Hónap: május • Nap: 06
1292. május 6.
A budai káptalan panaszt emel az esztergomi zsinaton a budai polgárok ellen
A káptalan azért tiltakozik, mert a polgárok akadályozzák a pesti révvám és a dunai vízi vám beszedését, sőt a káptalan vámszedőit és ellenőrzésre kiküldött papjait a Dunába dobták
1337. május 6.
XII. Benedek pápa megerősíti I. Károly törvénytelen fiának, Kálmánnak győri püspökké történt megválasztását
1338. május 6.
Nőágon is kihal az Árpád-ház
A magyar hercegnő III. András magyar király és Fennena lengyel hercegnő házasságából született. Anyja halála után mostohaanyja, Habsburg Ágnes Bécsbe vitte. 1298-ban eljegyezték II. Vencel cseh király hasonnevű fiával, de a házasság nem jött létre. 1301-ben részt vett apja temetésén, majd Ágnes öccsével, Habsburg Henrikkel akarta összeházasítani. Néhány évvel később be akarta léptetni a königsfeldeni kolostorba, de Erzsébet a tössi apácákat választotta. A róla szóló legendában egy szenvedő királyleány alakja jelenik meg, aki a megpróbáltatásokat zokszó nélkül tűrte. Utolsó éveiben szinte teljesen megbénulva, ágyban fekvő beteg volt. Halálával női ágon is kihalt az Árpád-ház. Erzsébetet az egyház hivatalosan nem avatta szentté, de a domonkos rend boldogként tiszteli.
1438. május 6.
A katolikus cseh rendek Albert magyar és német királyt, a kelyhesek Kázmér lengyel herceget választják királlyá
1458. május 6.
A huszita (kelyhes) vallású Podjebrád György cseh király Prágában magyar és cseh főpapok és főurak előtt maga és alattvalói nevében hűséget esküszik a Szentszéknek
1527. május 6.
V. Károly zsoldoscsapatai kifosztják Rómát
A császári sereg kereken 15 ezer rabló és gyilkoló katonája rohammal elfoglalja, és heteken át fosztogatja a Tiberis-parti Örök Várost. A pápa az Angyalvárba menekül. A Sacco di Roma a reneszánsz pápaság végét jelenti Itáliában. A vezér nélkül maradt sereg fosztogatásai - a vezér; Georg von Frundsberg ugyanis gutaütést kapott - pusztító orgiába csapnak át: erőszakoskodnak és kínoznak. Egy velencei beszámolóban a következőket olvashatjuk: "A pokol semmi ahhoz képest, ami most Rómában történik!" A humanista Rotterdami Erasmus így ír: "Róma nem csupán a keresztény vallás vára, a nemes szellemek táplálója és a múzsák legnyugodtabb enyhhelye volt, de egyben a népek anyja is. Bizony sokan voltak olyanok, akiknek még szülőföldjüknél is drágább, édesebb, áldottabb volt. Valójában ez nem egy város, hanem egy világ pusztulása volt." A Sacco di Roma hónapok múlva ér véget, amikor a pápa Orvietóba menekül, és a francia csapatok bevonulnak Rómába. A zsoldosok dél felé, Nápoly irányában hagyják el a várost. A Sacco di Roma I. Ferenc és V. Károly második itáliai háborújának része. Az 1526-ban létrehozott cognaci liga (Franciaország, Milánó, Firenze, Velence és a pápa) újra harcot indított a Lombardiában állomásozó császári csapatok ellen. A spanyol Habsburg-párt kérésére Frundsberg zsoldosvezér 15 ezer fős sereget toborzott, mellyel sikerült visszaverni a liga támadását. A zsoldosok, akiknek már régóta tartoztak a zsolddal és megfelelő ellátást sem kaptak, fosztogatni kezdenek. Majd Rómában kárpótoljuk magunkat! - ez volt jelszavuk.
1576. május 6.
Véget ér Franciaországban az 5. vallásháború
A hugenották Párizs kivételével Franciaországban szabadon gyakorolhatják vallásukat
1615. május 6.
A bécsi udvar és Bethlen Gábor követei megkötik a Nagyszombati egyezményt
Ennek értelmében Bécs elismeri Bethlent Erdély fejedelmének és eláll egyesítési szándékától, amíg az ország fő várai a török kezén vannak
1626. május 6.
