Hónap: július • Nap: 30
1419. július 30.
Prágai tanácsnokokat dobnak ki az ablakból
A prágai Újvárosban Husz János reformátor hívei megrohamozzák a tanácsházát. A fogva tartott huszitákat kiszabadítják, és két katolikus városi tanácsnokot letaszítanak az ablakból. A prágai zavargásokat a cseh reformátorral, Husz Jánossal kapcsolatos események tükrében kell látnunk, akit a konstanzi zsinaton 1415-ben máglyán megégettek. Husz az egyház megreformálását követelte, melyet túlságosan elvilágiasodottnak tartott. Ezenfelül cseh nemzeti eszméket hirdetett, melyek a katolikus németség ellen irányultak. Már a konstanzi zsinaton is összeütközésekre került sor a husziták és a cseh- és morvaországi egyházhű katolikusok között. De csak a prágai defenesztráció után veszik kezdetüket a fegyveres konfliktusok (1436-ban fejeződnek be) a husziták és a német király, Zsigmond között.
1606. július 30.
Megszületett Lippay János botanikus
Bátyja, az esztergomi érsek pozsonyi udvarában élt, és az ott lévő híres pozsonyi kertről írta az első magyar nyelvű tudományos kertészeti művet, a `Posoni Kert`-et. Ő volt az első magyar pomológus, 100 gyümölcsfajtát írt le saját megfigyelései alapján. Munkássága volt az első kísérlet Magyarországon a mezőgazdasági, valamint kertészeti elmélet és gyakorlat összeegyeztetésére. Fő műve két évszázadon át az egyetlen ilyen témájú magyar nyelvű szakkönyv volt, amely nyelvtörténeti szempontból még ma is értékes. Trencsénben hunyt el 1666. június 2-án.
1846. július 30.
Megszületett Paál László festő
Zámon látta meg a napvilágot, apja postamester volt. Aradon járt középiskolába, ott ismerkedett meg a két évvel idősebb Munkácsyval, az ő hatására kezdett festeni. Első mestere Aradon Böhm Pál volt, 1864-ban Bécsben A. Zimmermann tanítványa lett. 1869-ben állami ösztöndíjjal Münchenbe, itt ismerte meg a francia festők kiállításán Courbet és a barbizoniak munkáit. 1870-ben Hollandiába ment, a régi németalföldi mesterek hatására bontakozott ki kolorisztikus hajlama, a természetet egységes színfoltokban érzékelő látásmódja. Munkácsy segítségével Düsseldorfba ment, itt korábbi sárga-zöld színharmóniáit barnás tónusok váltották fel, a kontúrok oldódása jellemzi képeit. 1871-ben Londonban Constable művészetével ismerkedett meg, az angol akvarellisták hatására ő is készített néhány vízfestményt. 1872-ben Franciaországba utazott és Barbizonban telepedett le. Festészetének kizárólagos témája a táj, kedvelt motívumai az erdei utak, s a csöndes erdőbelsők. Témái, megoldásai nem változatosak, művészete mégis gazdag és sokrétű, a plein air festészet eredményeire épít. A táj az ő számára érzelmek kifejezője, hangulatok hordozója. Késői képei komorabbak, a kivillanó fények drámai hatást adnak. Művészete a barbizoni festők törekvéseihez kapcsolódott, ő a magyar művészetben az első, aki az egyetemes festészet egyik fontos mozgalmához csatlakozott, melynek stílusát egyéni, nemzeti ízzel fejlesztette tovább. A feszített munka aláásta egészségét, elméje elborult, Munkácsy a charentoni elmegyógyintézetbe vitette, itt is halt meg 1879. március 4-én. Halála után műveinek árverésén művészek, írók, köztük Max Liebermann, Zola, ifj. Dumas vásárolták műveit. Képei csak az 1902-ben megrendezett gyűjteményes kiállításán jutottak el Magyarországra, s egy tűz akkor is többet tönkretett - így hatása nem érvényesült festészetünkben. Képeit utoljára 1954-ben állították ki a Szépművészeti Múzeumban. Számos jelentős műve: a Kazlak, az Erdő széle, az Erdő mélye, a Nyár eleje, az Októberi szél, a Fontainbleau-i erdőrészlet, a Nyárfák, az Erdei út a Magyar Nemzeti Galériában látható. A francia művészettörténet ma is állandóan foglalkozik piktúrájával, s a barbizoniak legjelentősebb külföldi tehetségének tartják. Ma 300 műve ismert, ezek közül 72 van Magyarországon.
