Művészet a Mediciek fénykorából

A Mediciek útja a hatalomig

A 15. században Firenze, Itáliának ez a 70.000 lakosú városállama Európa egyik gazdasági nagyhatalma. Ekkorra már Toszkána jelentős részét meghódította, Pisa, Livorno, Volterra, Arezzo neki adózik, de gazdagságának nem ez az elsődleges forrása, hanem textilipara, kereskedelme és pénzügyletei. Kereskedői, bankárai, kézművesei és hivatalnokai összesen 21 céh (arte) tagjai, melyek közül a legerősebbek a Kereskedők (Calimala), a Gyapjúszövők (Lana), a Selyemszövők (Seta) és a Bankárok (Cambio) céhe. A városköztársaság legfőbb irányító testülete a Signoria, amelynek tagjai a kéthavonként választott priorok, élén pedig az igazság zászlóvivője, a gonfaloniere della giustizia áll. A politikai testületek közé tartozik még két tanács, a városé (comune) és a népé (popolo), továbbá rendkívüli hatalommal felruházott hatóságok (balie) és az alkalmanként összehívott népgyűlés, a parlamento.

A polgárság már a 13. században fölébe kerekedett a nemességnek, de előbb a császárpártiak (ghibellinek) és pápapártiak (guelfek), később a tulajdonosi rétegen belüli, valamint a pénzoligarchia és a bérmunkások közötti  ellentétek folyamatos politikai küzdelmek színterévé tették a várost. Mindez azonban Firenze gazdasági virágzását alig vagy csak rövid időszakokra károsította. A posztót és selymet előállító műhelyek termelték az értékes árut, a kereskedelmi és banki ügyletek bonyolítása szerte Európában zavartalanul folyt, a firenzei aranyforint, első kibocsátása, 1252 óta folyamatosan őrizte értékét és jó hírét.

Ebben a környezetben lettek egyenlők közt az elsők a Mediciek. A Strozzi, az Albizzi, a Pazzi, a Rucellai, az Antinori és más kereskedő-bankár családok közül először Giovanni di Averardónak (1360-1429) köszönhetően tört élre a Medici-család. Fia, Cosimo il Vecchio (1389-1464) idejében a Medici-bankoknak, amelyek a pápai jövedelmek kezelésével is nagyban gyarapodtak, már fiókjaik voltak Velencében, Rómában, Brugge-ben, Lyon-ban és Avignon-ban, amiként áruik is jelen voltak a kereskedelem minden fontos központjában Valenciától Genováig és Lübecktől Kölnig. A gazdaságban elfoglalt vezető helyük egyre növelte politikai szerepüket.

1429-ben, amikor apja örökébe lépett, Cosimo már jelentős pénzügyi-kereskedői gyakorlattal rendelkezett, emellett kétszer választották priorrá és követi megbízásoknak is eleget tett. Az oligarchián belül azzal tudta hatalmát megerősíteni, és a kevésbé tehetősek támogatását megszerezni, hogy a legnagyobb vagyonokat a köz érdekében megnyirbáló adótörvényt fogadtatott el a Signoriával. A rivális Rinaldo degli Albizzi elérte ugyan, hogy 1433-ban száműzzék, de a város vezetése már 1434-ben visszahívta. Ezután ő száműzette legveszélyesebb ellenfeleit, és a tisztségviselői választások befolyásolásával elérte, hogy a köztársasági intézményrendszer formális fennmaradása mellett Firenze tényleges vezetőjévé váljék.

A "Köszvényes" Piero de'Medici (1421-1469) sikerrel őrizte meg a Mediciek vezető pozícióját, amelyet belülről a Luca Pitti szervezte összeesküvés, kívülről a Velence által indított háború veszélyeztetett. Fia, az il Magnificónak nevezett Lorenzo de'Medici (1449-1492) a Hetvenek tanácsának létrehozásával biztosította, hogy csak feltétlen hívei vehessenek részt a kormányzásban. Anélkül, hogy bármiféle nemesi rangja vagy kormányzati tisztsége lett volna, Firenzében és külföldön egyaránt a városállam vezetőjének tekintették.

Előzőleg, 1478-ban azonban öccse, Giuliano áldozatul esett a IV. Sixtus által is támogatott Pazzi-féle összeesküvésnek, amit ő maga csak szerencsével élt túl. A merényletet követő megtorlás kiváltotta a Kúria haragját, és 1479-ben Lorenzo csak bátor személyes közbelépéssel tudta elhárítani a pápával szövetkező nápolyi király fegyveres támadását. Ezután az írók, filozófusok és művészek tudós barátja, maga is költemények szerzője, rendkívüli diplomáciai tehetséggel, több mint egy évtizeden át  őrködött az itáliai államok hatalmi egyensúlya fölött.

A Medicieket már két évvel Lorenzo halála után elűzték Firenzéből. A fanatikus szerzetes, Savonarola teokráciája, és újabb köztársasági intermezzo után, immár gyökeresen megváltozott körülmények között, 1512-től kezdve kerültek ismét a város élére.

1. Humanizmus és reneszánsz Firenzében
2. A Mediciek útja a hatalomig
3. A család fénykora