2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Mexikói forradalmárnőtől kölcsönözték Leia hercegnő ikonikus hajcsigáit

2017. január 17. 08:24

George Lucas 1977-ben tudatosan törekedett arra, hogy a Carrie Fisher alakította Leia hercegnőnek olyan megjelenést adjon, ami nem számított akkoriban divatosnak. Így a stáb a polgárháborúját vívó, 1910-es évekbeli Mexikó divatjához nyúlt vissza, ahol egy harcos és igen bátor tetteket véghezvivő, mára már az emlékezetből sajnos kikopott forradalmárnő küzdött a kormány osztagai ellen. Clara de la Rocha például egy alkalommal lovával átúsztatott egy folyón, és kiiktatta az ellenség kezében lévő elektromos állomást, hogy a lázadók az éj sötét leple alatt támadhassanak.

A tavaly év végén elhunyt Carrie Fishert általában leghíresebb szerepével, Leia hercegnővel (később már tábornok) kötik össze, akit pedig a legtöbb ábrázoláson az ikonikus, kakaós csigára emlékeztető, általában két órán át készülő hajkoronájával jelenítették meg. (Érdekesség, hogy a 2000-es években a Natalie Portman alakította Amidala hercegnőnél a csigák már két perc alatt felcsatolhatóak voltak.) Habár a Csillagok háborúja első része már 1977-ben megjelent, George Lucas rendező csupán 25 évvel később, egy Time-interjúban árulta el, hogy tudatosan törekedtek rá, hogy a hercegnőt alakító Fishernek olyan frizurája legyen, amely a 70-es években egyáltalán nem volt divatban. Egészen az 1910-es évekbeli Mexikóig nyúltak vissza, amikor a polgárháborút közel egy évtizeden át vívó latin-amerikai ország hölgyei körében – pontosabban hajfonataik között – a csigavonalas díszítés dívott.

Ki is lehetett volna a másolnivaló etalon a frizurát tekintve, mint az egyik leghíresebb – bár a történelem zivataros évtizedei miatt egyre inkább feledésbe merülő – női mexikói forradalmár, Clara de la Rocha. Bár egyes kritikusok szerint Leia hajkölteménye inkább a hopi indián divatra hasonlít, Eric Tang, a Texasi Egyetem kutatója az előbbi elmélet mellett tette le a voksát.

Mexikó véres évtizede

Porfirio Díaz mexikói elnök 1876 óta volt hatalmon, ugyanis minden választáson újra és újra diadalmaskodott. A háborúktól sújtott évek után hatalomra kerülő államférfi “regnálása” valódi és békés fejlődést hozott, azonban a társadalmi változások a szegényebb rétegeket fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe hozták, ugyanis a nagybirtokosok (a haciendák tulajdonosai) és oligarchák – sokszor a tettlegességig fajuló jogi csatározások során – kisajátították birtokaikat. 1907-ben Díaz ígéretet tett, hogy öregsége miatt többet nem indul a választásokon, ám 1910-ben meggondolta magát, és ellenjelöltjét, Francisco Ignacio Maderót börtönbe záratva újból elnyerte a posztot. Madero azonban megszökött cellájából, és fegyveres felkelésre hívta Mexikó népét.

Herculano de la Rocha lányával, Clarával már 1910-ben belépett a maderista mozgalomba, ahol a lány parancsnoki és ezredesi tisztséget kapott a Sinaloa szövetségi állambeli Culiacán városának 1911-es elfoglalása után. Később részt vett az apja által vezetett Casa de Moneda, vagyis a helyi pénzverde elleni támadásban, majd a Santuario templomért folyó harcban, amelyben megadásra kényszerítették a szövetségi erőket.

A culiacáni katedrálisért folytatott küzdelem során a felkelőket bekerítették a kormányerők, azonban a félelmetes mesterlövész hírében álló Clara a Tamazula folyó felett átívelő Cañedo híd alól tüzelve célzott fejlövésekkel egyesével szedte le a szövetségieket, akik végül felmenekültek a templom padlására. Miután megadták magukat, Clarát ezredessé nevezték ki a felkelők. Mivel Mexikóban nem szívesen ismerik el a nők bátor tetteit, ráadásul semmilyen írott forrás nem maradt fenn a lövésztudásával számos férfitársát megszégyenítő amazonról, híre már a közel egy évtizedig tartó forradalom utolsó éveire is megkopott, és inkább egyfajta legendaként élt tovább a felkelők körében.

A forradalmárok viszonylag hamar megdöntötték Díaz hatalmát, azonban a Madero-kormány sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a régi rendszer hívei – az Egyesült Államok támogatásával – ideiglenesen ismét magukhoz ragadták a hatalmat, ám a kaotikus viszonyok és a számos felkelői csoport között egyik kormány sem tudott huzamosabb ideig helyt állni. A hivatalosan az 1917-es querétarói alkotmány kiadásával lezáruló (valójában még évekig elhúzódó) polgárháború közel 1,3 millió mexikói életét követelve, köszönhetően a zsákmányszerző bandáknak, akik elkövetett bűneiket nemzeti céloknak kívánták beállítani.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
1910 és 1920 között számos mexikói asszony fogott fegyvert
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár