Közelgő halálukkal ijesztgették a gyerekeket egy 19. századi amerikai ábécéskönyvben
2017. szeptember 21. 08:37
Amerikában a New England-i (a földrajzi régió Connectitucat, Maine, Vermont, New Hampshire, Rhode Island és Massachusetts államokat foglalja magában) gyerekek még a 19. században is egy meglehetősen bizarr könyvből tanultak meg olvasni.
Korábban
Bármiből is tanultunk meg olvasni, valószínűleg egyikünknek sem volt olyan élménye, mint a protestáns gyerekeknek a kora újkorban és a 19. században, tekintve, hogy a magyar tankönyvek ritkán tárgyalták a kisdiákok közelgő halálát. Többek között ilyen mondatok kíséretében: „A halál ölelésétől egyetlen korosztály sem menekülhet/A kisgyerekek is meghalhatnak.”
Önmagában ebből a mondatból is látszik, hogy a New England-i ábécéskönyv címet viselő kiadvány kiválóan alkalmas volt a gyerekek megrémítésére (vagy egy más nézőpontból, az élet szépségeivel kapcsolatos rózsaszín köd eloszlatására, valamint a távoli halál okozta könnyelmű gondtalanság felszámolására). A kiadvány először 1680-ban jelent meg New Englandben, de Egyesül Államok-szerte nagy népszerűségre tett szert. Az ábécéskönyv elsődleges feladata a gyerekek bibliaolvasásra való felkészítése volt, mivel sok keresztény számára az Isten igéjének olvasására való képesség jelentette az írni-olvasni tudás elsődleges célját.
Bár a becslések eltérnek, a gyermekirodalom szakértője, David Cohen szerint 1680 és 1830 között 8 millió példányban nyomtatták ki a könyvet. Vagyis legalább 150 éven keresztül gyerekek millió (de legalábbis százezrei) tanulták ebből az ábécét.
Az alábbi oldalán például hat betűt tanulhattak meg az amerikai gyerekek, a T-től a Z-ig. Csak ezen az oldalon négy esetben esik szó a halandóságról, a halálnak két antropomorf ábrázolása is helyet kap, mint ahogy egy bibliai gyilkosság és egy koporsó is. Hogy a gyerekek nehogy megfeledkezzen haladóságukról, a T betű tanulásakor például megtudhatták, hogy „Az idő mindenkit felemészt/Legyen bár nagy vagy csenevész” (angolul: „Time cuts down all,/Both great and small”), az Y esetében pedig, hogy „Fiatalságod minél előrébb halad/A halál annál hamarabb elragad” (angolul: „Youth's forward lips/Death soonest nips”).
Az ábécéskönyvnek számos kiadása volt. Bár bizonyos részletek cserélődtek az idők folyamán, az alapokat tekintve nem történt változás. Az egyes betűkhöz tartozó szavakat képekkel is illusztrálták, a szavak előre haladva egyre több szótagot tartalmaztak, de voltak gyermekimák is, és a halál jelenléte is az állandóságot képviselte a kiadványokban.
Az X betűnél a Smithsonian által átnézett három kiadás (az 1808-as, az 1811-es és az 1813-as) mindegyikében szerepelt a „Nagy Xerxész is kimúlt, számunkra sincs kiút” (angolul: „Xerxes the great did die/And so must you and I”) szöveg. Van, amelyikben fél oldalt szenteltek az életről és a halálról való elmélkedésnek, amelyet egy lándzsát tartó csontvázzal illusztráltak (lásd a főképet), van, amelyikben a protestáns mártír John Rogers halálát részletezték, akit a katolikus I. (Véres) Mária angol királynő 1555-ben élve megégettetett, de egyes verziókban a katekizmusból is találhatók részletek.
Abban, hogy az ábécéskönyvben mindannyiunk elkerülhetetlen sorsa ekkora teret kapott, részben feltehetően a korabeli magas gyermekhalandóságnak volt betudható. Ne feledjük, a modern orvostudomány és az oltások megjelenése előtt járunk, amikor a szamárköhögés, a skarlát vagy a kanyaró gyakran halálhoz vezetett – utóbbi fertőző betegség esetében gondoljunk csak az elmaradt oltások miatt napjainkban Romániában pusztító járványra. Szerepet játszhatott ebben, hogy a halált akkoriban sokan nem tragédiának tartották, hanem a mennyországban való örök létezés kezdetének. Ez a halállal kapcsolatos attitűd megfigyelhető volt többek között a sírköveken is, amelyek közül sok az elhunyt lelkének halál utáni életét ünnepelte.
Az elsődleges ok feltehetően az elsősorban a New England-i protestáns gyerekeknek írt könyv puritán valláserkölcsöt tükröző felfogásában keresendő. Az 1813-as kiadás szerint a gyerekek szívükben „ostobasággal telve” születnek, de kifejtették azt is, hogy már egy kisgyereknek is Istennek tetsző életvitelt kell folytatnia, hogy elkerülhesse az isteni büntetést. Amit mi már normális gyermeki viselkedésnek tartunk, az a korabeli puritánok számára a pokol előszobája volt, ami miatt a városon végigsöprő következő járvány képben megjelenő halál bizonyosan elragadta a kicsit. Az egyetlen kiút ebben a helyzetben az istenes élet volt. A „pokol rettenetes tüze” elkerülésének óhajtása így vált a korabeli protestáns gyermeknevelés sarokpontjává.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
- Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
- Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
- Kilincs a túloldalon
- Az én 89-em
- Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?
- A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély 19:35
- Marcus Aurelius halálával a „jó császárok kora" is véget ért a Római Birodalomban 18:05
- Porig égett a történelem első terrorbombázásában Guernica 16:05
- A Képes Krónika díszmásolatát kapta ajándékba Ferenc pápa 15:20
- Más programok mellett egy óriási sárkány legyőzésével köszöntik a tavaszt Óbudán 15:05
- Századokon átívelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban 13:20
- Egy valódi hajótörött ihlette a börtönt is megjárt Defoe Robinsonját 11:20
- A nemesek pártfogása járult hozzá a szabadkőművesség elterjedéséhez 09:05