Meghal Kemény Zsigmond
2004. szeptember 13. 12:06
Ősi, fejedelmi családban született 1814. június 12-én. Édesapját korán elvesztette, a családi örökség miatt folyt viszályok egész ifjúkorát megnehezítették, s ő maga később, fővárosi író, szerkesztő létére, tartós pénzzavarokkal küzdött. Zalatnán, majd 1823-tól Nagyenyeden tanult, ahol Szász Károly hatására a joggal és a politikával kezdett el foglalkozni. Jogi tanulmányait Marosvásárhelyen fejezte be, majd az erdélyi főkormányszéknél szolgált. 1839 és 1840 között a bécsi orvosi egyetem előadásait látogatta. Hazatérve Kolozsvárra költözött, s az Erdélyi Híradó egyik szerkesztője lett, de cikkeket írt a Nemzeti Társalkodónak is. Barátságot kötött Wesselényi Miklóssal. Az 1834-es országgyűlés óta, a `mérsékelt ellenzék` híveként tevékenyen vett részt az erdélyi politikai megmozdulásokban. Irodalmi munkásságát szépirodalmi dolgozatokkal, történeti tanulmányokkal és politikai röpiratokkal kezdte. 1843-ban írt röpiratában (Korteskedés és ellenszerei) a megyék önkényeskedésére világított rá. Előbb Széchenyi híve, majd 1846-ban Eötvös József és a centralisták mellé állt. 1847-ben Pestre költözött és a Pesti Hírlap munkatársa lett. A szabadságharc idején belügyminiszteri tanácsos, majd a `békepárthoz` csatlakozott és a kiegyezés érdekében dolgozott. Világos után bujdosni kényszerült, majd internálták. Ekkor írta híres röpiratait: Forradalom után és Még egy szó a forradalom után. Az 1850-es években a Pesti Napló szerkesztőjeként a passzív ellenállás egyik szervezője, majd a kiegyezés egyik előkészítője és kidolgozója volt. Első regényei régi korok romantikus és tragikus eseményeit idézték. Legjelentősebb műveit az 50-es években írta. Előbb a társadalmi regények és elbeszélések (A szív örvényei, Férj és nő, Ködképek a kedély láthatárán, Szerelem és hiúság), később a történelmiek (Özvegy és leánya, Rajongók, Zord idő) voltak túlsúlyban. Regényeiben a sötét háttérbe rendszerint tragikus történetet állított be. Hősei nem közönséges emberek. Botlásaikért aránytalan büntetéssel bűnhődnek. Mesemondása nehézkes, vontatott. Tanulmányai és esszéi sorában kitűnő jellemrajzot írt a két Wesselényiről, Széchenyi Istvánról, id. Szász Károlyról. Elemezte a társadalom és irodalom viszonyát. Ezek a tanulmányai az 1850-es években nagyban hozzájárultak az irodalmi ízlés tisztulásához és a népiesség elismertetéséhez. A kiegyezés után már alig volt politikai szerepe. A szerkesztés, az éjszaka végzett túlhajtott írói munka, zilált anyagi helyzete és a politikai izgalmak felőrölték idegeit. Még a Kisfaludy Társaság elnökségét is (1866-tól) egyre inkább csak forma szerint látta el. Betegsége mindjobban elhatalmasodott rajta, elméje elborult. Hazatért Erdélybe, öccsének pusztakamarási birtokán hunyt el. Emlékére Tolnai Lajos 1878-ban irodalmi társaságot létesített Marosvásárhelyen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Nagycsütörtökön mondta el utolsó miséjét Győr püspöke, Apor Vilmos tegnap
- Trágyadomb mentette meg a haláltól az ablakon kidobott prágai hivatalnokokat tegnap
- Törőcsik Mari nercbundája is kalapács alá kerül a Fábián Juli Emlékalapítvány által szervezett árverésen tegnap
- A 19. század hangulatát idézi az újonnan nyílt múzeumposta Hollókőn tegnap
- A török nyomdászatot megalapozó diplomatáról rendeztek konferenciát Ankarában tegnap
- Nem temethették egymás mellé a híres gengszterpárt, Bonnie-t és Clyde-ot tegnap
- Magyar grófból vált Magadaszkár királyává a kalandos életű Benyovszky Móric tegnap
- 2024.05.22.
