A romolhatatlan szentek titkai

Soubirous Bernadette fiatal parasztlány volt, aki a Franciaországi Lourdes-ban élt. Első látomása, mikor Szűz Mária megjelent előtte, 14 éves korában történt. A látomások folytatódtak. Bernadett hamarosan elhagyta családját, és felvételt nyert a neversi kolostorba. Teste ma is ott nyugszik. A jámbor nővér, aki egész életében sokat szenvedett a betegségektől, nagy hatást tett a környezetére. Bernadettet mindenki szentnek tekintette, aki ismerte, már jóval azelőtt, hogy a katolikus egyház szentté avatta.

Szent Bernadett 35 éves korában halt meg, és 1879-ben temették el. A katolikus egyház a szentté avatás útján három alkalommal ásatta ki a holttestét, megfigyelés céljából. Doktorok, papok és a város tiszteletre méltó tagjai tanúskodtak az exhumálások alkalmával. Soubirous Bernadette testét romolhatatlannak nyilvánították, mivel elkerülte a bomlás természeti törvényeit.

Bernadett azonban nem az egyetlen romolhatatlan szent. Szerte Európában más szent halottakat is exhumált az egyház, amelyek hasonló állapotban voltak. Külsőleg csak kevés maradt fenn annyira tökéletes állapotban, mint Szent Bernadett teste. Amikor azonban kiemelték őket a sírból, épek és sértetlenek voltak. Láthatóan ellenálltak a bomlásnak, amely a hétköznapi emberekre vár.

Vajon Szent Bernadett és a többi romolhatatlan holttestén miért nem fogott az idő? És miként szállt szembe a testük a természet törvényeivel? A katolikus egyház azokat tekinti romolhatatlanoknak, akiknek holtteste élethűen megőrizte a lágyszövetek rugalmas állagát. Esetenként évszázadok alatt sem változott az állapotuk - olyan körülmények dacára sem, amelyek egyébként bomlást okoznának. Némelyikről úgy tartják, hogy testük tiszta, folyékony olajokat, verejtéket és vért tartalmaz, évekkel a haláluk után is. Pedig nem balzsamozták és más módon sem kezelték a testüket. A vallásos emberek milliói csodáknak tekintik állapotukat, és gyakran természetfeletti erőt tulajdonítanak nekik.

A beszámolók Szent Bernadett minden exhumálása alkalmával megemlítik, hogy teste meglepően jó állapotban maradt fenn, noha a kezében tartott rózsafüzér megrozsdásodott. A természet törvényei szerint 126 év után a holttestből nem maradhat más, csak a csontváz. Amikor a szív megszűnik dobogni, és leáll a vérkeringés, a szervezet sejtjei az oxigénhiány miatt perceken belül elpusztulnak. A holttest lebomlásának ütemét erősen befolyásolják a körülmények, de a bomlás folyamata napokon belül előrehaladottá válik.

A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam júliusi számában olvasható!