Egy holland telepes, Peter Minuit 25 dollárnyi áruért megveszi a Manhattan-szigetet az amerikai bennszülöttektől
1648. május 6.
A kozákok győzelmet aratnak a lengyelek felett
A `Kék vizek`-nél (május 5-6-án) és Korzun mellett (május 16-án) a zaporozsjei dnyeperi kozákok Zinovij Bogdan Hmelnyickij hetman (választott katonai vezető) vezetésével győzelmet aratnak a lengyel lovagok serege fölött. A kozákok, a velük szövetséges ukrán parasztokkal IV. (Vasa) Ulászló lengyel király elnyomása ellen léptek fel. A dnyeperi kozákok január 30-án választják meg seregük élére a lengyel fogságból megszökött ukrán kisnemes Hmelnyickijt. A krími tatárok katonai támogatását, egy februárban III. Iszlám Girej kánnal kötött szerződés biztosítja számára. Hmelnyickij június 8-án katonai segítséget kér Alekszej orosz cártól. A cár azonban halogatja a döntést, mivel a kozákok támogatása esetén Lengyelországgal kerülne összeütközésbe. Eközben a kozákok előretörnek és a lengyelek felett aratott újabb győzelmükkel december 23-án elfoglalják Kijevet.
1745. május 6.
A jászkunok ismét autonómiát kapnak
A 13. században letelepített jászok és kunok kezdettől fogva jelentős mértékű autonómiával rendelkeztek. Földjük királyi vagy koronabirtok, főbírájuk a nádor volt (1485:XI.tc.), akinek évente 3 ezer aranyforint ajándékkal tartoztak. A jász, a nagykun és a kiskun kerület önkormányzatának központi szerve nem volt, ügyeiket külön intézték. A 18. században a Jászsághoz 11, a Nagykunsághoz 6, a Kiskunsághoz pedig 8 helység tartozott. A török kiűzése idején mind Pest és Heves megye, mind a katonai igazgatás és a Kamara igyekezett fennhatósága alá vonni ezeket. Esterházy Pál nádor és az általa kinevezett Sőtér Ferenc jászkun alkapitány az autonómiát védte. Tiltakozásuk ellenére az udvari Kamara a karlócai béke megkötése után elrendelte a jászkunok összeírását, majd a jászkun kerületeket "újszerzeményi terület"-nek nyilvánítva, 1702 márciusában 500 ezer rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek. A szatmári béke 5. cikkelye alapján az 1715. évi országgyűlés az eladást zálogra változtatta, és úgy rendelkezett, hogy a jászkunokat részben az uralkodó, részben a rendek költségén váltsák meg (XXXIV. tc.), erre azonban nem került sor. 1731-ben a pesti Invalidus-ház építésére létrehozott alapból fizették ki a Német Lovagrendnek járó összeget, így a jászkunok az Invalidus-ház tulajdonába kerültek. Az 1741:IX.tc. ismét a nádort tette a jászkunok főbírájává. 1744-ben a jászkunok elhatározták, hogy nagy anyagi áldozatvállalással megváltják önmagukat. Az 1745. április 20-i egyezményben vállalták az 500 ezer forint és az Invalidus-ház befektetéseit megtérítő 15 ezer forint kifizetését. Vállalták továbbá, hogy a már felszerelt 400 lovason kívül további ezer katonát állítanak ki, valamint azt is, hogy háború ("felkelés") esetén ezer lovast küldenek. Emellett vállalták, hogy a királyiadókon túl 3 ezer körmöci aranyat és a nádor fizetésére évi 12 600 forintot adnak. A megváltással (redemptio), melyet az 1745. május 6-i diploma hirdetett ki, a jászkunok ismét szabad lakosok lettek. Akik hozzájárultak a megváltáshoz (redemptusok), azok befizetéseik arányában szereztek birtokot, és részesültek a közös legelők használatából. A szabad birtokszerzés vonzására a szomszédos megyékből is számosan települtek be a jászkun kerületekbe, vállalva a fizetés kötelezettségét. A jászkunok 1761-ben a vám- és révmentességet biztosító kiváltságaikat is visszakapták. II. József, aki 1785-ben minden városi és egyéb önkormányzati autonómiát megszüntetett, a jászkunokat a pesti kerület igazgatása alá osztotta be. II. József halála, a vármegyei és autonóm önkormányzatok helyreállítása után a hajdú és a jászkun kerületek 1791-től az országgyűlésbe is küldhettek követeket (XXIII., XXIX. tc.). A jászkunkerületek közgyűlése 1799. február 13-án adta ki a kerületek belügyeit szabályozó "Jászkun statútum"-ot. A jászkunok autonómiája 1876-ban szűnt meg, amikor a kerületeket Pest és Szolnok megyébe olvasztották (XXXIII. tc.).
