Fizettek az egyiptomiak, hogy rabszolgák lehessenek

A felfedezés Kim Ryholt, a Koppenhágai Egyetem egyiptológusának nevéhez fűződik, aki több rabszolgaszerződést talált egy ókori egyiptomi város, Tebtunisz szemétlerakójában. „E naptól kezdve a szolgád vagyok, havi két és fél rézdarabot fizetek, mint rabszolgadíjat a nagy isten, Soknebtunisz előtt” – olvasható az egyikben.

Ryholt Egyiptomban töltött évei alatt közel száz ehhez hasonló rabszolgaszerződést gyűjtött és hasonlított össze. A leletek teljesen szétszóródtak a világban, s szerte Egyiptomban, Európában vagy az amerikai kontinensen fellelhetők tiltott feltárásból származó másaik, de találkozhatunk velük Koppenhágában vagy a British Museumban is.

Ryholt volt az első, aki kollektívan elemezte a papiruszokat, s publikálta Elhivatottság Anubisznak címezve című cikkében. A dán kutató felfedezései között olyan szerződések is találhatók, amelyekben a leendő rabszolga az egész családja nevében írta alá a megállapodást: „A szolgád vagyok e naptól kezdve a gyermekeimmel és gyermekeim gyermekeivel” – olvasható a démotikus nyelven írt szövegben.

Nem teljesen egyértelmű, honnan volt a templomi rabszolgáknak jövedelmük, amiből ki tudták termelni a "havidíjukat"; Ryholt szerint különféle, munkaidőn kívüli tevékenységgel kereshettek pénzt. „A rabszolgáknak az ókorban, csakúgy, mint a modernebb időkben általában engedélyezték, hogy szabadidejükben pénzt keressenek” – fejtette ki Ryholt. A dán kutató elmondta, nagyon ritkán tudjuk meg erre a kérdésre a választ, bár egy példát említett, amelyben a forrásokból értesültünk, hogy egy Ptolemaiosz nevű rabszolga tolmácsolással szerzett némi pénzt.

Azonban az igazi rejtély az, hogy miért akart volna bárki önszántából rabszolgává válni. Ryholt érvelésében kifejtette, hogy ezeket az embereket nem valamiféle megmagyarázhatatlan mazochista vágy hajtotta, hanem a társadalmi hierarchia alján lévők így próbálták elkerülni még rosszabb sorsukat: a kényszermunkát.

Bár a szerződések rabszolgaként kötik meg ezeket az egyiptomiakat, azonban meg is védi őket a rabszolgamunka poklától, amelyek során például csatornát ásattak ki velük vagy más egyéb, akár halálos kimenetelű munkára kötelezték a szerencsétleneket. Azonban templomi rabszolgaként a mezőgazdaságban tevékenykedtek, így mentesültek a kényszermunkák kötelezettségei alól.

A kényszermunka kikerülésére szolgáló kiskapu valószínűleg csupán 60 évre volt nyitva, az i. e. 190 és 130 közötti időszakban, hiszen nincs más bizonyíték, hogy más időszakokban is működött ez a gyakorlat az ókori Egyiptomban. Ryholt úgy véli, az uralkodók hosszú távon nem engedhették meg maguknak, hogy potenciális munkások tömegeit veszítsék el a templomok javára, így körülbelül 2140 évvel ezelőtt megszüntették ezt a lehetőséget.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"