2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Botránykönyv a CIA történetéről

2007. július 31. 11:00

Egy két évtizede a New York Times-nak dolgozó zsurnaliszta szerint sokszor a szerencsétlenkedő szervezet baklövései formálták a 20. század történetét.

Szeretők, tetőfedők és szovjet informátorok

A könyv a szervezet 1947-es alapításától eltelt 60 évet 50 ezer, a CIA levéltárából származó dokumentummal idézi meg, és ezen felül közel 300, az ügynökség múltbeli és mai alkalmazottaival, köztük 10 egykori igazgatóval készített interjú is szerepel benne. A konklúzió igen lesújtó: Weiner szerint "a nyugati civilizáció történetének leghatalmasabb állama képtelen volt egy elsőrangú kémszolgálatot létrehozni", és ez a hiba 60 éve jelent veszélyt Amerika biztonságára.

A szerző Legacy of Ashes című könyvében egy olyan ügynökség képét vázolja fel, amely több időt töltött hibái eltussolásával és más kormányok megbuktatásával, mint az Amerika ellenségeiről való információgyűjtéssel, és amelynek a koreai háborútól a 9/11-es támadásokig egyáltalán nem sikerült megjósolni vagy megakadályozni egyetlen nemzetközi válságot sem.

A könyvből megtudhatjuk, hogy valójában mi is volt a híres mítoszok mögött, így fény derül az alacsony szintű források megbízhatatlanságára és kiszámíthatatlanságára is.

Igen tanulságos, amikor 1953-ban a CIA elküldte első ügynökét Moszkvába, akit hamarosan elcsábított orosz házvezetőnője. A nő azonban a KGB ezredeseként szolgált, és ezért az ügynököt hamarosan az erről készített fotókkal tartották sakkban. Kelet-Európa igazi kudarcot jelentett: a hidegháború elején a szervezet majdnem minden ügynökét elkapták és megölték; a lengyel hírszerzés pedig közel egymillió dollárt zsebelt be egy hamis hírszerzési hálózat felállításáért, így az USA gyakorlatilag az ellenséget pénzelte.

A koreai háború alatt a CIA 200 ügynököt állomásoztatott Szöülban, akik közül viszont egy sem beszélte a helyi nyelveket - derítette ki Weiner. 1952-ben a CIA helyi igazgatója ezért arra a keserű megállapításra jutott, hogy "mindegyikük vagy csak kitalálta a jelentéseit vagy valójában a kommunistáknak dolgozott".

A dolgok kicsit "simábban" mentek a fő ellenséggel szemben - állapítja meg a szerző. Ennek ellenére egy 1956-os belső jelentés azt regisztrálta, hogy a Szovjetunióban toborzott 20 kémből csak kettőnek volt kormányzati vagy katonai kapcsolata, és az egyik legfőbb forrás pedig egy leszerelt orosz veterán volt. Öt évvel később sem volt jobb a helyzet: amikor 1961-ben felhúzták a berlini falat, a CIA legjobb helyi ügynökei egy újságos és egy tetőfedő voltak. Nem meglepő hát, hogy szintén ebben az évben a CIA 500 interkontinentális orosz rakétával fenyegetett, amikor valójában csak 4 volt aktív készenlétben a szovjet oldalon.

1994-ben aztán részben elismerték a hibákat: a CIA Reagan, Bush és Clinton elnököknek küldött jelentésében az szerepelt, hogy a szovjet katonai erőforrásokról évtizedeken át Moszkva által kontrollált informátorok tájékoztatták őket, és mindvégig tisztában voltak ezzel.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár