Magyar kivándorlók utaztak a Titanicon

`Édesapám gyakran emlegette nekünk gyerekeknek nagybátyámat, Reischl Mátyást, akinek sora úgy hozta, hogy a Titanicon hajópincérként dolgozhatott` - mondja a 75 éves Reischl Ferenc. `Még kisgyerek voltam, amikor ő már meglett férfiként egy kis hentesüzletet vitt az Ógabona tér 48. szám alatt. Tudtuk róla, hogy kalandos élete volt, járta a világ tengereit, több hajón is dolgozott a múlt század elején. Sajnos jómagam csak néhány alkalommal találkoztam vele.

1962-ben az egyik napilapunk írást közölt róla, amelyben rokonom visszaemlékezett élete legnagyobb eseményére, a Titanic első és egyben utolsó útjára. Abban elmondta - folytatja a történetet Reischl Ferenc -, hogy az egyik első osztályú étteremben kapott munkát. Az exkluzív vendéglátóhelyen minden volt, ami szem-szájnak ingere. A friss tejről például úgy gondoskodtak, hogy fejősteheneket is szállított a hajó. Ő maga a szerencséjének köszönhette, hogy túlélte a katasztrófát. Éjjel háromnegyed kettőkor a süllyedő hajóról a vízbe ugrott és sikerült megkapaszkodnia valamiben a sötét tajtékban... A nagy sokára megérkező mentőhajó szinte az utolsó pillanatban jött, és őt még életben találták."

1513 utasnak azonban az életével kellett fizetnie. A szörnyű tragédiáról - jellemzően a kor technikai eszközeinek lassúságára - a soproni levéltárban őrzött Soproni Hírlap először 1912. április 18-án tudósított. Ekkor még nem számolt be a magyar és főként a Sopron vármegyei életben maradottakról és áldozatokról, csupán azt említette meg, hogy a hajón magyar kivándorlók is voltak. Május 4-én azonban már neveket is felsorolt: ebben olvasható a harmad osztályon utazó Kisik Antalnak és feleségének neve. Ők megmenekültek, épen és egészségesen érkeztek meg New York kikötőjébe.

Életben maradt a soproni Hoffer Lujza is. Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária azonban a tengerbe fulladt, holttestüket soha nem találták meg. A többi magyar utas sorsa azonban nem ismert.

(Múlt-kor/MTI)