Válaszokat szeretnének az amerikai kémhajó túlélői

1967 májusában a USS Liberty Afrika partjainál cirkált, majd azt a parancsot kapta, hogy a Földközi-tengeren kísérje figyelemmel az Izrael és az arab államok között kibontakozó feszültséget. Június 8-án a hajó nemzetközi vizeken hajózott, nagyjából 20 kilométerre Egyiptom partjaitól. Tiszta, napos idő volt, néha felderítő repülőgépek köröztek a hajó fölött. Délután 2-kor éppen befejeztek egy gyakorlatot, és a legénység a következő feladatra várva pihent.

A hajó támadás alatt

Ekkor azonban robbanás remegtette meg a hajót, majd izraeli vadászgépek  rakétával lőtték a fedélzetet és a hidat. A fedélzeten tüzet oltó katonákat a repülőgépek gépágyúval ölték meg, így hamarosan 800 lyuk tátongott a hajón, és csaknem elsüllyedt. A 40 évvel ezelőtti támadás 75 percig tartott, 34 amerikai katona vesztette életét, 173 pedig megsebesült. Az izraeli kormány azonnal elismerte felelősségét, és a támadást súlyos hibának nevezte, amit "a harc hevében követtek el". Azzal érveltek, hogy a Libertyn a felhúzott amerikai lobogó ellenére nem látszott a felségjel, és a naszád nagyon hasonlított egy egyiptomi szállítóhajóhoz. Végül kárpótlást fizettek a halott és sebesült tengerészek családjának.

Az amerikai kormány elfogadta a magyarázatot. A haditengerészet vizsgálatot indított, és pár héten belül elkészítette a jelentését. Az összegzés szerint "a meglévő bizonyítékok arra utalnak, hogy tévedés történt... Nincs arra utaló nyom, hogy a támadás az amerikai hajó ellen irányult volna." A Liberty 300 fős legénységének kétharmada bátorságáért és sebeiért kitüntetést kapott, bár a ceremónia külsőségek nélkül zajlott. William McGonagle kapitány a legmagasabb amerikai hadikitüntetést (Medal of Honor) a haditengerészet washingtoni központjában vehette át, holott az ilyen ceremóniákat általában a Fehér Házban rendezik. A legénység megértette az üzenetet: hallgatni kell a történtekről.

Mentés közben

A megtámadott Liberty legénysége ezért azt gondolta - és ma is azt gondolja -, hogy a támadás szándékos volt, és a kormány elleplezte az igazságot. A matrózok először csendben maradtak, ahogy parancsolták nekik, de az évek során kétségeik és nyíltságuk csak fokozódott. Ma a veteránok azt szeretnék, ha az esetet újra elővennék, és megtudhatnák, miért is támadták meg őket. A túlélők pénzt gyűjtöttek a jogszerű kutatásokra és a nyilvánosság bevonására. Úgy gondolják, hogy az izraeli kormányt erősen támogató amerikai politika gyökerei részben a Liberty agyonhallgatásához nyúlnak vissza.

Mások viszont nem értenek egyet a legénység által előadott történettel. David Siegel, az izraeli nagykövetség szóvivője, egy korábbi nyilatkozatában azt írta, hogy a különböző hivatalos vizsgálatok mind ugyanazt az eredményt hozták: "A Liberty incidens tragikus tévedés volt." A. Jay Cristol, nyugalmazott pilóta, és az amerikai katonai igazságszolgáltatás tisztje 10 évig vezette a vizsgálatokat, és egyetért a kormánnyal: a háborús zűrzavar, a hiányos kommunikáció és a hajó téves azonosítása vezetett a támadáshoz. "Együttérzek a legénység tagjaival. Tragikus módon rosszkor voltak rossz helyen" - állítja Cristol.

Furcsa azonban, hogy amikor két évvel ezelőtt a veteránok szövetsége jelentést készített arról, hogy Izrael háborús bűnt követett el a hajó mentőcsónakjainak szétlövésével, az amerikai hadsereg elutasította a további vizsgálatokat. A legénység más tagjai a mai napig tűnődnek azon, hogy mit tudhatott meg a Liberty, hogy pusztulnia kellett. A válasz szerintük egyszerű: a támadás után alig egy nappal Izrael meglepetésszerű támadást indított Szíria ellen. A Liberty így minden bizonnyal korábban tudott a villámháború terveiről, mint az elfogadható lett volna az izraeli hadseregnek - állítják.