Tolsztojról vitáznak Oroszországban
2011. január 7. 08:14 The New York Times
Néhány hónappal ezelőtt egy vezető politikus az orosz irodalom egyik legnagyobb alakja, Tolsztoj rehabilitálására tett kísérletet. Az író halálának századik évfordulója alkalmából ez szükségtelen lépés lett volna, de Oroszországban tavaly legalább annyiszor polemizáltak Tolsztoj örökségén, mint a Háború és béke írójának életében.
Korábban
Az értelmiségiek többször is azzal vádolták meg az orosz ortodox egyházat, hogy egy nemzeti hőst egyszerűen feketelistára tettek. Az egyház ellenben azért támadta Tolsztojt, mivel szerintük az író a bolsevikok felemelkedéséhez nyújtott baráti jobbot. Ebben a csatában az író húzta a rövidebbet, mivel halálának századik évfordulója, 2010. november 20-a fanfárok és mindenfajta dicshimnusz nélkül zajlott – azt is mondhatnánk, szinte alig emlékeztek meg róla.
Szergej V. Sztyepasin egykori miniszterelnök az ortodox egyház fejének címzett levelében – elismerve a téma „hiperszenzitivitását” – megbocsátás tanúsítását kérte Tolsztoj ügyében, akit 110 éve közösítettek ki. „Ha megnézed a házat, ahol élt és alkotott, s amikor visszajössz, csak egy kis dombot látsz; emberileg és erkölcsileg is megrázó élmény – ezért döntöttem a levélírás mellett” – mondta el Sztyepasin.
Az íróval kapcsolatos ambivalens érzések felbukkanása újkeletű Oroszországban. A szovjetek Tolsztojt az irodalmi panteon legmagasabb polcára rakták, jórészt azért, mivel az író az októberi forradalmat megelőzően radikális filozófiai nézeteivel tűnt ki. A Háború és Béke, valamint az Anna Karenina olyannyira híressé tették, hogy egy kortársa Oroszország második cárjának nevezte; az így elnyert rangját aztán felhasználta az egyház, az erőszak, a húsevés, a rendőrség és a hadsereg ellen tiltakozó front szélesítéséhez.
Lenin rajongott Tolsztoj „elfojtott gyűlöletéért”, s az orosz forradalom tükrének tartotta – tette mindezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyta az író pacifizmusát és istenhitét. Halálának ötvenedik évfordulója előtt az SZKP Központi Bizottsága már két évvel korábban megkezdte az előkészületeket emlékműve leleplezéséhez.
A fél évszázada történt eseményeket össze sem lehet hasonlítani azzal, ami a centenárium évében zajlott. (Csehov születésének 150. évfordulójakor például maga Dimitrij Medvegyev államfő látogatott el az orosz irodalom másik óriásának szülővárosába.) Ugyan a kerek évforduló apropóján megjelent egy önéletrajzi film, de az alkotás forgatására Németországban került sor, angol és amerikai színészekkel. Andrej S. Koncsalovszkij producer minden minisztériumhoz bekopogott, de támogatást sehonnan sem kapott, ezért saját forrást kellett előteremteni a film befejezéséhez.
Mindez nem érte váratlanul Vlagyimir I. Tolsztojt, az író ükunokáját, Vlagyimir Putyin elnöki kampányának egyik irányítóját. Az író leszármazottja tíz évvel ezelőtt már kérte az egyházat, hogy vonja vissza ükapja exkommunikációját, de kérése süket fülekre talált. „Minden hatalomnak szüksége van arra, hogy valamilyen nagyságot adaptáljon. A jelenlegi kurzus ezt nem tette meg ükapámmal, vagy egyszerűen nem elég okosak. Vagy elég magabiztosak ahhoz, hogy azt mondják: nem kell nekünk” – fejtette ki.
Nagy megkönnyebbülést jelentett Vlagyimir I. Tolsztoj számára, hogy ügyéhez Sztyepasin is csatlakozott, akivel tizenöt éve ismerték meg egymást. „Értem, hogy az egyház valószínűleg nem fogja újra kebelére ölelni Tolsztojt” – mondta lemondóan Sztyepasin, aki ma már az Orosz Könyvszövetség elnöke – „de egy olyan ember, aki rendkívül sokat tett az orosz kultúráért… szóval arra számítottam, hogy megváltozik vele kapcsolatban az egyház hozzáállása”.
Az egyház – egy állami újságban, a Rosszijszkaja Gazetában közölt – válaszlevelében nem visszakozik, ugyanakkor elismeri Tolsztoj „hallhatatlan, gyönyörű munkáit”, s áldását adta arra, hogy az olvasók imákat mondjanak az évforduló alkalmából. A levél hangvétele azonban felettébb komor volt, az írót az orosz irodalom „legtragikusabb személyiségének” nevezi, aki „tehetségét az ország hagyományos spirituális és társadalmi rendjének aláásására használta”, s aláhúzza: „nem véletlen, hogy a bolsevikok vezére Leo Tolsztoj cselekedeteinek célját nagyra becsülte”.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
fasizmus
- A világháborúban és merényletekben is majdnem odaveszett Olaszország diktátora
- Magára hagyhatta volna szövetségesét Mussolini?
- Lánya kérését sem vette figyelembe Mussolini veje kivégzése során
- Valójában Karel Čapek testvérétől származik a sci-fi és a technológia legendássá vált szava
- A politikai megosztottságból emelkedett ki Franco tábornok diktatórikus rendszere
- Etiópia szégyenletes legyőzésével lett ismét császára Rómának
- Sűrűn tűzdelték botrányok az újraalapított cannes-i filmfesztivál történetét
- Bukása után a németek feltétlen kiszolgálója lett a korábbi szövetséges, Benito Mussolini
- Négyórás beszédet tartott az utolsó szó jogán a nemzetvesztő Szálasi Ferenc
- A lettek döntő többsége a függetlenségre szavazott 1991-ben tegnap
- Hollywood szinte összes díját begyűjtötte Audrey Hepburn tegnap
- Maiszúr tigrise sem tudott ellenállni a brit hódításnak Indiában tegnap
- Különutas politikája miatt romlott meg Tito viszonya Moszkvával tegnap
- Viktória királynő szabadítatta ki a csatornaépítéssel is foglalkozó 1848-as hőst 2024.05.03.
- Egy kertész lányát vette el a később női ruhában bújkáló jakobinus vezető 2024.05.03.
- Az Eufrátesztől a Magyar Királyságig tartott a kétszer is trónra ültetett II. Mehmed birodalma 2024.05.03.
- Börtönbe zárták a Mediciek a politikatudomány megteremtőjét, Machiavellit 2024.05.03.