Hitler elől rejtegették Leonardo mágikus erejű portréját

Csak Hitler kezébe ne kerüljön

Van egy olyan városi legenda Torinóban, amely szerint Leonardo állítólagos önarcképén olyan átható az itáliai polihisztor tekintete, hogy aki nézi, mágikus hatalomra tesz szert általa.

Egyesek szerint éppen mágikus ereje, s nem kulturális, eszmei értéke miatt, vagy gazdasági megfontolásból csempészték ki titokban Torinóból, és vitték Rómába a második világháború alatt a képet - attól tartva, hogy az alkotás Adolf Hitler kezére jut, aki ezáltal földöntúli erő birtokába kerül. Bármi is volt az elővigyázatosság oka, Leonardo műve volt az egyetlen olyan alkotás az értékes műkincseket és kéziratokat gyűjtő torinói Királyi Könyvtár (Biblioteca Reale) kollekciójában, amelyet akkor elszállítottak.

A könyvtár igazgatója, Giovanni Saccani azt mondja, senki nem tudja, hogy pontosan hol rejtegették Rómában a felbecsülhetetlen értékű műalkotást. "A legnagyobb titokban menekítették a képet a fővárosba olasz ügynökök, elkerülendő, hogy a nácik kezébe kerüljön" - nyilatkozta Saccani a BBC-nek. A nehéz helyzet miatt - ne feledjük, hogy a második világháború éveiben járunk - a kép szakszerű tárolása érthető módon nem volt biztosítva. Ma persze az egyik legféltettebb műkincs, amelyet a lehető legideálisabb körülmények között őriznek. A fényt száloptikás világítás adja (a mű nem kaphat természetes fényt), a hőmérséklet állandó, 20 Celsius fok, a páratartalom 55 százalék, a pormentes páncélterem minden pontját biztonsági kamerák pásztázzák, s természetesen riasztó védi a betolakodóktól.

A világháborús megpróbáltatások azonban nyomot hagytak a képen: barnás-vöröses foltok jelentek meg a papíron és mára teljesen eltűnt a 200 éve még látható latin felirat (Leonardus Vincius) a bal alsó sarokból. Mivel a károsodás annyira kiterjedt, a papír pedig oly törékeny, a mű helyreállítása meglehetősen bonyolult feladat lenne, így a szakértők úgy döntöttek, nem próbálják meg restaurálni a képet, ezért csak állagmegóvást végeznek rajta. A képet annyira értékesnek tartják, hogy csak miniszteri engedéllyel lehet elszállítani; legutóbb erre három éve, az olasz egység 150. évfordulója alkalmából nyílt mód, mikor a Savoia királyi család egykori vadászkastélyában, a Reggia di Venaria Reale-ban állították ki.

2012-ben a kutatók számára ritka alkalom nyílt a kép megtekintésére, amely során megmérték a papíranyag kromofór szintjét. A kromofór csoport a molekula azon része, amely az anyag színét adja; a kromoforok könnyedén elnyelik a kéket és a lilát, és hajlamosak visszaverni vagy tükrözni a vöröses, illetve sárgás fényt, ami a régi dokumentumok sárgás elszíneződését adja. Az olasz szakemberek megmérték, mennyi fényt ver vissza vagy tükröz a kép különböző hullámhosszú fénysugarakból, majd a kapott értékeket összevetették a különböző állapotú modern és régi papírokkal. A kutatócsoport azt találta, hogy Leonardo portréjának sárgás elszíneződését a nedves környezet okozta - talán zárt, nyirkos helyen őrizték. A tervek szerint kutatásukat később megismétlik, így láthatóvá válik, hogy a kép állapota tovább romlik-e vagy sikerül addigra megőrizni színeit.

Csillagászati összegért adták el

A képnek igen különleges története van. A krétarajzot feltételezhetően Torinóban, 1510 és 1515 között fejezte be Leonardo; sokak szerint maga az alkotó látható a képen, ám a reneszánsz géniusz abban az időben az ötvenes évei közepén járt, míg a rajz alanya inkább a nyolcvanhoz közelít. Ebből az ellentmondásból fakadóan egyesek úgy gondolják, hogy nem Leonardót, hanem apját, esetleg nagybátyját ábrázolja a krétarajz, de évszázadokon keresztül azt hitték, talán egy filozófus vagy az apostolok egyike lehet rajta.

Miután elkészült, a képnek hosszú időre nyoma veszett. A nagy műgyűjtő hírében álló Károly Albert szárd-piemonti király (1831-1849), Genova hercege 1839-ben szerezte meg az egész Európát széltében-hosszában beutazó Giovanni Volpato műkincskerekedő-kurátortól a torinói Királyi Könyvtár számára. Hogy ő hogyan jutott a portréhoz, rejtély, Volpato mindenesetre nem volt szívbajos és 70 ezer piemonti lírát kért gyűjteményéért a királytól. Csak összehasonlításképpen: egy orvos akkoriban ezer lírát keresett évente, viszont a csillagászati összeget Károly Albert sikeresen le tudta alkudni 50 ezer lírára. Volpato azonban nem az a kapzsi üzletember-fajta volt, hívja fel a figyelmet Saccani. "Nem csak a pénz motiválta. A kép árának lealkudásáért cserébe meggyőzte az uralkodót, hadd legyen a Királyi Könyvtár rajzgyűjteményének fizetés nélküli kurátora". A lenvászonból, gyapjúból és rongyokból készült papírra vetett rajzot később bekeretezték, majd a 20. században évtizedeken keresztül kiállították.

A művészettörténészeket régóta megosztja az a kérdés, hogy a portrén valóban az itáliai mester látható-e. Carlo Pedretti, a kaliforniai egyetemen Leonardo-kutatással foglalkozó Hammer Center igazgatója szerint igen, ugyanis a papír bal sarkában felfedezett aláírás, továbbá a papír kora, valamint az önarcképnek a többi Leonardo-rajzzal összevetése egyaránt azt erősíti meg, hogy a mester saját magát örökítette meg. A szakértő a portrét 1515-re datálja, amikor Leonardo hatvanhárom éves volt.

James Hall, az Önarcképek: egy kultúrtörténet című könyv szerzője jóval szkeptikusabb. "Leonardo buzgón dolgozott azért, hogy az önarcképek elterjedését megállítsa. Nagyon nem szerette azt az ideát, hogy egy műalkotásnak a művészt kell ábrázolnia. Azt akarta, hogy egy mű az eszményit jelenítse meg" - fejtegeti Hall, aki úgy véli, a krétarajz részben azért válhatott világhírűvé, mert nincs más ismert Leonardo-önarckép.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2022

• Lacikonyhák és társaik
• A gumigyártás és árnyoldalai
• A spanyol polgárháború külföldi önkéntesei
• A szabin nők közbelépése
• Hét híres fal
• Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
• Lajos Ágost és Marie Antoinette egybekelése
• A zalaújvári Festetics-kastély
• Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvője