Filippino Lippi titokzatos festménye

A kisméretű kép csukott ajtó előtt egy összeomlott alakot ábrázol, akinek arca nem látszik. A festményt 1816-ban vásárolta meg egy firenzei családtól az olasz Ruspigliosi herceg. Az eladók Rhea Silviának nevezték, feltételezve, hogy a római mitológia híres alakját, a városalapító Romulus és Remus édesanyját ábrázolja, aki kegyetlen férje elűzött otthonából. A művet akkoriban a reneszánsz egyik előfutárának, Massacciónak tulajdonították.

A XIX. század végén szakértők vizsgálták meg a festményt és az a vélemény alakult ki, hogy Botticelli műhelyében készült 1475 körül. A képen ábrázolt titokzatos alak kiléte azonban csak 1910-ben derült ki, amikor műkritikusok felfedezték: a festmény része annak az öt másik képből álló sorozatnak, amelynek egyes darabjait a világ különböző nagy múzeumai őrzik, s amelyek az ószövetségi Eszter könyvének jeleneteit ábrázolják. Ekkor következtették ki, hogy az ismeretlen nem nő, hanem férfi, egészen pontosan Mardocheus babilóniai zsidó, aki, amikor megtudta, hogy a király parancsot adott a zsidók megsemmisítésére, ruháit megszaggatva ment könyörögni ajtaja elé. Bebizonyosodott az is, hogy a képet Botticelli és tanítványai festették - írta az El País című spanyol napilap.

Még ekkor is hiába tanakodtak a tudósok a kép egy további titkának megfejtésén: mit takar az az F és L betű, amelyet Mardocheus földön fekvő ruhadarabjai formáznak. Enrico Guidoni történész szerint ez egy korabeli botrányra vezethető vissza. 1456-ban Filippo Lippi szerzetes szerelembe esett Lucrezia Buti szerzetesnővel, akit megszöktetett a kolostorból. II. Pius pápa ugyan öt évvel később feloldotta őket szerzetesi esküjük alól, de a "szégyenletes" esetet nem merült feledésbe. A kutató úgy véli, hogy az F. L. (az ifjabb) Filippino Lippi, Botticelli tanítványának kézjegye, és hogy a mester azért engedte meg, hogy nagyobb szerephez jusson a kép szerzőségét illetően, mert átérezte a szerzetes és apáca fiának társadalmi kivetettségét. 

(MTI Panoráma)