100 éve vívták a csuzimai csatát

2005. május 27. 09:43

Száz éve, 1905. május 27-én vívták az orosz-japán háború legnagyobb tengeri csatáját a Csuzimai szorosban.

A napjainkban is időszerű orosz-japán területi viták a 19. század utolsó évtizedében kezdődtek, amikor Japán Koreával együtt a Liao-tung félszigetet is elfoglalta és felépítette Port Arthur kikötőjét. Minthogy később - a nagyhatalmak nyomására - lemondott a meghódított területek nagy részéről, az oroszok Kína engedélyével megépíthették a távol-keleti vasút mandzsúriai leágazását, és 1898-ban 99 évre bérbe vették Port Arthurt. A cári Oroszország keleti partjainak ugyanis nem volt meleg vizű kikötője: Vlagyivosztokot évente több hónapra használhatatlanná tette a jég, Port Arthur tehát kulcsfontosságú volt a birodalom számára.

Forrás: Wikipedia

Togo a Mikasa fedélzetén a csata kezdetekor



Tokió azonban természetesen nem adta fel: 1904. február 4-én hadüzenet nélkül támadást intéztek a Port Arthur kikötőjében lehorgonyzott orosz flottaegység ellen és blokád alá vették Vlagyivosztok és Dalnij kikötővárosokat. Az orosz hadvezetés - az uralkodóval együtt - eleinte magabiztos volt, II. Miklóst miniszterei arról győzködték, hogy a japánok nem tudnak harcolni, és arról vitatkoztak, hány japán katona felel meg egy orosznak, kettő vagy másfél. A cárt nem volt nehéz meggyőzni, mert nem kedvelte a távol-keleti ország lakóit. 1890-ben, még trónörökösként tett körútja során Otsu városban egy japán férfi szamuráj-kardjával a nyitott kocsiban ülő Miklós felé sújtott és bár mellette ülő unokatestvére sétabotjával valamennyire kivédte a csapást, annak nyomát a cár egész életében viselte a homlokán. A merénylő motívumára nem derült fény, mindenesetre az incidens után Miklós nagyherceg nem csak majmoknak nevezte - hanem annak is tartotta a japánokat. Történészek szerint az eset évekkel később legalábbis hozzájárulhatott a háború kitöréséhez.

Az orosz hadsereg létszáma ebben az időben hárommillió fő volt, a japáné hatszázezer, de kiképzésük, fegyvereik és felszereltségük jóval korszerűbb, az utánpótlási vonalak hosszáról nem is szólva. Oroszország ugyanis azon a 6500 kilométer hosszú transz-szibériai vasúton szállította a hadianyagot és a katonákat, amely a Bajkál-tó déli részén megszakadt, s az utat télen szánokon, nyáron kompokkal kellett folytatni, nem kis nehézségek árán. A japán fölényt jelezte az is, hogy képesek voltak több hadosztályt akár néhány nap alatt bárhol partra tenni.

Port Arthur 1905 januárjában végleg megadta magát, s ezután már nem volt akadálya, hogy a japán szárazföldi hadsereg behatoljon Mandzsúriába, az orosz állások közé. Február végén-március elején Mukden mellett zajlott le az első világháború előtti időszak legnagyobb szárazföldi csatája, ahol háromszáztízezer japán állt szemben ugyanennyi orosszal. Az orosz főparancsnok, Kuropatkin tábornok súlyos vereséget szenvedett: hadserege egyharmadát elveszítette, míg a japánoknak csak kisebb veszteségeik voltak.

Ennek a háborúnak azonban a tengeren kellett eldőlnie. Az orosz távol-keleti flotta veresége után a cári hadvezetés a balti-tengeri flottát indította útnak. Rozsgyesztvenszkij admirális az angoloktól nem kapott engedélyt a Szuezi-csatornán való átkelésre, így az erre egyáltalán nem alkalmas orosz hajókkal meg kellett kerülnie Afrikát és csak fél év után, 1905 májusában ért a hadszíntérre. A döntő ütközetre május 27-én került sor. Togo tengernagy felkészülten várt a Japánt Koreától elválasztó csuzimai szorosban: 4 csatahajójával, 25 páncélos- és könnyűcirkálójával, 21 rombolójával és 57 torpedónaszádjával bekerítette, és néhány óra alatt harcképtelenné tette az egész orosz flottát. A japánok teljes fordulatot téve az oroszokkal párhuzamos irányban haladtak, így ki tudták használni tüzérségi fölényüket. A szétlőtt, felbomlott orosz flotta szinte teljesen megsemmisült: odaveszett mind a nyolc csatahajó, a tizenkét cirkálóból hét, és a kilenc rombolóból hat. A tizenkétezer orosz matrózból több mint négyezer meghalt, hétezer fogságba esett, miközben a japán veszteség mindössze hétszáz fő volt. Hadtörténészek szerint Trafalgar óta ez volt a legnagyobb tengeri csata.

A szárazföldi hadműveletek



Ezen a napon Miklós cár ezt írta a naplójába: "Szakadatlanul érkeznek a nyomasztó és ellentmondó hírek a csuzimai öbölben folyó szerencsétlen ütközetről. Három jelentést hallgattam meg, aztán kettesben sétálni mentünk. Az idő gyönyörű volt, és meleg".

A megalázott és kimerült Oroszország és a nagyhatalommá előlépett Japán végül amerikai közvetítéssel kötött békét szeptember 5-én. A vesztes Oroszországnak le kellett mondania Port Arthurról, Mandzsúriáról, a Szahalin-sziget déli részéről, ezenkívül osztoznia kellett Japánnal a távol-keleti vasút mandzsúriai szakaszának birtoklásában.

(Panoráma, Sajtóadatbank)
Haza, szeretet

Játsszon!

Hány évig tartott a Latin Császárság?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma