55 éve alakult a KGST

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, mint gazdasági integrációs szervezeti forma hivatalosan 1949. január 25-én jött létre - a hidegháborús barikád egyik oldalán felsorakozott államok szerint `a tagországok népgazdaságának a gazdasági összefogás és a nemzetközi szocialista munkamegosztás útján való fejlesztése és termelőerőik színvonalának emelése érdekében`; ellenfeleik véleménye szerint Sztálin szovjet diktátor személyes kezdeményezésére, a nyugat-európai újjáépítést szolgáló Marshall-terv ellensúlyozására, és komolyabb előkészítő tárgyalások mellőzésével.

Az 1949-es alapokmány már preambulumában is rögzítette, hogy a KGST nem zárt szervezet, bármely ország csatlakozhat hozzá, amely osztja legfőbb céljait, azaz a szocializmus és a kommunizmus építését. A preambulum olyan alapelveket is meghirdetett, mint a tagállamok szuverén egyenlősége, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítés elve. A KGST-ben a munkanyelv az orosz lett, de hivatalos nyelvként minden tagállam nyelvét elfogadták.

Még 1949-ben csatlakozott a szervezethez Albánia (1961 után már nem vett részt a KGST munkájában), 1950-ben a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-ben Mongólia, 1973-ban Kuba, 1978-ban a Vietnami Szocialista Köztársaság. Különböző időszakokban megfigyelői státusa volt a KGST-ben a Kínai Népköztársaságnak, Jugoszláviának, Észak-Koreának, Angolának, Etiópiának, Laosznak, Afganisztánnak, Jemennek, Mozambiknak, Nicaraguának. Külön szerződéses kapcsolatokat létesített a KGST-vel 1973-tól Finnország, 1976-tól Irak és Mexikó.

Döntő ajánlások

A KGST nem volt szupranacionális szervezet, nem rendelkezett nemzetek feletti intézményi rendszerrel. Határozatokat csak eljárási és szervezeti kérdésekben hozhatott, a gazdasági együttműködést érintő döntései mindössze ajánlások voltak, amelyeket csak a tagországok illetékes szerveinek beleegyezése után lehetett végrehajtani. Mind a határozatokat, mind az ajánlásokat egyhangúlag, az úgynevezett érdekeltségi elv alapján hozták. A döntésekben minden tagországnak egy szavazata volt, és senki nem kapott vétójogot. (Az 1962-ben bevezetett érdekeltségi elvet úgy fogalmazták meg, hogy ajánlás és határozat csak az érdekelt tagországok egyetértésével hozható, és így csak az érdekelt tagországokra érvényes, de később mások is csatlakozhattak hozzá.)

A KGST legfelsőbb végrehajtó szerve, amelybe minden tagország egy miniszterelnök-helyettest delegált, közvetlenül nem utasíthatta a tagállamok szervezeteit és vállalatait, és nem alkalmazhatott szankciót velük szemben.
A KGST-n belül szép számmal működtek államközi szervezetek, így az Agromas (mezőgazdaság gépesítése), az Egyesült Energiarendszerek Központi Teherelosztója, az Egyesített Atomkutató Intézet, az Interszputnyik, a Közös Tehervagon Park és tucatnyi egyéb szervezet.

Ikarus-buszt a világnak!

A KGST tevékenysége a kezdeti szakaszban főként az áruforgalom szélesítésére, tapasztalatcserére, műszaki segítségnyújtásra, a szakemberképzés területére korlátozódott, majd napirendre került a népgazdasági tervek összehangolása, a szakosítás. Később távlati tervek is készültek: a tagállamok egyeztették a gazdaságfejlesztés főbb irányait, a termelésre, a fogyasztásra, a felhalmozásra, a külkereskedelemre vonatkozó mutatókat. A tagországok együttműködését jócskán elősegítették a gazdaságilag erősebb tagországok nyújtotta kamatmentes vagy maximálisan 2 százalékos kamatú hitelek.

Magyarország a hiányzó legfontosabb fűtő- és nyersanyagok zömét évtizedeken keresztül KGST-partnereitől szerezte be: tőlük származott az importált vasérc, kohókoksz, kokszolható szén, villamosenergia csaknem 100 százaléka; az ólom, a kőolaj, a cink zöme; a fenyő-fűrészáru, bányafa, sárgaréz 50-70 százaléka. A magyar ipar és mezőgazdaság termékei jó részének a KGST-tagállamokkal kötött hosszúlejáratú szerződések nyújtottak biztos elhelyezési lehetőséget. Az ország a KGST-nek köszönhetően erőforrásait azokra a gazdasági ágakra összpontosíthatta, amelyeknek fejlesztéséhez a legjobb adottságokkal rendelkezett.



Versenyképtelenség és a vég

A KGST végső sikertelenségére, "ellehetetlenülésére" a közgazdasági szakirodalom a többféle magyarázattal szolgált. Az egyik vélemény szerint már az 1970-es évek olajválsága és olajár-robbanása szétzilálta a tagállamok közötti együttműködést. Az elmaradott technológiára és gazdasági alapra épülő KGST versenyképtelennek bizonyult a világpiacon. A tagországokat, úgymond, egyre erősebb érdekek kapcsolták a fejlett piacgazdaságú nyugati országokhoz, s a 70-es évekre kidolgozott ún. Komplex Program sem tudta megállítani a tagországok egymás közötti kereskedelmének zuhanását.

1991 elején, amikor a Szovjetunió tilalmat vezetett be a barter-ügyletekre, a tagállamok közötti kereskedelem lényegében összeomlott - 1991. szeptember 26-án a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa hivatalosan is beszüntette működését.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága