Diákok rekonstruálják a gladiátorviadalokat Carnuntumban

A régészek, sportorvosok, és pszichológusok alkotta önkéntes csoport azt kívánja megvizsgálni, hogy az edzések miként hatottak a harcosok fizikumaira, s ez mennyire növelte agresszivitásukat. A tűző napfényben rendezett ökölvívó küzdelmek után az izomnövelés érdekében a tanulók nehéz fatörzsöket emelgettek, bár legtöbbjük testalkata köszönő viszonyban sincs Ridley Scott 2000-es filmje, a Gladiátor című opusában látott szereplők testfelépítésével. A gladiátorok azonban a Római Birodalom idején sem voltak egyformák, ugyanis fizikumuk attól függött, hogy a játékok során milyen szerepet töltöttek be.

„Néhányuk egészen alkalmatlan a feladatra” – élcelődött tanítványai bumfordiságán a csoport harcművészeti edzője, Christian Eckert, aki márciusban kezdte el felkészíteni a fiatalokat. Mielőtt az egyetemisták Ausztriába érkeztek volna, már képesek voltak végigcsinálni a hétórás edzéseket, de ízelítőt kaptak ökölvívásból és kardozásból is. S amikor a tanulók elkezdték használni az eszközöket, minden magától értetődő vált. „Egyre jobban megértettük, hogy a harcosok ugyanazt a testtartást vették fel, amelyeket a történelmi ábrázolásokon láthattunk” – mondta az indiai kusti birkózók és a Kalari Payatti harcművészet hagyományos technikáit is a repertoárba beillesztő Eckert.

Az oktató saját munkáját leginkább a régészéhez tudja hasonlítani: „Össze tudod állítani az üvegszilánkokat, de rendkívül sok lyuk marad rajta, amelyeket ki kell tölteni” – fejtette ki Eckert. A gladiátorviadalokkal kapcsolatos ismerethiányunkkal szemben áll Carnuntum, amelyről az évszázadok során sok releváns információt sikerült felhalmozni. Az alsó-ausztriai város az első században egy jelentős, 50 ezer fős katonai bázis volt, s két fontos – az egyik a római birodalom északi határát jelentő Duna – kereskedelmi útvonal kereszteződésében állt. A régészek rengeteg ásatást végeztek a városban, s számtalan egykori épületet sikerült helyreállítaniuk.

A gladiátorokkal ellentétben az önkéntesek sátorokban, szalmán és irhán alszanak, lencsét, gabonát és hüvelyeseket esznek, tartózkodnak a hústól, mondván, hűek akarnak lenni ókori kollégáik elnevezéséhez. („gabonacsámcsogók”) A harcosok csontjainak elemzése során a kutatók megállapították, hogy a gabonadiéta a csontok összeforrásának meggyorsításában segített – de a gladiátorok nemcsak a sebesülésnek voltak jobban kitéve, hanem a halálnak is, Eckert szerint ugyanis minden tízedik férfi nem élte túl a viadalokat.

Gladiátorok az arénában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”