Hatvan éve lőtték le Ságvári Endrét

Harminckét nevem volt

Ságvári 1913. november 4-én született Budapesten. Eredeti végzettsége szerint jogász, 1936-ban szerezte meg a jogi doktorátust és tisztviselő lett a budapesti városházán. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, bekapcsolódott az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) sport- és kultúrmunkájába, majd az ifjúsági gyűlések megszervezésébe.

Ságvári vezetésével angyalföldi, ferencvárosi és VIII. kerületi ifjúmunkások 1937. szeptember 16-án szétverték a Tompa utcai nyilasgyűlést, ezért letartóztatták és 8 hónapi börtönre ítélték. Ezután hosszú ideig állás nélkül volt, majd végül a Népszava szerkesztőségében alkalmazták. Kezdeményezője volt a munkás-paraszt ifjúsági találkozóknak. Részt vett az 1941. október 6-i, november 1-i és az 1942. március 15-i tüntetések szervezésében. 1942-től illegalitásban élt.

1944-ben a Békepárt Béke és Szabadság című illegális lapját szerkesztette, ellenállási csoportokat, fegyvergyűjtést szervezett. A szervezkedés és az illegális kommunista párt tagsága miatt körözött Ságvári 1944. július 27-én tüzet nyitott a letartóztatására küldött csendőrnyomozókra a Budakeszi úton levő Nagy-cukrászdában. Három nyomozót lelőtt, de ő maga is áldozatul esett a tűzharcnak.

A legenda szerint mikor a nyomozók odaértek a haldokló Ságvárihoz, a nevét tudakolták. Ságvári - utalva az illegalitásban használt álneveire - csak ennyit mondott: "Harminckét nevem volt. Találjátok ki, melyik az igazi." Ezek voltak utolsó szavai.

1945 után fordult a helyzet: Ságvári halálának körülményei több perben is a halálos ítélet kimondásának forrásává váltak. Az illegális kommunista párt túlélői közül ugyanakkor sokan be is léptek a politikai rendőrség, a későbbi ÁVH soraiba. 1945 után Ságvári húga is a kommunista MDP Központi Vezetőségének munkatársa, majd 1956 után az MSZMP KB tagja volt. Ságvári börtönben írt meséit a kommunista fordulat után Óriások és törpék (Bp., 1949) és Az árvafalvi gyerekek (Bp., 1953) címmel jelentették meg.