2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Amikor Európa csendőre átkelt a Kárpátokon

2009. június 15. 10:09 MTI

Százhatvan éve, 1849. június 15-én lépték át az orosz csapatok a magyar határt, hogy szövetségben az osztrák haderővel pontot tegyenek a magyar szabadságharc végére.

A magyar szabadságharc 1849 tavaszán jelentős sikereket ért el, visszafoglalta az ország jelentős részét és bevette Budát, majd április 14-én kimondták a Habsburgok trónfosztását. Ugyanakkor a forradalmi Magyarország egyre jobban elszigetelődött abban az Európában, ahol sorra kihunytak a forradalmak lángjai. I. Ferenc József, a fiatal osztrák császár belátva, hogy katonai téren saját erejéből nem tud döntést kicsikarni, május elején megalázkodva Oroszországtól, "Európa csendőrétől" kért segítséget. I. Miklós cár nem csak azért mutatkozott hajlandónak erre, mert abszolutista elveket vallott és gyűlölte a forradalmakat, hanem mert növelni akarta országa súlyát és fenntartani az európai status quót, mivel háborúra készült a törökökkel.

A két uralkodó május 21-én, Buda bevételének napján állapodott meg végleg Varsóban az orosz hadsereg intervenciójában. Az osztrák fél néhány tízezer főnyi, osztrák parancsnokság alatt működő segéderőt kért, I. Miklós azonban 200 ezres sereget küldött, amely önmagában eldönthette volna a háborút. Ennél nagyobb orosz haderő addig nem járt külföldön, még a napóleoni háborúk idején sem. Mivel az osztrák hadseregből 160 ezren harcoltak ekkor Magyarországon, a beavatkozás után 370 ezer katona állt szemben a 170 ezres honvédsereggel.

Az orosz haderő Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg, tábornagy vezetése alatt 1849. június 15-én kezdte meg a benyomulást a duklai hágón keresztül, néhány héttel később Erdélyt is elözönlötték az orosz seregek. Paszkevicsnek a cár megtiltotta a tárgyalást, így nem reagált a magyar kormány tárgyalási feltételeire.

Paszkevics Miskolcon át akart Pest-Buda felé előretörni, az egyeztetett haditerv szerint Haynau egyidejűleg megindított támadással vetette volna vissza a Komáromnál álló magyar fősereget, amelyet az oroszok hátba támadnak. A visszavonuló magyar sereg nyomában haladó orosz főerő június végén bevonult Miskolcra, de mozgását lelassította a kolerajárvány és az élelemhiány. A magyar hadvezetés eközben úgy döntött, nem erőszakol ki csatát a Haynau vezette császáriakkal, hanem minden erőt a Tisza-Maros szögében összpontosít, így egyszere vonta magára az orosz és az osztrák főerőket.

A visszavonuló Görgei - akit Kossuth javaslatára leváltottak a fővezérségről, de serege élén maradt - manővereivel az intervenciós erők egyharmadát, négyszeres túlerőben lévő ellenséget kötött le, mire azonban Aradra érkezett, augusztus 9-én Temesvárnál a honvédsereg döntő vereséget szenvedett. A magára maradt, reménytelen helyzetbe került Görgei augusztus 13-án Magyarország teljhatalmú vezetőjeként a kisebbik rosszat és a kevésbé megalázót választotta, s Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. I. Miklós cár a fegyverletétel után megpróbált közbejárni az osztrákoknak kiszolgáltatott honvédtábornokok érdekében, de csak Görgei számára tudott kegyelmet kieszközölni.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár