Hitlert keresnek a Stauffenberg-filmbe

A 80 millió dolláros költségvetéssel készülő filmből a Claus Schenk von Stauffenberg gróf által vezetett összeesküvés részleteit ismerhetjük meg, amelynek során Hitler meggyilkolásával próbálták befejezni a világháborút. A téma több szempontból is igen érzékeny pontra tapintott: nemrég Stauffenberg leszármazottai követelték, hogy ne a szcientológia hívének számító Cruise játssza el a szerepet, majd a német hadügyminisztérium tiltotta meg, hogy náluk forgassanak.

Bryan Singer rendező dirigálásában azonban megkezdődött a forgatás: Berlin mellett már felépítették Hitler Farkassánc nevű bunkerének másolatát, és a The Times tudósítása szerint pedig a helyiek sokszor náci egyenruhába öltözött statisztákkal találkoznak. A szereposztással kapcsolatban pedig csak egyetlen megválaszolatlan kérdés maradt: kit láthatunk majd Hitler szerepében?

A legutóbb az X-menek és Superman kalandjait megfilmesítő rendező azt szeretné, ha egy német, vagy legalább németajkú színész játszaná a diktátort, mint például A bukásból ismert Bruno Ganz. A másik jelölt a Hollywoodban is befutott Armin Müller-Stahl, ám ő nyíltan tudatta, hogy nem szeretne részt venni a produkcióban. A színész indoka nehezen kifogásolható, ő ugyanis Thomas Mann Buddenbrook házának most készülő filmes adaptációjában tűnik majd fel. A producerek egyelőre Liev Schreibert szemelték ki a diktátor szerepére, aki 2003-ban, a Gonosz születése című tévésorozatban már szerepelt a Robert Carlyle játszotta Führer mellett.

A német félelmek ellenére a producerek egy igen tekintélyes stábbal álltak elő, így a filmben feltűnik majd Kenneth Branagh (aki korábban Heydrichet keltette életre), A bukásból ismert Thomas Kretschmann és Christian Berkel, illetve a Paul Verhoeven világháborús filmje, A fekete könyv főszereplője, Carice van Houten is. A Valkűr munkacímmel beharangozott alkotás a mozikban Rubicon címmel lesz majd látható.

63 évvel ezelőtt, 1944. július 20-án a kelet-poroszországi "Wolf-schanze" (Farkassánc) nevű főhadiszálláson, egy bombarobbanás során Adolf Hitler, a német haderő "Vezére" és főparancsnoka könnyebben megsérült. A robbanás időpontjában, 12 óra 42 perckor, a merénylő, Claus Schenk von Stauffenberg gróf ezredes, már ismét úton volt Berlin felé, ahol összeesküvő társai - többek között Friedrich Olbricht tábornok, Ludwig Beck vezérezredes és Erwin von Witzleben vezértábornagy - kirobbantották a régebben előkészített felkelést. A Berlinben állomásozó "Grossdeutschland" őrzászlóalj azonban, miután parancsnoka, Ernst Remer őrnagy egy telefonbeszélgetés során meggyőződött arról, hogy Hitler sértetlen, leverte az államcsínyt. 22 óra 50 perckor Stauffenberget és három összeesküvő társát statáriálisan agyonlőtték, több polgári és katonai személy letartóztattak és a népbíróság előtt lefolytatott tárgyalás után kivégeztek. Több mint 180 ember veszítette a merénylettel közvetlen összefüggésben az életét. A július 20-i volt a polgári és katonai személyek által kitervelt vagy meg is kísérelt 35 merénylet közül a német ellenzék leglátványosabb próbálkozása arra, hogy a diktátort megölje. Míg a kommunisták és a szociáldemokraták Hitler hatalomra jutása után rögvest széles körű ellenállás szervezésén fáradoztak, s ezrével tartóztatták le, zárták koncentrációs táborba és végezték ki őket, a hadseregben csak Hitler hódító és háborús tervei kapcsán mozdult meg az ellenzék. Amikor a Szudéta-válság kiéleződött, amelyet a müncheni egyezménnyel oldottak meg, a vezető katonatisztek államcsínyt terveztek. Hitler sikere következtében azonban az összeesküvők, közöttük a szárazföldi haderő akkori vezérkari főnöke, Beck nem látott többé alapot az akcióhoz. A július 20-i merénylők tervei szerint a Hitler eltávolítása után Carl Friedrich Goerdeler volt lipcsei főpolgármester vezetésével alakítandó kormánynak haladéktalanul fegyverszüneti tárgyalásokat kellett volna kezdenie a szövetségesekkel.

Nem elhanyagolható persze, hogy a film a Stauffenbergről szóló német vitákat is felélesztette, hiszen gróf egysíkú képe sokkal tragikusabb és összetettebb, mint azt sokan látni szeretnék - írta a Der Tagesspiegel. A korszakkal foglalkozó történészek legtöbbje örül a produkciónak. Ian Kershaw, a Harmadik Birodalom történetének egyik legelismertebb kutatója szerint a film kétségtelenül segíthet felhívni a figyelmet a Hitler elleni német ellenállásra. Szerinte azonban nem biztos, hogy erre egy hollywoodi film lehet erre a leginkább megfelelő eszköz.

Peter Hoffmann történész szerint a háború utáni Németországban a merénylőket árulóként kezelték, mert ők is a náci katonai gépezet tagjai voltak, és egy generáció-váltásnak kellett megtörténnie, hogy a képet átértékeljék. Ő épp azért nem érti a német hatóságok filmmel szembeni ellenérzéseit, mert egy ilyen alkotás végre megcáfolhatja a világháborús Németországról élő, még ma is nagyon sztereotipikus képet.