Atomcsapásoktól a nukleáris békéig

Célpontválasztás

1945 nyarára az új fegyver megérett a felhasználásra. Sikeresen lezajlott a próbarobbantás is, a következő kérdés tehát az atombomba alkalmazási körülményeinek eldöntése volt. Európa nehéz télnek nézett elébe, az amerikai ellátmányok hiányában éhínség és járványok fenyegettek. Truman elnök megvitatta a problémát Winston Churchill-lel, aki a fegyver minél előbbi, közvetlen célpont elleni bevetését sürgette.

Véleménye szerint ez a háború azonnali befejezését hozta volna, megkímélve az amerikai hadsereget a további vérontástól és lehetővé téve Európa élelmezését. Truman elfogadta a brit miniszterelnök véleményét, Churchill érvei végképp a háttérbe szorították azon nézeteket, mely szerint a bombát először egy lakatlan helyre kellene ledobni. Ekkora a háború Európában már véget ért, hiszen Németország 1945. május 9-én hajnalban aláírta a fegyverszüneti megállapodást. Nyilvánvaló volt tehát, hogy az atomfegyvert Japán ellen kell bevetni.

Oppenheimer és Leslie R. Groves a tesztrobbantás helyszínén

A tervezési fázisban a célpont kiválasztásának egyik alapfeltétele a hatótávolság kérdése volt. Az okinawai győzelem után viszont az amerikai légierő gépei már Japán bármely pontját elérhették, ez a probléma tehát megoldódott. A támadásokhoz meghatároztak egy elsődleges és két másodlagos célpontot. Ezekre az időjárási tényező miatt volt szükség, mivel bármelyik várost felhőtakaró fedhette be, mely lehetetlenné tette volna a támadást. A városok kiválasztásánál figyelembe vették, hogy mely nagy települések, ipari centrumok maradtak viszonylag sértetlenek az amerikai légitámadások során.

Fontos volt, hogy a pusztítás kellően "szemléletes" legyen, és pszichésen minél jobban sokkolja a japán lakosságot a pusztítás méretével és a halottak számával. Akik az atombomba bevetését szorgalmazták, komolyan hittek abban, hogy hatása elrettenti Japánt a további háborútól. - ez annál is inkább fontos volt, mivel még a mérsékelt amerikai elemzések is körülbelül negyvenezer halottal számoltak arra az esetre, ha Japánt partraszállással és szárazföldi harcokkal kellene elfoglalni, de voltak egymillió fős lehetséges veszteségről szóló becslések is.

Szintén szempont volt, hogy az atomtámadás kellő erődemonstráció lesz a szovjet terjeszkedéssel szemben is. Értelemszerűen az sem volt véletlen, hogy az atomfegyver első bevetését éppen a potsdami konferenciára időzítették. Az amerikai főparancsnokság július végére kijelölte a négy lehetséges célpontot: Hirosimát, Nagaszakit, Kokurát és Niigatát. A támadás végrehajtására Paul Tibbetts Jr. ezredes 509. vegyes repülőcsoportját választották ki.

Paul Warfield Tibbetts Jr. 1915 február 23-án született az Illinois állambéli Quincyben. 1928-ban felvették a Nyugati Katonai Akadémiára, majd 1937-ben jelentkezett repülőkadétnak. Harcolt a Fáklya hadműveletben és a megszállt Európa elleni légi offenzívában. Miután teljesítette az előírt 25 bevetést - részt vett többek között az első, Európa ellen B-17-esekkel végrehajtott amerikai légitámadásban is - 1943 márciusában visszavezényelték az Egyesült Államokba.

Itt azzal a feladattal bízták meg, hogy tesztelje a Boeing vállalat újonnan elkészült, ám még rengeteg konstrukciós hibával küszködő nehézbombázóját, a B-29 Superfortress-t. Tibbetsnek minden segítség nélkül, önállóan kellett megtanulnia repülni a géppel - a próbák végére 400 repült órájával ő volt a legtapasztaltabb B-29-es pilóta. Komoly szerepe volt abban, hogy B-29 Superfortress a kor legmodernebb bombázójává válhatott. A B-29 gyorsabban és magasabban repült, mint a legtöbb japán vadászrepülőgép, ráadásul önvédelmi fegyverzete is igen erős volt.

Ezután szinte magától értetődő volt, hogy a légierő vezetése Tibbetset bízta meg, hogy hozza létre és képezze ki azt az alakulatot, amelynek végre kell majd hajtania a világtörténelem első atomtámadását. Az 1944 szeptemberében kezdődött, Silverplate fedőnevű műveletben Tibbets teljesen szabad kezet kapott mind a személyzet, mind a gépek kiválasztását, de még a szükséges műszaki módosítások végrehajtását illetően is. Tibbets a feladathoz 15 darab új B-29-es bombázót kért. A kiképzés teljes titokban zajlott a Los Alamoshoz közeli Wendover légibázison. 1944 tavaszán az alakulatot átvezényelték a csendes-óceáni hadszíntérre. Állomáshelyük a Mariana-szigeteki Tinian lett.

Az 509. vegyes repülőcsoport intenzív gyakorlatozással készült az éles bevetésre. Július 26-án az Indianapolis cirkáló (melyet botrányos emberi hibából adódóan négy nappal később elsüllyesztett egy japán tengeralattjáró!) fedélzetén a Little Boy (kisfiú) becenevű atombombával megérkezett Tinian kikötőjébe. Augusztus 5-én délután Truman elnök engedélyezte az atomfegyver bevetését Japán ellen, Carl A. Spaatz tábornok, a csendes-óceáni légierő parancsnoka pedig utasította az 509. vegyes repülőcsoportot az akció másnapi végrehatására. Még aznap este Tibbetts és személyzete elhelyezték a 3,6 m hosszú, 0,7 méter széles és 4,4 tonnás Little Boy-t gépük, az Enola Gay bombaterében. (A repülőgépet Tibbets ezredes az édesanyjáról nevezte el.)

1. Célpontválasztás
2. Az első bevetés: Hirosima
3. Charles Sweeney és a második bevetés
4. A résztvevők sorsa
5. ... és ami utána történt

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye