Rejtélyes trükkökkel dolgoztak a reneszánsz festők

2006. május 31. 11:30

A da Vinci-kód kapcsán milliókban tudatosodott, hogy a reneszánsz egyik legnagyobb alakja milyen `trükköket` alkalmazott festményein, amelyekből aztán évszázados rejtélyek születtek. Nem Leonardo volt az egyetlen. Kortársai és a következő 100 év művészei közül sokan speciális tükrök és lencsék segítségével készítették képeiket.

Üvegpor csillog a reneszánsz remekművekben
Mitől nyerték csillogóan selymes hatásukat Tintoretto képei és a velencei reneszánsz festmények? Elekromikroszkóppal végzett új vizsgálat tárta fel a titkot: üvegport kevertek a festékbe.
Volt egy korszak a festészetben, amikor a mesterek arra törekedtek, hogy műveik minél tökéletesebben hasonlítsanak a valóságra. Főként a flamandok, és az olaszoknál Caravaggio művei annyira realisták, hogy már-már fotográfiának tűnnek. Az utóbbi években merült fel a gyanú a kutatókban, hogy e mögött valami "trükk" lehet. A gyanú megalapozottnak bizonyult. Caravaggio, Van Dyck, Vermeer, Memling, Raffaello, Velázquez, Ingrés és mások ugyanis tükrökből és lencsékből álló optikai rendszerekkel vetítették vászonra a kiválasztott témát és ezt a képet rajzolták körül, majd festették ki.

Roberta Lapucci, a firenzei egyetem tanára több cikket publikált a témában, amelyekben elmélete alátámasztására számos tényt sorol fel. Az optikai rendszerek alkalmazása, ugyanis nyomokat hagyott a kész festményen: nagyrészt olyan hibák fedezhetők fel rajta, amelyek a lencsék beállításával kapcsolatosak. A festőnek el kellett mozdítania azokat, hogy a kompozíció más-más részletekre fókuszáljon, de ez a változtatás az egységes perspektíva rovására ment.

Caravaggio: Emmauszi vacsora

Szemléletesen kimutatható ez például Caravaggio Emmauszi vacsoráján, amelyen a közeli kezek kisebbnek látszanak, mint a távolabbiak, a gyümölcsök a kezekhez viszonyítva aránytalanul kicsik. A másik hiba a lencsék kezdetlegességéből adódott. Az akkor használatosak ugyanis homorúak voltak és fordított képet vetítettek a vászonra. Jobb oldalon mutatták, ami a valóságban baloldalon volt, és fordítva. Példa rá ugyancsak Caravaggio balkezes Bacchusa. David Hockney amerikai művész szintén eljutott arra a véleményre, amelyet Lapucci képvisel. Szerinte ezzel magyarázható, hogy a XVI. század festészetében annyi balkezes portré van.

Később, az optika fejlődésével, ezek eltűntek. Az elmélet mellett szól az is, hogy Caravaggiónak nincsenek sajátkezű rajzai, vagy tanulmány-vázlatai. Úgy állíthatta be modelljeit, mint rendező a színészeket, majd megfestette a vászonra vetített képmásukat. Később sok művész használta ezt a technikát olyan mozdulat, vagy arckifejezés rögzítésére, amelyet egyetlen modell sem tudott volna olyan sokáig tartani, mint ameddig a festő megfesthette volna.

A technika alkalmazásáról annak idején persze a festők hallgattak, mert a vaskalapos akadémikusok nem kedvelték a "kis fényes üvegkorongokat" és könnyen eretnekséggel vádolhatták használóikat.

(Múlt-kor/MTI)

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma