Gudbáj Lenin !

a sikersztori receptje

A filmet a berlini Nemzetközi Film Fesztiválon mutatták be először és rögtön a mozirajongók kultfilmjévé vált Németország szerte. Tény, a filmtörténet eddig nem ismert ilyen elképesztő sikert elért filmet Németországban: csak az elmúlt két hét során 1,8 millió német nézte meg az 539 példányban terjesztésre került filmet.

A kritikák ugyanakkor eléggé bizonytalanok a siker magyarázatában. Néhányan egyenesen arról beszélnek, hogy a keleti és nyugati németség végre a közös nevetésben egyesülhet.

A történet 1989 őszén játszódik a berlini fal lebontása után. Christiane Kerner (Katrin Sass), egyedül élő anya, a kommunista rendszer fáradhatatlan támogatója szívinfarktust kap, amikor megtudja, hogy Alex (Daniel Brühl) nevű fiát letartóztatták egy kommunistaellenes tüntetésen. Rögtön kómába esik, majd nyolc hónap múltán magához térve nem tudja, mi történik körülötte: a fal leomlott, mindent elárasztott a Coca Cola, gyermekei a keletnémet ipar termékeit a nyugati design elemeivel váltották fel, lánya nyugatnémet sráccal jár. A család orvosa figyelmeztet, ebben a kritikus helyzetben a legkisebb izgalom is halálos lehet.

Innentől kezdve Alex mindent megtesz, hogy 79 négyzetméteren fenntartsa az imádott keletnémet rendszer mindennapjait gyógyuló mamája számára. A legyengült Mutter egy újjáteremtett zöldborsó tapétás régi szoci bútorokkal berendezett keletnémet szobabelsőben piheg. Alex még egy filmest is beszervez, hogy elkészítse a régi keletnémet híradó, az Aktuelle Kamera adásait, melyet időnként videón adagolhat Muttinak.

A rendező Wolfgang Becker egy interjúban elmondta: "az emberek újra felfedezték az egykori keletnémet termékeket, a katonai kabátot és a retro designt. Ez a retro vonal leginkább a fiatalok nézőpontját tükrözi és minket ez érdekelt." Az oszik mai örökösei 55 euróért egy hétre hozzájuthatnak egy keletnémet rendőrkabáthoz, 250 euróért pedig kibérelhetik "Németország legnevezetesebb nappaliját", azt a lakást, melyben a filmbéli Kerner család éldegélt. A helyi bulvárlap szerint "tökéletes hely az osztalgia partyhoz!" A mozik az elővételben jegyet váltó nézőket arra kérik, hogy az előadásra hozzák magukkal kedvenc keletnémet szuvenírjüket. Jelenleg a német mozik előcsarnokában nem ritka látvány a kifakult cserkészpólóban feszítő, régi keletnémet lapokat olvasgató fiatal. Sőt, a pénztáraknál a bemutatást követő első héten a jó öreg keletnémet Deutschmarkot is elfogadták.

A 48 éves rendező nem kötődik személyesen a keletnémet múlthoz, sőt állítása szerint maga nem is osztalgiázik: "Nem valamiféle kihalófélben lévő távoli kultúráról készítettünk filmet. Kelet-Németország része a német mentalitásnak. A nyugat németektől alig különböző emberek nőttek fel ott. - mondta el a Berliner Zeitungnak. A négy játék és egy dokumentumfilmet készített rendező évekig kutakodott a Gudbáj Lenin témája után. Számos keletnémet ember életmódjának megfigyelése és a velük folytatott beszélgetések után arra jött rá, hogy "tipikusnak mondható keletnémet élettörténet nem is létezik, így a filmbeli sem tekinthető annak. Jó páran voltak, akik börtönnek tekintették hazájukat, és még ma is érezhető, mennyire utáltak ott élni. Mások egyszerűen csak megéltek ott. Egy ország "feeling"-jéhez szerettem volna közelebb kerülni".

A feeling megvan, de Becker egyelőre még nem igazán tudott megbarátkozni a váratlan sikerrel: "Okoz boldog pillanatokat is, de néha úgy látom, nagyon nagy hiba volt elkészíteni a filmet és reménykedem, hogy csak valaki elszámolta magát és a nézőszámot két tizedessel elírta."