A főváros legrégebbi evangélikus temploma

Nagy-Budapest létrehozása (1950) óta a főváros legősibb építésű evangélikus templomának számít

A mai Cinkota területén a Képes Krónika szerint 1074-ben allódium volt, ahol Géza és László hercegek a Salamon elleni mogyoródi csatájuk előtt megszálltak. Ez minden bizonnyal hercegi udvarházat jelenthetett, hisz a közelben több hercegi birtok is volt, mint például Gubacs, vagy Csabarákosa (Rákoscsaba). 1259-ben mint lakatlan földet szerezte meg a margitszigeti apácakolostor. 1276-ig betelepítették, és egyik legjövedelmezőbb birtokukká fejlesztették. 1319-ben adómentességet is szereztek a területnek. Plébániatemplomuk helyén a XII. század második fele előtt már egy kerek templom állt. Ezt a XII-XIII. század fordulóján építették át téglalap alakú hajóval, és félkörös szentéllyel.

A tatárjárás során megrongálódott épületet a XIV. század végén nyugati irányban meghosszabbították, eléje tornyot emeltek. Ezt a XV. században újabb átalakítások követték. Az időközben a reformátusok használatába átkerült templom ebben a formájában állt a XVII. század végéig. Az 1686-ban visszavonuló törökök a falut feldúlták, és az így elnéptelenedett.

Az 1699-ben betelepített zömében szlovák evangélikusok 1709-ben rendbe hozták az épületet, új képeket, szobrokat, oltárt helyeztek el benne. Mivel Cinkota gondozta Fóttól Pestig a környék evangélikusságát, szükségessé vált bővítése. A terveket 1775-ben Jung József pesti építő-, és Hacker József ácsmester készítette el. Az épület ekkor nyerte el a lényegében ma is látható formáját. Felszentelése 1776-ban történt. 1874-ben renoválták, új gombbal díszítették a toronysisakot, és felújították az épületbelsőt. Új csillárt, orgonát vettek, fásították a templom környékét. 1921-ben a torony barokk sisakját hegyes, gótikus vonalúra cserélték. A II. világháború során az ablakok elpusztultak, a tető beszakadt. 1948-ra felújították, az 50-es évek végén belső terét díszes festéssel látták el.

A templom több középkori részletet őriz, román stílusú ablakai, egy gótikus kapunyílás, és a torony tartoznak a későbbi időszakhoz. Az 1980-as években történt műemléki feltárás és helyreállítás során ezeket a részeket hangsúlyosan megkülönböztették a barokk bővítés vakolt felületeitől. A déli falon jól látható a legelső bejárat íve, és a többi befalazott nyílás. A latinkereszt alaprajzú templom elé épített "átmenő" toronytestet két csúcsíves nyílás töri át. Ebből az előtérből nyílik a már említett régi gótikus kapu.

A templombelső egyszerű és harmonikus, a régi és az újabb padozat közötti három lépcsőnyi különbséget is visszaállították. A berendezés nagy része az 1891-es felújítás időszakából származik. Az oltár a szószékkel együtt festett, márványerezetű asztalosmunka, Novák Ferenc tervei alapján készült. Az oltárkép Vastagh György munkája, Jézust az elfogatása előtti percekben ábrázolja, az Olajfák hegyén. A hívők adománya tette lehetővé a színes üvegablakok elkészültét, amelyeket Scholtz Róbert tervezett, Forgó István kivitelezett. A keresztelőmedencét az akkori lelkész és felesége adományozta. A körüljárható oltár bizánci hatásokat mutat, ikonosztázra emlékeztet. Az oltáron még hat művészi gyertyatartó látható, ezeken a Biblia főbb jelenetei láthatók kifaragva (Pröhle Sándor munkái, 1959-ből). 1958-70 körül új orgonát is építettek, felhasználva Országh Sándor 1876-ban készült orgonájának sípanyagát, és szélládáját. A templom restaurálásakor ezt ismét átépítették és bővítették.

A templom kertjében látható egy kis obeliszk, amelyet 1989-ben állítottak Cinkota 9 évszázados fennállása alkalmából. Ennek közelében találhatjuk a több mint ötven éve felhagyott régi cinkotai temető maradványait.

Itt van eltemetve Petőfi Sándor nagybátyja, Hrúz Ádám, és nagyapja, Hrúz János, de hamvaikat a temető pár éve történt részleges kitisztítása során sem sikerült megtalálni.