Helyi divattal igazolják a Seuso-kincsek eredetét

2008. március 13. 11:00

A balatoni halaktól a nemzetközi vitákig

A Seuso-kincs az antik kultúra egyik legértékesebb lelete. Tizennégy ismert darabjának - rézüst (ebben volt a kincs többi darabja), ezüstedények, tálak, kancsók és egy szelence - összsúlya 65,5 kilogramm, anyaguk szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. A lelet a nevét az egyik tálra vésett versben megörökített tulajdonosáról, bizonyos Seusóról nyerte Az eredetre utaló egyetlen perdöntőnek tűnő bizonyítékot ezüstszulfid írással marták egy hetven centiméter átmérőjű ezüsttálca közepét díszítő dombormű körszegélyébe.

Szakértők szerint az ezüstkészlettel megajándékozott Seuso (vagy Sevso) minden bizonnyal igen gazdag hadúr, avagy a római birodalom tartományi főtisztviselője volt, aki az ezüsttárgyak több-kevesebb pontossággal megállapítható keletkezési életkorából ítélve az i. sz. 4. században élhetett. Székhelyére egy korabeli palotát és a kertjében lakmározó társaságot ábrázoló relief, illetve vadász-halász életkép utal: a tó vizében ficánkoló hal fölött ez a felirat olvasható: Pelso (azaz Balaton).

A rendkívül kalandos sorsú leletet - a magyar rendőrség jelenlegi információi szerint - az 1970-es években kutatta föl a Balatonhoz közeli Polgárdi környékén Sümegh József amatőr régész. Hivatalos bejelentést nem tett, feltételezhető, hogy a kincs darabjait az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni. Elegendő bizonyíték azonban nincs, mivel Sümeghet 1980. december 14-én egy Polgárdi közelében lévő romos, földbe vájt kunyhóban felakasztva találták. Akkor öngyilkosságot állapítottak meg, mára azonban egyre több adat szól a gyilkosság mellett.

Ugyanott a rendőrség egy nagyméretű tárgy elrejtésére alkalmas, sebtében betemetett üreget is talált. Egy későbbi szakértői vizsgálat bebizonyította, hogy az üreg aljáról vett talajminta azonos az ezüstök elrejtésére és tárolására szolgáló rézüstön talált talajdarabokkal. 2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy a kincseket Sümeghgel együtt ő ásta ki a Polgárdi melletti bányában, a két nagy üstbe rejtett negyven darabos leletet eladogatták. Lelkes állítása szerint három másik, a titkot ismerő barátja furcsa körülmények között halt meg.

A leletnek a gyilkosság után nyoma veszett, feltételezhetően közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai piacra. A tizennégy ismert darabot a Scotland Yard nyomozása szerint 1980 és 1987 között vásárolták meg különböző gyűjtők egy libanoni születésű kereskedőtől, Halim Korbantól, aki hamis libanoni exportpapírokat mellékelt hozzájuk. Az első hat tárgyat Sir Peter Wilson, az angol Sotheby's árverési cég azóta elhunyt elnöke vette meg, ő vonta be az üzletbe lord Northamptont. A lord később a Sotheby's révén, nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat. A világsajtóban közölt cikkekre figyelt fel két magyar régész, akik rájöttek: az a csodálatos értékű ezüstkincs, amelyről a néhai Sümegh József ismerősei beszéltek egymás között, feltehetőleg azonos a Seuso-kinccsel.

A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, s perbe szállt lord Northamptonnal, ugyanígy tett Libanon és Horvátország is, igaz a tárgyalás kezdete előtt Libanon elállt követelésétől A pert Magyarország és Horvátország is elveszítette, mert az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a 40 millió font (kb. 16 milliárd forint) kikiáltási árú leleteket. Így az obskurus származású ezüstedények a lord birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak.

A magyar régészek valószínűsítik a lelet magyarországi eredetét, hiszen a legnagyobb ismert tálon olvasható az első tulajdonos neve, továbbá a Balaton egykori latin neve is. Nyomós érvnek tartják azt is, hogy 1878-ban Polgárdi területén kiástak egy összecsukható ezüst étkezőasztalkát, amely mintája, mérete alapján ehhez az étkészlethez tartozhatott. A kincset rejtő fémüsthöz hasonló technikájú és anyagszerkezetű rézüstöket addig csak a nyugat-magyarországi Pannóniából ismertek a szakemberek, azokat is a Balaton vidékéről. Szabadbattyán környékén, a Sárvíz mentén, Polgárdi közelében folyik egy hatalmas római kori villa feltárása, vélhetően ez lehetett Seuso vagy egy hasonlóan gazdag úr tulajdona. (Feltételezések szerint Seuso valamelyik barbár betörés idején rejthette el kincseit.)

A magyar kormány továbbra is szeretné a kincseket visszaszerezni. A kulturális tárca Seuso Titkársága 2000 áprilisában tízmillió forintot ajánlott fel annak, aki olyan tárgyat szolgáltat be, amely a szakértők által is kétséget kizáróan része a Seuso-kincs néven ismertté vált késő római ezüstleleteknek, és eredettörténetének révén bizonyítja a Seuso-kincs pontos magyarországi lelőhelyét.

2006. október 8-án bejelentették, hogy a brit tulajdonos eladná a Seuso-kincseket. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium erre levélben tájékoztatta a Seuso-kincsek zártkörű bemutatását lebonyolító londoni Bonham's aukciósház elnökét a Magyar Köztársaság Seuso-kincsekre vonatkozó hivatalos álláspontjáról: a magyar jogszabályok értelmében a kincsek a magyar állam tulajdonát képezik, ezért a magyar állam tulajdoni igényét továbbra is fenntartja és ezzel kapcsolatban minden lehetséges jogi lépést megtesz.

A BÁV Zrt. Aukciósháza 2008. március 19-én, szerdán 17.00 órakor "Mesélnek a műkincsek" című előadás-sorozatának első kötetlen beszélgetése során a Seuso-kincsek rejtélyét eleveníti fel. Az előadás választ ad arra, hogy hol tart jelenleg a több mint 30 éve húzódó ügy, kinek a tulajdonában vannak a műkincsek, felbukkanhatnak-e még további darabok a leletből, nyomon követi az eddigi események krimibe illő történetét, és nem utolsó sorban részletesen bemutatja a leletanyag ismert darabjait. Az előadást Tűzkő Péter, a BÁV Zrt. kereskedelmi vezetője vezeti. Helyszín: BÁV Aukciósház, Apszis terem, Budapest V. kerület, Bécsi u. 3.

(Múlt-kor/MTI)
Címkék
Haza, szeretet
MNM Báthori István múzeuma
vajavar.hu

Játsszon!

Honnan származik a következő idézet? „Harcoljatok Allah ösvényén azzal, aki harcol veletek... Harcoljatok ellenük, amíg meg nem szűnik a kísértés és Allah hite nem győz...”

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma