A diadaljelentések ellenére mindkét fél vereségként élte meg a jütlandi csatát
2018. május 31. 08:39 MTI
102 éve, 1916. május 31-én csapott össze az első világháború legnagyobb tengeri csatájában a német és a brit flotta a dániai Jütland-félsziget közelében. Az ütközetben, amelyben 250 csatahajó fedélzetén mintegy százezer ember vett részt, egyik fél sem győzedelmeskedett, a britek meg tudták őrizni tengeri fölényüket.
Korábban
Nagy-Britannia az 1805-ös trafalgari csata óta a tengerek elvitathatatlan ura volt. A világhatalmi állásra törekvő Németország a 19. század végétől lázas ütemben fejlesztette haditengerészetét, amelyben - akárcsak a briteknél - egyre nagyobb szerepet kaptak az akkoriban kifejlesztett, a tengeri hadviselést forradalmasító csatacirkálók. (A csatahajó nagyságú, de viszonylag könnyebb páncélzatú hajók gyorsabbak és mozgékonyabbak voltak elődeiknél.) A brit flotta az első világháború előestéjén számban csaknem kétszeresen múlta felül a németet, amely viszont az Északi-tengeren, összpontosítva állomásozott.
A nagy összecsapásra csak a háború 1914. júliusi kitörése után két évvel került sor. A német haditengerészet vezetői ugyanis tisztában voltak azzal, hogy nem bocsátkozhatnak a győzelem reményében nyílt csatába az egész brit flottával. Az 1916 elején kinevezett új főparancsnok, Reinhard Scheer admirális stratégiája a Németországot blokád alatt tartó brit flotta folyamatos zaklatására, tengeralattjáró-támadásokra és a brit partok elaknásítására épült, majd az erőviszonyok kiegyenlítődése után az ellenfélre nézve kedvezőtlen körülmények között akart csatát kierőszakolni. Miután II. Vilmos császár a semleges országok tiltakozása miatt 1916 áprilisában elrendelte a korlátlan tengeralattjáró-háború befejezését, az admirális ütközetre szánta el magát.
Scheer csak a brit flotta egy részét akarta előcsalogatni, hogy megtámadja és megsemmisítse azt, de nem tudta, hogy a német kódkönyv egy példánya a britek kezére jutott, így Londonban megfejtették üzeneteit. Az akciót a németek május közepére tervezték, de különböző nehézségek miatt csak a hónap végén vághattak bele. A csaléteknek szánt negyven hajó május 31-én futott ki Franz von Hipper admirális vezetésével, őt néhány órával később követte a főerő is - ugyanekkor indította útnak a brit parancsnok, Sir John Jellicoe admirális az egész brit flottát különböző skóciai kikötőiből.
Az ütközetre a dániai Jütland-félszigettől északra, a Skagerrak-szorosban került sor 1916. május 31-én, délután. A brit flotta számban felülmúlta a németet: 37 nehéz csatahajó és 113 könnyebb fegyverzetű hajó állt szemben a 21 német nehéz csatahajóval és 72 könnyebb fegyverzetű hajóval. A csata bevezetéseként von Hipper és az üldözésére küldött, Sir David Beatty admirális irányította brit egység bocsátkozott ágyúharcba mintegy tíz mérföld távolságból. A németek öt hajót vesztettek, de az angolok rövid idő alatt két csatacirkálót és négy csatahajót, amelyek több ezer emberrel fedélzetükön szálltak a hullámsírba. Beatty, nyomában immár az egész német flottával, észak felé hátrált megmaradt hajóival, ahol a németek legnagyobb döbbenetére bekacsolódott a harcba a Jellicoe vezette „Grand Fleet” is.
Az ütközet második szakaszában, este fél hétkor a két hajóhad kétszer is összecsapott, ezúttal a németek voltak hátrányosabb helyzetben, mert a lenyugvó nappal szemben kényszerültek harcolni. A hadvonalba felfejlődött brit flotta első ágyútüze visszavonulásra késztette Scheert, aki nem sokkal később, sorait rendezve újra felvette a harcot. Jellicoe ismét felülkerekedett, a német hajókat hetven közvetlen találat érte, a németek viszont egy újabb brit csatacirkálót küldtek a tenger mélyére. Scheer az éjszaka leszállta után elrendelte a visszavonulást, Jellicoe csapdától, illetve tengeralattjáró-támadásoktól tartva nem vette üldözőbe. A brit veszteség 6094 halott, 3 csatacirkáló, 11 egyéb csatahajó, német oldalon 2550 halott, 1 csatacirkáló és tíz csatahajó volt.
Jóllehet mindkét oldalon diadaljelentések jelentek meg az újságokban, a közvélemény Londonban és Berlinben is kiábrándultan, vereségként értékelte a csatát. Stratégiailag a britek érték el céljukat: ugyan számban több hajót vesztettek, de megőrizték hegemóniájukat a tengereken, a német flotta a háború végéig már nem bocsátkozott, bocsátkozhatott nyílt csatába.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
- 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
- Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
- A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
- Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
- Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
- Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
- Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike
- Bárói ranggal ismerték el a hazai orvoslás egyik úttörőjének számító Korányi Frigyes munkáját 20:20
- Sokáig férjéével is vetekedett Jackie Kennedy népszerűsége 18:05
- A világháború idején már sokan a másvilágra kívánták a kezdetben népszerű Raszputyint 17:05
- Elhibázott gazdaságpolitika és a túlzott fényűzés vezetett az iráni sah bukásához 16:05
- Apokalipszisnek gondolták, pedig csak az erdőtűz füstje miatt borult sötétségbe New England ege 15:05
- A befagyott orosz pokolban elolvadt Napóleon Grande Armée-ja 09:50
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát 09:06
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap