Új megvilágításban a finnek világháborús szerepe

2005. augusztus 22. 13:02

A Szovjetunió 1991-ben történt megszűnte, és ennek következtében a finn-szovjet barátsági szerződés okafogyottá válása óta Finnországban széles körben elterjedt mítosz, hogy az ország a második világháborúban hősies harcokkal védte meg függetlenéségét a túlerőben lévő ellenséggel szemben. Egy nemrég előkerült okmány azonban ennél valamivel árnyaltabb megvilágításba helyezi a történteket.

Korábban

Szovjet tervek Finnország megszerzésére

Egy nemrégiben megjelent könyv szerzője, Kimmo Rentola finn politikatörténész szerint a szovjet vezetés Finnországgal kapcsolatban nem gyors forradalmi változásban, hanem fokozatos szocialista átalakulásban gondolkodott - olvasható a Helsingin Sanomatban.

Toiovo Mikael Kivimäki

Erkki Tuomioja finn külügyminiszter a múlt héten nyilvánosságra hozta azt a jegyzőkönyvet, amelyet annak idején Toiovo Mikael Kivimäki berlini finn nagykövet emlékezetből készített Hermann Göring birodalmi marsallal, Hitler helyettesével 1941 június végén folytatott beszélgetéséről. Ebből kiderül: Göring már a finn-szovjet téli háború során, 1940 februárjában azt tanácsolta Finnországnak, hogy kössön békét a szovjetekkel és megígérte: egy későbbi időpontban Finnország "visszakap mindent, amiről le kell mondania és még ráadást is hozzá".

Kivimäki számos érdekes részletről számolt be a személy szerint az akkori finn külügyminiszternek, Rolf Wititingnek megküldött jegyzőkönyvben. A beszélgetés során, amelyre abból az alkalomból került sor, hogy a nagykövet finn kitüntetést nyújtott át Göringnek, a marsall kijelentette: Finnország kijelölheti jövendő keleti határát, ha majd befejeződött a háború a "Kelet démona" ellen. Oroszországban meg kell semmisíteni a kommunizmust és kis államokra kell felosztani az országot, hogy "azok soha többé ne jelenthessenek veszélyt a nyugati civilizációra" - idézte a nagykövet a birodalmi marsallt.

A nemrég előkerült okmány tanúsága szerint Göring Finnország leendő keleti határát az 1940-es határtól jóval keletebbre rajzolta meg. Göring azt ajánlotta, hogy a finnek kebelezzék be - Murmanszkkal együtt - a Kola-félszigetet, a Fehér-tengeri partvidék egy részét, Orosz-Karéliát, sőt még Szentpétervárt, az akkori Leningrádot is, mivel ellenkező esetben "mindig fenn fog állni Finnország fenyegetettsége". Ezért Leningrádot éppen úgy el kell pusztítani, mint Moszkvát - mondta.

Heikki Ylikangas finn történész a Tuomioja külügyminiszter sógorának, Pekka Raivionak hagyatékából előkerült okmány által megerősítve látja azt a véleményét, amely szerint Finnország az 1939-1940-es téli háborút elsősorban azzal a szándékkal fejezte be, hogy revansot vesz majd érte. Másodszor pedig a háború 1941-1944 évi folytatása a hitleri Németország oldalán Ylikangas szerint nemcsak a téli háborúban elveszített területek visszaszerzését célozta, hanem a Nagy-Finnország megteremtésével kapcsolatos elképzelések valóra váltását is.

Tarja Halonen finn köztársasági elnök asszony a Finnországban széles körben elterjedt történelmi szemlélet enyhített változatával március elején komoly bosszúságot okozott Moszkvának. Párizsban, a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetében mondott beszédében ugyanis többek közt azt állította, hogy Finnország a második világháború idején két külön megvívott háborúban "jelentős külső segítség nélkül" két ízben is megakadályozta, hogy a Szovjetunió megszállja. Azt sugallta, hogy Finnország kizárólag függetlenségét, a demokráciát és gazdasági rendszerét védelmezte, de nem ejtett szót arról a vitathatatlan tényről, hogy Finnország titkos katonai szövetséget kötött a hitleri Németországgal és tudatosan kiprovokálta a háborút a Szovjetunióval.

(Múlt-kor/Panoráma)