Magyar volt a második világháború leghíresebb fotósa

A leghíresebb budapesti cápa

"A valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyv­nek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami közük az igazsághoz is."

Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyv­ét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Robert Capa öt háborút örökített meg fényképezőgépével: a spanyol polgárháborút (1936-39), a kínai ellenállást a japán megszállókkal szemben (1938-ban), a második világháború európai hadszíntereit (1941-45), az első arab-izraeli háborút (1948) és a francia-indokínai háborút (1954). Vakmerőbben, mélyebb együttérzéssel még soha senki nem készített fotókat háborúról.

Capa eredeti neve Friedmann Endre volt, 1913. október 22-én született Budapesten, középosztálybeli zsidó családban. Szüleinek elegáns divatszalonjuk volt a belvárosban. Öccse, aki Cornell Capa néven szintén fotóriporter lett, 1918-ban született. 1931 májusában a 17 éves Endrét egy éjszakára letartóztatták baloldali tevékenysége miatt. Mivel a rendőrfőkapitány felesége is náluk dolgoztatott, apja másnap kihozhatta a börtönből azzal a feltétellel, hogy a fiú érettségi után azonnal elhagyja az országot. Endre júliusban Berlinbe utazott, ahol ősszel beiratkozott a Német Politikai Főiskolára. Itt két féléven át újságírást tanult. A gazdasági válság következtében fokozatosan elszegényedő szülei hamarosan nem tudták tovább támogatni a tanulmányait. A főiskola elhagyása után Berlinben élő honfitársai (Képes György, Besnyő Éva) segítségével igyekezett munkát találni. Végül sikerült kifutófiúként elhelyezkednie a kitűnő Dephot fotóügynökségnél, ahol rövidesen fotólaboráns-segéddé, majd fényképésztanulóvá léptették elő.

1932-ben az ügynökség Koppenhágába küldte, hogy felvételeket készítsen a dán diákoknak előadást tartó Lev Trockijról. A riport nagy sikert aratott, de mielőtt az újdonsült fotóriporter profitálhatott volna ebből, 1933 márciusában el kellett menekülnie Németországból, ahol Hitler jutott hatalomra. Endre ekkor hivatalos engedélyt kapott, hogy hazatérjen Budapestre. Innen azonban ősszel Párizsba utazott, és a Montparnasse kávéházaiban rövidesen megismerkedett és barátságot kötött fotóskollégáival, André Kertésszel, Dávid Seymourral (Chim) és Henri Cartier-Bressonnal. 1934 őszén André (ekkor már így nevezte magát) találkozott Gerda Pohoryllével, egy német zsidó menekülttel, akivel egymásba szerettek, és össze is költöztek. Gerda gépelte le André képszövegeit, és nemsokára állást is kapott az Andrét képviselő ügynökségnél. André cserében fényképezni tanította Gerdát.

1936 tavaszán, amikor végképp nem sikerült eladniuk felvételeiket, André és Gerda megalkották a hírneves, nagy sikerű amerikai fotóriporter, Robert Capa alakját. Elhatározták, hogy Gerda a szerkesztőségekben Capa fotóiként fogja bemutatni André képeit, és azt állítja majd, hogy óriási szívességet tesz nekik, amikor lehetőséget nyújt a zseniális remete felvételeinek megvásárlására. A szerkesztők kellően meg is illetődtek, sokszoros áron vették meg és közölték a képeket.

A Capa név állítólag Frank Capra hollywoodi filmrendező nevéből ered, a Robert név szintén a film világából származik, Robert Taylortól kölcsönözték, aki 1936-ban Greta Garbó szerelmesét játszotta A kaméliás hölgyben. Ezzel egy időben Gerda is átkeresztelte magát, ő egy ekkortájt Párizsban élő fiatal japán festő, Taro Okamoto vezetéknevét vette fel. A titokzatos Capa kisvártatva csakugyan nevezetes lett. Amikor kiderült a csalafintaság, André ráeszmélt, hogy valóban fel kell nőnie Robert Capa hírnevéhez, ki kell érdemelnie azt.

1. A leghíresebb budapesti cápa
2. A világ legnagyobb háborús fényképésze