1849. július 30.
A katonai összeomlás és a fegyverletétel
Július végén gyülekeztek a honvédseregek a Tisza-Maros szögében. De a Görgey beérkeztéig itt fővezérkedő Dembińsky nem ütközött meg Haynau létszámban kisebb erőivel. Feladta Szegedet, s visszavonult Temesvár irányába. A kormány hiába rendelte Aradra, a fővezér fontosabbnak tekintette a török határ felé vezető út biztosítását. Augusztus 9-én az ideérkező Bem vette fel a harcot Haynau ellen, de a szabadságharc legnagyobb tüzérségi párbajában az osztrákok győztek. A visszavonulás közben pánik tört ki, s Lugoson az 50 ezer főnyi seregből alig 20 ezer gyűlt össze. Az augusztus 9-10-én Aradra érkező Görgey tehát magára maradt. Már vonulása során érintkezésbe lépett az orosz fősereg vezéreivel, akik fegyverletételre szerették volna rábírni őt. Görgey abban reménykedett, hogy a tárgyalások révén sikerül éket verni az orosz és osztrák szövetségesek közé. Augusztus 10-én a minisztertanács elhatározta: felajánlja a koronát a cári család valamelyik tagjának, s ha az orosz fél nem hajlandó erről tárgyalni, sem pedig Ferenc József felé közvetíteni, a magyar hadsereg a döntő csata után hajlandó letenni fegyverét az oroszok előtt. A temesvári vereség után ez a helyzet állt elő, s Görgey ezt a határozatot hajtotta végre, amikor augusztus 13-án Világosnál, Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt hadseregével letette a fegyvert. Példáját követték a többi, még fegyverben lévő seregtestek, csak Komárom erődje tartott ki október elejéig. A szabadságharc emberáldozatainak számát nem ismerjük. Az orosz hadsereg összvesztesége 13 554 fő volt. A császári hadsereg a harctereken 10 173 főt veszített, de ebben nincsenek benne a Határőrvidék és a nemzetiségi felkelők veszteségei s a sebesülésben vagy járványban elhunytak. A magyar fél veszteségéről az adatok 24-54 ezer fő között ingadoznak. A magyar polgári lakosság veszteségét 10 ezer főre becsülik. A nemzetiségi lakosság veszteségéről nincsenek pontos adatok.
1866. július 30.
Meghal Egressy Gábor színész
Sajólászlófalván született 1808. november 3-án. Vidéki kezdés után a Nemzeti Színházban játszott. 1838-ban ő játszotta a Nemzeti első Shakespeare-előadásán a Lear király címszerepét. Korának legműveltebb magyar színésze, a színészet első magyar elméletírója volt. 1848. március 15-én az ő tolmácsolásában hangzott el a Nemzeti dal című Petőfi-vers a Nemzeti Színházban. Petőfinek egyébként is barátja volt, de ismerte Vörösmartyt és Kossuthot is. A szabadságharc kitörésekor nemzetőr lett, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt. Világos után Törökországba emigrált, s távollétében halálra ítélték. (A viddini menekülttáborban besúgónak állt, feladata volt a száműzött kormányzó megfigyelése.) 1850 szeptemberében hazatért, majd 1851 októberében amnesztiát kapott. 1854-től újra fellépett a Nemzeti Színházban. Kiváló drámai színész volt, ő indította el a Shakespeare-kultuszt Magyarországon, volt Hamlet, Macbeth, II. Richárd és Othello is. Sokszor játszotta a Bánk bán címszerepét is. Ő alapította a Magyar Színházi Lapot, az első magyar színházi folyóiratot, s foglalkozott rendezéssel és műfordítással is. 1865-től tanított az akkor megnyílt Színitanodában, amelynek egyik létrehozója volt. 1866. július 30-án előadás közben a színpadon szélütés érte, és még aznap este meghalt. Öccse volt Egressy Béni, a Szózat megzenésítője.
1889. július 30.
Budapesten megindul az első állandó villamosjárat a Stáció utca és az Orczy tér között
1920. július 30.
Az egyesült kormánypárt elnökévé Prohászka Ottokár katolikus püspököt választják
1948. július 30.
Tildy Zoltán köztársasági elnök lemond hivalatáról
A hatalmat megszerző kommunisták komoly személycseréket hajtottak végre, hogy politikai uralmukat könnyebben építhessék ki. A Magyar Dologzók Pártja július 29-én határozta el, hogy Tildynek azonnal le kell mondania. Rákosi indoklása szerint Tildy nem következetesen demokrata, veje, Csornoky Viktor, Magyarország kairói követe pedig kém, valutaüzér és hazaáruló. A belügyi szervek Csornokyt őrizetbe is vették. Tildy ezután írta meg lemondó levelét, s a parlament Szakasits Árpád személyében új köztársasági elnököt választott. Csornoky Viktort a Népbíróság 1948. november 15-én halálra ítélte, és kivégezték. Tildy Zoltán házi őrizetbe került.
1966. július 30.
A döntő gól erősen vitatott
Véget ér a XIII. labdarúgó-világbajnokság azzal, hogy az angolok hosszabbításban vitatott, 4:2 arányú győzelmet aratnak az NSZK csapata fölött. A vitatott harmadik gólt az angolok a 101. percben lövik. Míg a bíró engedélyezi a játék folytatását, a szovjet partjelző az angolok javára ítélt gól mellett dönt.
1989. július 30.
Lettország szuverenitást követel
Lettország Legfelsôbb Tanácsa kinyilvánítja ígényét az állami szuverenitásra. Példáját hamarosan a másik két balti állam is követi.
1993. július 30.
Csurkáról kiderül: ügynök volt
Csurka István a Magyar Fórumban feltárja ügynökké való beszervezésének történetét
1999. július 30.
Marokkóban trónra lép VI. Mohamed
A Marokkói Királyság Észak-Afrika nyugati részén, a Földközi- tenger és az Atlanti-óceán partján fekszik. írott történelme a főniciai hódítással kezdődött, őket a rómaiak, majd a VII. században az arab hódítók követték. Az arabok és a mohamedán vallásra áttért berberek a Gibraltári szoroson is átkeltek és egészen a mai Franciaország déli területéig nyomultak előre. A területen a XI. században az Almoravidák, majd az arab kultúra fénykorában az Almohádok uralkodtak, a Merinidák idején az ország központja Fez volt. A spanyol, portugál hódítást a Szaadita dinasztia állította meg, őket követték a ma is uralkodó Alaviták a XVII. századtól. Az európai hódítás a XX. században sikerre vezetett Marokkóban is, Franciaország és Spanyolország befolyási övezetekre osztotta az országot. A franciák 1912-ben védnökség alá helyezték az ország egyik részét, a másikat a spanyolok nyilvánították protektorátussá. A fegyveres ellenállást 1934-ben leverték, a II. világháború után azonban a harc V. Mohamed szultán támogatásával ismét fellángolt. A franciák a szultánt 1953-ban megfosztották trónjától, de végül azok kénytelenek voltak tárgyalásokba kezdeni vele. V. Mohamed 1955-ben visszatérhetett, 1956. március 2-án Marokkó elnyerte függetlenségét. V. Mohamed, majd fia, II. Hasszán uralkodása idején megerősödött a gazdasági és politikai kulcspozíciókat kezében tartó nagybirtokos-burzsoá réteg. Hasszán szoros kapcsolatot épített ki a nyugat-európai országokkal és az Egyesült Államokkal. Az uralkodó, aki a hadsereg tisztjeinek több sikertelen puccskísérletét is túlélte, visszaszorította a haladó mozgalmakat. Hasszán következetes híve volt a szadati politikának, de az egyiptomi-izraeli különbéke után megszakította diplomáciai kapcsolatát Egyiptommal. II. Hasszán halála után, 1999. július 30-án VI. Mohamed lett a király, aki liberális és reformista uralkodó.
2002. július 30.
A második félév első bővítési tárgyalási fordulóján Brüsszelben a függőben levő fejezetek felét ideiglenesen lezártnak nyilvánítják.
Magyarországnak sikerül lezárni a kulturális és audiovizuális fejezetet, valamint a regionális politikát, amivel 26 lezárt fejezetig jut a 31-ből.
