Első világháború: tévedések tragédiája
2014. október 18. 08:27
Korábban
Nem szüntet meg minden háborút
Pollmann Ferenc hadtörténész az első világháború hadviselését tárgyalva kifejtette, a totális háború totalitaritása abban rejlik, hogy az állam az összes erőforrását megpróbálja újraosztani, ami alól még a szellemi erőforrások képviselői, így a művészek, valamint a sajtó munkatársai sem menekülhetnek. Úgy vélte, a repülőgépek, a tankok és a tengeralattjárók "háromdimenzióssá" tették a háborút. A stratégák az offenzíva mindenhatóságában hittek, ám az új fegyverek a védők fölényét növelték, így 1914 őszére világossá vált: az offenzív támadás kudarcot vallott, a frontok megmerevedtek, állóháború alakult ki, az áttörés pedig még hatalmas emberáldozatok árán sem megvalósítható (lásd 1916-os "verduni vérszivattyú").
Előadásában a háborús propagandára is kitért, amelynek fő célja a civilekből verbuvált katonák harci kedvének fenntartása volt. Célt és értelmet kellett adni a véres harcoknak, a propaganda pedig többféle eszközhöz is nyúlhatott. A sajtó segítségével az adott állam a saját igazságát hangoztatta, s a másik felet nevezte agresszornak, az ellenség démonizálása során sokszor még a hazugságoktól sem riadt vissza. Berlin például – hogy csökkentse a német katonák fogságba esésének hajlandóságát – elterjesztette, hogy a britek és a franciák kivégzik a hadifoglyokat. Az antant a korábbi negatív sztereotípiákra ráerősítő, németellenes propagandája végül meggyőzőbb volt, s ez máig tükröződik a véleményekben.
Brit katona vízzel kínál egy német hadifoglyot
Gyurgyák János történész a lublini harcokban elesett dédapja emlékének ajánlott előadásában a világháború "furcsa paradoxonjaira" világított rá. A németek a háborútól várták a kitörést, valamint európai pozíciójuk megerősödését, holott azt a béke hozta volna el, az izolációra panaszkodtak, azonban a háborúval szigetelték el csak igazán magukat. A háborús győzelem titka a tömeg volt, azonban a háborús hatalmak nem figyeltek oda a társadalmi változásokra, illetve magára a népre, a háború utáni demobilizáció és demilitarizáció főként a vesztes országokban mondott igazán csődöt. A 20. század egyik legnagyobb paradoxonjának nevezte, hogy a Föld népességének fél, ill. egy százaléka pusztult el a világháborúkban, mégis ebben a véres évszázadban volt a legnagyobb fejlődés és a népességnövekedés. Az első világháború utáni közép-európai területrendezést plasztikus hasonlattal érzékeltette egy korabeli államférfit idézve: "ezek a gyermeknemzetek már a bölcsőben – még mielőtt járni kezdenének – a tőrök felé nyúlnak, hogy megölhessék a szomszédos bölcsőben lévő nemzeteket."
A konferencia második felét levezénylő elnök, Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, valamint a Múlt-kor szerkesztőbizottságának elnöke Norman Davist idézte, aki a kontinentális talapzatok leválásához hasonlította a világháborút. Fodor hozzátette: a világégés se nem vég, se nem kiindulópont, hanem egy korszak bizonyos pontja.
„A háború, amely megszüntet mindent háborút” – idézte fel Bödők Gergely PhD-hallgató néhány korabeli értelmiségi szavait az 1914-ben kezdődő küzdelemről, azonban hozzátette: a csatazaj elültével nemhogy világbéke nem lett, az erőszak soha nem látott méreteket öltött. A közép-európai erőszakhullám azonban nem régiójelenség volt, a Balkántól a Baltikumig, Németországtól Oroszországig szerepet játszott a paramilitarizmus. Mint elmondta, a társadalmi brutalizáció a világháború öröksége, a fegyverszüneti egyezmények után kialakuló erőszakhoz a hátország háborús tapasztalatai is jelentősen hozzájárultak. A négy év során az emberi élet devalválódott a csatatereken, azonban a hátországban sem volt minden erőszakmentes: elöljárók meglincselése, gyakori sztrájkok, szatócsboltok kifosztása zavarta fel a mindennapok csendjét. Bödők igyekezett racionálisan megbecsülni a vörös és fehér terror áldozatainak létszámát, a néhány ezer fős szám azonban – mint kifejtette – egyáltalán nem kiugró, sőt a többi európai ország világháború utáni vérengzései, éhségei és sztrájkjainak szintje alatt marad.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Húsz évig várt, hogy elvehesse kedvesét a brit filozófus, John Stuart Mill 19:05
- Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők 18:05
- Marilyn Monroe is népszerűsítette a cowboyok viseletét, a farmernadrágot 16:05
- Haláláig tagadta bűnösségét Martin Luther King merénylője 15:05
- Szerzetesből besúgóvá vált a magyar jakobinusok vezére, Martinovics Ignác 14:20
- Charles Lindbergh már 23 órája ébren volt, amikor megkezdte az Atlanti-óceánt átszelő útját 12:20
- Fontos szerepe volt La Fayette márkinak az Egyesült Államok függetlenségi háborújában 11:20
- Névadó szentjével azonosította magát a megbomlott elméjű Kolumbusz Kristóf 08:20