Súlyosan szennyezték a környezetet a mongol hódítók

2015. március 5. 09:05

Kubiláj kán kínai ezüstbányászata következtében a 13-14. században jóval nagyobb volt a nehézfém okozta környezetszennyezés, mint az ipari forradalom utáni időkben, állapították meg geológusok a dél-kínai Jünnan tartományban található tavak üledékeinek vizsgálata után. A szakemberek szerint a 700 évvel ezelőtt kitermelt nehézfémek a mai napig szennyezik a környezetet.

Korábban

Dzsingisz kán a 13. század elején a mongol törzsek egyesítésével, később Közép-Ázsia meghódításával és több kelet-európai nép legyőzésével megteremtette minden idők legnagyobb eurázsiai birodalmát. A nagyhatalom egyik fő jövedelmi forrásának a más törzsek, államok ellen indított rablóhadjáratok számítottak. Ezek sikeressége a hadseregüket jellemző fegyelem, szervezettség és különböző hadicselekkel tarkított mozgékonyságukban rejlett. A nomád állam azonban nem csupán félelmetes harcosairól volt híres, a legújabb kutatások szerint a történelem egyik legnagyobb környezetszennyezője is a Mongol Birodalom volt.

Amerikai és kínai geológusok vizsgálatai szerint Kubiláj kán (1260-1294) ezüstbányái négyszer akkora környezetszennyezést okoztak, mint a 19-20. századi bányászati tevékenység. A kutatók szerint ez az egyike azon kevés példának, amikor az iparosodás előtti időszak környezetszennyezése elérte, illetve meg is haladta a modern idők szintjét. Érdekesség, hogy Kubiláj nagyapja, Dzsingisz kán - ha akaratlanul is, de - óvta a környezetet, s 700 millió tonna széndioxidnak a levegőbe kerülését akadályozta meg, miután az általa meghódított megművelt területek helyét újra erdők vették át.

A pennsylvaniai Pittsburgh Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia geológusai jelentős mennyiségű nehézfémet, ólmot, cinket és kadmiumot fedeztek fel a Jünnan tartományban található tavak 1271 és 1368 közötti üledékrétegeiben. A kutatók szerint a nehézfémszennyezés a nagy mennyiségű ezüst olvasztása során keletkezett, ugyanis a mongoloknak több tonna ezüstre volt szükségük az érmék, az ékszerek, valamint az egyéb művészi alkotások előállításához.

Az Environmental Science and Technology című folyóiratban megjelenő tanulmányban Aubrey Hillman kutatásvezető megemlítette, hogy az akkori szennyezés még ma is érezteti hatását a vadon élő állatokra és a környezetre. Az Erhai-tó aljáról vett üledék az elmúlt 4500 évről adott információt a geológusoknak. Megállapították, hogy i. e. 1500 körül a réztartalom szintje meredeken emelkedni kezdett a hordalékban, ami egyértelműen a délkelet-ázsiai bronzkor kezdetét, valamint a kohászat jelenlétét jelöli. I. sz. 1100 körül az ólom, az ezüst, a cink és a kadmium aránya növekedett, ami az ezüstkitermeléssel függ össze.

Az utóbbi nehézfémek aránya viszonylag alacsony maradt egészen 1271-ig, vagyis addig, amikor Kubiláj kán megalapította a Jüan-dinasztiát, s kínai császár lett. Valószínűleg a mongol uralom idején indult be Jünnanban az ezüsttermelés, az ebből származó adók néhány év múlva Kína császári bevételeinek már 47 százalékát adták. A Jüan-dinasztia egészen 1368-ig volt hatalmon, amikor népfelkelések megdöntötték, s helyét a Ming-dinasztia vette át.

Az Erhai-tó ólomszennyezése 1300 körül 119 mikrogramm/grammon tetőzött, majd egészen 1420-ig csökkent, amikor 30 mikrogramm/grammon állapodott meg. Az 1980-as években már csupán 8 mikrogramm/gramm volt. A dél-kínai tartomány különösen gazdag ásványi erőforrásokban, s hegyeiben jelentős mennyiségű réz-, ón-, arany-, ezüst- és vaskészletek találhatók, amelyeknek a bányászata a mai napig tart.