javítani a katedrálist, amely ekkor már folyamatban volt… a műteremben – ahol a katedrális hatalmas alakjait faragták ki – Mon. Trajan az egyik legszeretetreméltóbb ember volt, akivel valaha találkoztam: fafaragó volt, a nevére viszont már nem emlékszem. Nem érintkeztem vele, csak annyit tudok elmondani róla, hogy púpos volt és nem szeretett elvegyülni a többi munkás között.” Egy másik bekezdésben, amikor a szobrász ugyanezzel a gárdával Párizs egy másik projektjén dolgozott, Sibson újból megemlíti az alakot, akit ezúttal a "Mon. Le Bossu" névvel illet. (a francia bossu magyarul annyit tesz: púpos)

Sibson memoárjára a Tate archívum levéltárosa, Adrian Glew lelt rá. „Amikor megláttam a Notre Dame-i szobrászra való utalásokat, s azt, hogy a dátum megegyezik a Victor Hugo regényének idejével, felállt a szőr a hátamon. Egyből azt gondoltam, hogy jobban meg kellene ezt vizsgálni” – mondta. Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regényét 1828-ban kezdte írni, amely három év elteltével jelent meg. Az író a katedrális helyreállítását sürgette, s nyíltan kritizálta az épület eredetileg neoklasszikus stílusú átépítését, s inkább a gót vonal mellett szállt síkra – ez végül Eugene Viollet-le-Duc jóvoltából 1844-ben következett be.

Nem elképzelhetetlen, hogy a katedrális átépítését szívügyének tartó Victor Hugo ismerhette Trajant és Le Bossu-t. Glew kutatásai során arra is fény derült, hogy az 1833-as párizsi almanach – amely a városban dolgozó összes szakembert lajstromba vette – egy Trajin nevű embert is megemlít, aki ugyanúgy Saint Germain-des-Pres-ban lakott, ahogy az író. Sőt, A nyomorultak című regény egyik korai vázlata is tartalmaz olyan utalást, amely elvezethet a Hugo és a szobrászok közötti kapcsolatok szálához: a regényváltozat főszereplője ugyanis eredetileg Jean Trejean volt, amelyet az író később Jean Valjean-ra változtatott.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!