A holland szégyen beismerése

fejpénzt kaptak

A büszkeség elsősorban Anna Frank 1942 és 1944 augusztusa között vezetett naplóján alapul, mely arról is szól, miként rejtegetett a nácik elől egy holland család csaknem két éven át egy kislányt, mígnem egy áruló miatt felfedezték, és lágerbe hurcolták egész családját. „A második világháború után a hollandok joggal tekintettek úgy magukra, mint hősökre” - mondja Ronny Nafthaniel a hágai Izraeli Információs és Dokumentációs Központ munkatársa. Az elmúlt két évben megjelent könyvek és cikkek sorozata azonban arra buzdít, árnyaltabban kell értelmeznünk a holland tolerancia fogalmát.

Hollandia második világháborús szerepének újraértelmezésében Jan Herman Brinks holland történész 2000-ben megjelent cikke kezdte a sort, amely arra emlékeztette a hollandokat, hogy Bernhard koronaherceg a háború előtt, igen sokat volt látható Hitler és más náci vezetők oldalán. A szerző arra is rámutatott, hogy a holland elit a kommunizmus legjobb ellenszereként tekintett a nácikra. Hollandia náci megszállását nemcsak hogy üdvözölték, de még egy kisebb koncentrációs táborral is készültek a német megszállás előtt.

Egy másik figyelemre méltó munka az Evelien Gans által publikált Kis különbségek című könyv, amely a holland zsidóság megszállást megelőző és követő üldözéséről számol be. A publikáció elnyerte a holland irodalmi társaság díját tavaly májusban.

Ám a legfelkavaróbb műnek az amszterdami történész és újságíró Ad van Liempt Fejpénz című könyve bizonyult. Van Liempt egy 54 tagú banda gaztetteit tárta fel, akik bujkáló zsidókat fejpénzért juttattak koncentrációs táborokba. A legújabb becslések szerint 8-9000 embert „adtak el” a náciknak, kb. háromszor annyit, mint azt korábban feltételezték. A szerző éppen e fejvadász csoport működésével magyarázza, hogy a holland zsidóság - népességi arányaikat tekintve - sokkal nagyobb arányban (összesen 108.000 ember) esett áldozatul az üldözéseknek, mint más európai országban.

A holland különítményt vezetőjük, Wim Henneicke után Henneicke-osztagként nevezték a nácik. Henneicke a németek ajánlatáig azzal töltötte napjait, hogy zsidó ingatlanokat igyekezet vandalizmusával megkárosítani, majd amikor a németek készpénzt ígértek a zsidókért, felhagyott barbár módszereivel. (Wim Henneicke-n kívül egyébként az összes többi különítményes álnéven szerepel, hogy a kollaboránsok gyermekeinek személyiségi jogai ne csorbuljanak.)

Van Liempt a holland karakter átértékelési kísérleteként értékeli könyvét: „A holland kultúrában már hosszú ideje jelen van az az idegengyűlölet, mely ma egészen új köntösben jelentkezik” - nyilatkozta nemrégiben a Time-nak adott interjújában a szerző. „A könyv sokkolta a holland közönséget, de fontos, hogy az Anna Frank imidzset kiegészítsük a második világháború alatti események szörnyű valóságával. Amikor majd arról olvasnak, hogy a fejvadászok miképpen kínozták holland honfitársaikat bujkáló zsidók után kutatva, átalakul minden korábbi elképzelés a holland toleranciáról.”