1791. május 6.
Megszületett Sadler József botanikus
Pozsonyban született, 1810-ben gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett, majd a pesti egyetem bölcsészettudományi, később orvostudományi karán tanult, s 1820-ban orvosi oklevelet szerzett. Botanikát és vegytant tanított az egyetemen. 1821-ben a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárának vezetője lett, s rengeteg gyűjtőutat tett. Herbáriuma 1839-ben már több mint 28 ezer fajt tartalmazott. Foglalkozott flórakutatással, harasztokkal és gombákkal is. Jelentősek szakmunkái. Kiváló tanár volt, fontos szerepet vállalt a magyar nyelvű egyetemi oktatás bevezetésében, sokat tett a tudományok népszerűsítéséért, de legnagyobb tette a nagy központi növénygyűjtemény létrehozása. Több növényfajt neveztek el róla. Pesten halt meg 1849. március 12-én.
1840. május 6.
Kibocsátják a világ legelső felragasztható bélyegét
Nagy-Britanniában kibocsátják a világ legelső felragasztható bélyegét, a fekete egypennyst. A fekete egypennys - amelyet Frederick Heath mélynyomású metszetben állított elő - Viktória királynő portréját ábrázolja. Benjamin Cherverton javaslata volt, hogy a bélyegeket a királynő képével lássák el, mivel egy portré meghamisítását könnyebb felismerni. A bélyegek bevezetésének javaslata a későbbi főpostamestertől, Sir Rowland Hilltől származott. Az eddigi gyakorlat szerint a postai költségeket a levél átvevője fizette ki. Az értékbélyeg felragasztásával ezentúl a feladó rója le a portót. A következő években Bajorország, Poroszország, Szászország, Svájc több kantonja, Belgium, Franciaország, az Egyesült Államok, Brazília és Mauritius is bélyeget ad ki. A bélyeg előfutáraként tartják számon azt az 1653-ban Párizsban használt papírszalagot - "Billet de post payé" -, amelyet a levélhez rögzítették.
1849. május 6.
Kudarcba fullad a román-magyar tárgyalás
1849 tavaszán jó esély mutatkozott a magyar-román megbékélésre. A nemzetgyűlés román képviselői a magyar sikerekből arra következtettek, hogy a még harcoló románoknak meg kell egyezniük a magyarokkal, mert különben mozgalmuk teljes vereséget szenvedhet. Egyikük, Ioan Dragoş Kossuth megbízásából érintkezésbe lépett Avram Iancuval, a román havasi felkelők vezetőjével. A tárgyalások jól haladtak, s az 1849. május 5-i topánfalvi népgyűlésen a román felkelők többsége a béke mellett nyilatkozott. Másnap azonban egy magyar szabadcsapatvezér, Hatvani Imre meggondolatlanul bevonult Abrudbányára. A románok cselt gyanítottak, Dragoşt megölték, a harcok kiújultak. Az érchegységi felkelőket a magyar seregeknek nem sikerült legyőzniük.
1856. május 6.
Megszületett Sigmund Freud pszichiáter
Freiburg-ban látta meg a napvilágot. Orvosi tanulmányai során kezdett érdeklődni a fiziológia iránt, elmekórtannal azonban csak 1885-ös, párizsi tanulmányútja nyomán kezdett foglalkozni. Bécsben orvosi praxist folytatott, majd 1938-ban a nácik elől Londonba menekült. Barátjával, Josef Breuerral kidolgozta az általuk katarzisnak nevezett eljárást, amely lehetővé tette hipnotikus állapotban lévő pácienseinek, hogy a lelki sérüléseiket okozó eseményekre visszaemlékezzenek és felszínre hozzák azokat az érzéseiket, amelyeket a sokk idején elfojtottak, ennek eredményeként ébredéskor, a katarzis nyomán zavaró tüneteik megszűntek. Freud és Breuer Tanulmányok a hisztériáról című munkájukban publikálták eredményeiket 1895-ben. Később felhagyott a hipnózissal és kialakította az ún. szabad asszociációs terápiát, amely technika a pszichoanalízis alapja lett. 1935-ben Álomfejtés című művében, amely a pszichoanalízis elméletének megalapozása, részletesen elemezte saját maga, illetve páciensei álmait. Ebben arra következtetett, hogy a felnőttkori neurotikus zavarok a korai gyermekkorban keletkeztek. További műveiben rekonstruálta a gyermekkori szexualitás fejlődését, illetve elemezte a halálösztön fogalmát. Londonban halt meg 1939. szeptember 23-án.
1856. május 6.
Megszületett Robert Edwin Peary amerikai sarkkutató
Cresson Springs-ben látta meg a napvilágot. Szisztematikusan tervezte az Északi-sark meghódítását. 1886-ban vállalkozott első sarkvidéki útjára. 1891-től 1909-ig hét utat tett a sarkvidéken, feltárva Grönland belső területeit és megállapította, hogy sziget. 1909. április 6-án a világon elsőként érte el az Északi-sarkot. Az utóbbi időben egyre inkább terjed az a vélemény, hogy Peary csak a sark közelében járhatott, attól valószínűleg még több száz kilométer távolságra, ám meghamisította a méréseket, hogy az Északi-sark felfedezőjeként szerepelhessen. Erre utal az is, hogy a sark eléréséről nincs bejegyzés Peary egyébként részletes naplójában sem. Ezenkívül egy brit és egy amerikai szakértő, akik jártak az Északi-sarkon, egybehangzó véleménye, hogy a Peary által megadott mérési eredmények elfogadhatatlanok. A kutatók szerint furcsa, hogy míg Peary expedíciója az első 3 hétben átlagosan napi 21 km-t tett meg, az admirális az út utolsó szakaszán, amikor csak egy társával, majd egyedül haladt tovább, napi 42 km-t könyvelt el. Ilyen sebesség még a mai motoros szánokkal is képtelenség. Az admirális védelmezői már azt mondják: Peary a kor műszereivel valószínűleg nem is tudta hitelesen megállapítani helyzetét, s így jóhiszeműen vallhatta, hogy az Északi-sarkon járt. A sarkkutató 1920. február 20-án halt meg Washington-ban.
1859. május 6.
Párizsban megalakul a Magyar Nemzeti Igazgatóság, az emigráns magyar kormány
Tagjai Kossuth Lajos, gróf Teleki László, Klapka György
1871. május 6.
Megszületett Christian Morgernstern német költő
A müncheni születésű költő közgazdaságtant, jogot és filozófiát tanult a berlini egyetemen. Főként műfordításaiból és hírlapi kritikáiból élt. Tüdőbaja gyógyítása céljából gyakran utazott Norvégiába, Svájcba és Olaszországba. Kalandos és keserves életútján a betegség korlátozta, mégis hallatlan munkabírása volt. Verseiben a német nyelv és költészet egyik legtökéletesebb XX. századi mestereként jelent meg. Korai impresszionista hangulatlírája később az embert istennel azonosító, az ember magányát és szenvedéseit isteni méretekre felnagyító miszticizmussal telítődik. E költeményekkel ellentétben csak saját maga és baráti köre szórakoztatására írta nevét világhírűvé tevő groteszkjeit, amelyeknek első gyűjteménye Akasztófaénekek (1905) címmel jelent meg. A későbbi kötetekben (Palmström, Palma Kunkel, Der Gingganz) rendkívüli nyelvi fantáziáról, játékosságról és humorról tanúskodó verseiben a kispolgári életforma könyörtelen leleplezőjévé válik. Jeles műfordító is volt. 1914. március 31-én halt meg Meran-Untermais-ban (ma: Maia Bassa di Meraco - Olaszország).
1906. május 6.
Megalakul a Vasuti Munkások Országos Szövetsége
Budapesten megalakult a magyarországi vasutak dolgozóinak első legális szocialista szakszervezete, a Vasuti Munkások Országos Szövetsége. A szervezet hamarosan az ország egyik legerősebb szakszervezetévé fejlődött. 1909 végén a szövetséget betiltották és csak az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom után alakulhatott meg ismétlegálisan. A Tanácsköztársaság leverését követően egészen a II. világháború végéig a vasutasok nem szervezhettek legális szakszervezetet. 1945-től ismét szabadon működhet, jelenleg Vasutasok Szakszervezete néven.
1932. május 6.
Merénylet áldozata lesz Paul Doumer francia elnök
Paul Doumer, a Harmadik Köztársaság elnöke, merénylet áldozata lesz. Pavel Gorgulov orosz emigráns nyílt utcán agyonlövi a 75 éves államfőt. Doumer másnap belehal sérüléseibe. A radikális szocialista politikus 1931 júniusában foglalta el az elnöki széket. 1906-ban is megpályázta az állam legfőbb tisztét, de akkor kudarcot vallott. Doumer 1895-1896-ban pénzügyminiszter volt, utána hat évig főkormányzó Indokínában. Az első világháború után ismét betöltötte a pénzügyminiszter tisztét (1925-1926).
1937. május 6.
Kigyullad és lezuhan New Jersey-ben a német zeppelin, a Hindenburg
36 utas meghal.
1941. május 6.
Meghal Maróti Géza iparművész
Barsvörösváron született 1875. március 1-jén. Főként monumentális szoborkompozíciói és homlokzatszobrai jelentősek. Nemzetközi hírnevet szerzett külföldön készült műveivel is, ő alkotta például a mexikói színház belső berendezéseit és külső díszítéseit: a színes üvegkupolát és a kupola fölötti bronz szoborcsoportot, valamint a Velencei Biennálé állandó magyar pavilonját. Az ő művei a detroiti Fisher Building és a Livingstone Memorial szobrai, valamint a jeruzsálemi Salamon-templom. 1931-ben hazatért és az Iparművészeti Iskolán, illetve a műegyetem építészmérnöki karán tanított.
1946. május 6.
Meghal Alcides Arguedas bolíviai író
La Paz-ban született 1879. július 15-én. Ügyvéd volt, majd hazájának párizsi, londoni és madridi követe. Az indián tárgyú bolíviai costumbrismo nevű spanyol irodalmi irányzat egyik jelentős képviselője. Műveiben az elnyomott indián tömegek mellett állt ki, s az őket kisemmiző társadalmat vádolta. Legismertebb regénye a Bronz faj, amelyben az író harmadik személyben, kívülálló szemlélőként mesél az indiánok életéről, az erkölcsi és politikai ítéleteket azonban gyakran egy haladó szellemű költővel mondatja ki. Jelentős a Bolívia általános történelme című 1923-as munkája is. Chulumani-ban érte a halál.
1946. május 6.
Megállapodás születik a B-listázásról
Hosszas viták után a koalíciós pártok e napon állapodtak meg a B-lista végrehajtásáról. Célja: a közigazgatás megtisztítása és az állami és közigazgatási tisztviselők létszámának csökkentése. (Az 1938. évi létszámhoz képest tíz százalékkal.) az 1945-ben végrehajtott igazoló eljárások a közigazgatásból csak a nyilas, nemzetiszocialista, németbarát, és háborúpárti elemeket távolították el. Az új rendszert fenntartással fogadó, konzervatív beállítottságú, `úri mentalitású` tisztviselők zöme a helyén maradt. A politikailag balra tolódó demokratikus közhatalom és a konzervatív tisztviselő réteg közötti feszültség mind erősebb lett. A leépítő bizottságokba egy-egy tagot a miniszterelnök, az illetékes miniszter és a Szakszervezeti Tanács delegált. Korabeli adatok szerint 1946. május és október között 62 ezer személyt bocsátottak el munkahelyéről. Ezek zöme valóban jobboldali beállítottságú ember volt. De B-lisára kerültek olyanok is, akik ellen politikai kifogások nem merültek fel. Ebben pártszempontok, a koalíciós pártoknak a közigazgatási pozíciókért folytatott elkeseredett küzdelme is közrejátszott. A Független Kisgazdapárt június folyamán követelte a B-lista revízióját. Az SZDP és az NPP is aggodalmának adott hangot. Az MKP kénytelen volt beleegyezni a B-lista részleges felülvizsgálatába. Az elbocsátott köztisztviselők tíz százalékának ügyét lehetett megvizsgálni, oly módon, hogy negyven százalékuk visszakerülhetett régi munkahelyére. Összességében azonban ez csak néhány ezer főt jelentett.
1954. május 6.
Lezárul a vizsgálat Oppenheimer ellen
A `meghallgatás`-sal lezárult a Julius Robert Oppenheimer amerikai atomfizikus ellen 1953-ban kommunista beállítottság vádjával indított vizsgálat. Oppenheimer elutasította a hidrogénbomba kifejlesztésében való közreműködést. Az a fizikus, akinek a vezetése alatt Los Alamosban a Manhattan-terv keretében az első atombomba készült (1945. VIII. 6-9.), a továbbiakban nem dolgozhat már titkosnak minősített terveken.
1957. május 6.
Perek kezdődnek a forradalmárok ellen
Noha a Kádár-kormány 1956. november 4-i nyilatkozatában büntetlenséget ígért a forradalom résztvevőinek, a bevonuló szovjet csapatok már november első napjaiban 4700 embert tartóztattak le. Közülük legalább ezret rövid időre a határon túlra szállítottak, a kárpátaljai börtönökbe. 1956. december 8-án a kormány statáriumot hirdetett meg, és tömeges letartóztatásokba kezdett az újonnan szerveződő karhatalom (`pufajkások`). Újra bevezették az internálás intézményét. 1957 áprilisában felállították a népbíróságokat, kifejezetten az `ellenforradalmi bűncselekmények` elkövetőinek elítélésére. 1956 vége-1959 között 35 ezer ember ellen indult rendőrségi eljárás, ebből 22 ezret ítéltek el, 1960-ig kb. 13 ezren járták meg az internálótáborokat. 229 főt végeztek ki a forradalomban való részvétel miatt, javarészt fiatal felkelőket. A megtorlás fő célpontjai a fegyveres harc résztvevői, a forradalmi bizottságok és munkástanácsok vezetői, kisebb részben a pártellenzék értelmiségi tagjai voltak.
1971. május 6.
Meghal Helene Weigel, Bertolt Brecht özvegye
Az osztrák származású német színésznő Bécsben született 1900. május 12-én. 1919-ben Frankfurt am Main-ban kezdte pályáját, majd 1923-tól vezető berlini színházakban működött. Ott ismerte meg Bertolt Brechtet, akivel 1928-ban házasságot kötött; emberi és művészi szövetségük egész pályájának irányt szabott. 1933-ig együtt küzdöttek a növekvő fasiszta veszély ellen; e harc kiugró művészi állomása volt 1932-ben nagyszerű alakítása a Brecht-adaptálta Anya (Gorkij) címszerepében. 1949-től férjével, majd 1956-ban bekövetkezett halála után egyedül, de Brecht szellemében, vezette a Berliner Ensemble-t. A német színház egyik legnagyobb művészegyénisége, elsősorban Brecht-drámákban nyújtott alakításaival tűnt ki. Berlinben halt meg.
1974. május 6.
Brandt bejelenti visszavonulását
Willy Brandt szövetségi kancellár, miután az NDK javára végzett kémkedés vádjával letartóztatták személyes referensét, Günter Guillaume-ot, lemond. A szövetségi elnökhöz intézett levelében Brandt kifejtette, hogy a Guillaume-féle kémügyben történt gondatlanságért teljesen magára vállalja a politikai felelősséget. Utódjául Helmut Schmidtet jelölték. Május 16-án a Bundestag 267 szavazattal 255 ellenében megválasztotta Helmut Schmidtet szövetségi kancellárnak.
1975. május 6.
Meghal Mindszenty bíboros
83 éves korában elhunyt Mindszenty József érsek, bíboros és Magyarország hercegprímása, akit 1949-ben hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönre ítéltek. 1948 tavaszán Mindszenty és a kommunista magyar kormány között konfliktus támadt a felekezeti iskolák államosítása miatt. Az 1956-os magyarországi forradalom (X. 23.) idején Mindszentyt kiszabadították háziőrizetéből, a felkelés leverése után pedig az amerikai nagykövetségen talált menedéket. 1971-ben a pápa sürgetésére Rómába utazott. 1974-ben felmentették hivatalaiból, mert a Vatikán kereste a megegyezést Magyarországgal. Hamvait hazahozzák Mariazelből.
1976. május 6.
Meghal Halasy-Nagy József filozófus
Ercsiben született 1885. május 2-án. 1906-ban végzett a budapesti tudományegyetem latin-görög szakán. 1916-ban filozófiából magántanári képesítést nyert. 1921-től a pécsi egyetem tanára, 1923-24-ben rektora volt. 1940-től a szegedi egyetem filozófiaprofesszora, 1942-től felsőházi képviselő volt. Első írásai az Irodalomtörténeti Közleményekben jelentek meg. Lefordította, magyarázó tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el Pascal Gondolatok című művét, valamint Arisztotelész Metafizikáját. Tagja volt az Athenaeum és a pécsi Pannónia című irodalmi folyóiratok szerkesztő bizottságának. Filozófiája magában foglalja a különböző irányzatokat a pozitivizmustól a neokantizmusig. Ontológiája szerint a szellem, az Én az, aki teremti, tevékenysége révén létrehozza és fenntartja a világot. Jelentős még etikája és filozófiatörténete is. Fő művei: A filozófia története, Az ethika alapvonalai, A modern gondolkodás, Az antik filozófia, Ember és világ, A filozófia, Életeszmények változása.
1977. május 6.
Szentágothai János lesz az MTA elnöke
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése Szentágothai János anatómus akadémikust választotta az Akadémia elnökévé. Ennek jelzésértéke is volt: Szentágothai János tisztsége a `Professzor` kimagasló tudományos, oktatói, emberi értékei elismerése volt. Ugyanakkor bizonyítani kívánta a pártvezetés, hogy magas - miniszteri szintű - posztra is kerülhet párton kívüli szakember. De ez - a megszokott pozícióéhség, a párt ellenőrző gyakorlata miatt - csak nehezen érvénysült. Az 1970-es évek végétől azonban mind több vezetői posztra került pártonkívüli. Csak részben függött ez össze a "népfrontos pártvezetés" szándékával. Ez része volt annak a folyamatnak, amelynek során a konszolidációval kiegyező értelmiségben mindinkább elmosódott a különbség a párttagok és a pártonkívüliek között. A párton belül mindig - változó erővel jelentkező - balos ellenzék tiltakozott a pártonkívüliek vezető posztra kerülése ellen. A pártélet "ellaposodásá"-ról beszéltek. Szentágothai János ellen is - aki pedig világhírű tudós volt már 1977-ben - hangozott el tiltakozás, még az Akadémia vezető köreiből is.
1992. május 6.
Meghal Marlene Dietrich
90 éves korában hunyta le örökre szemét `a világ legszebb lábának` tulajdonosa, a legendás színésznő és énekesnő, nem utolsósorban a `tetőtől talpig szerelemre vágyó` asszony megtestesítője, akit a legenda szerint Párizs felszabadulásakor Hemingway riasztott szállodájában, mondván, hogy Hitler vesztett, innivaló van, ideje volna elintézni a dolgot... A német születésű Marlene Dietrich ugyanis a kezdeti sikerek után Hollywoodban a nácizmus ellen is harcba szállt, olyannyira, hogy 1960-as németországi fellépésein sokan kifütyülték, mint hazaárulót. Aligha nevezhető azonban annak, az, aki hosszú élete kétharmadát a nagyvilágban töltve úgy rendelkezik, hogy szülőhazája földjében szeretne nyugodni, s Marlene Dietrichnek ez volt a végakarata: berlini sírhely. A filmrajongók szerint Marlene Dietrichhel a klasszikus hollywoodi sztárok utolsó képviselője távozott az élők sorából.